Nem csak a fegyverek ereje dönthet egy háborúban. A felszíni réteg alatt folyik egy másik hatalmas, és első pillantásra láthatatlan hadművelet is, az információkkal. Ha nem is mindig látjuk, hogy mi történik, a hatását komolyan érezzük például a magas energiaárakban.
"Az orosz kormány évtizedek óta háborút folytat az igazság ellen. A jelentések szerint Sztálin alkotta meg a dezinformácija (dezinformáció) kifejezést a KGB propagandaosztályának neveként még az 1920-as években. Ma az objektív tények elferdítésére és a közvélemény befolyásolására irányuló, államilag támogatott erőfeszítések állnak a Kreml háborús gépezetének középpontjában" - írja Jason Steer, a Recorded Future vezető biztonsági stratégája az Infosecurity magazinban.
Mint a Recorded Future legfrissebb kutatásából kiderül, a Kreml jól bevált csatornákat használ arra, hogy a nyugati szövetséges országok közötti megosztottságot megteremtse és tovább fokozza, valamint, hogy a választókat befolyásolva ellenezze kormányaik Ukrajnának nyújtott támogatását.
Az információs műveletek fellendülése Steer szerint egyáltalán nem meglepő. Mivel a katonai kampány nem érte el céljait, az idő előrehaladtával az országnak elkerülhetetlenül gazdasági visszaeséssel kell szembenéznie a példátlan nyugati szankciók miatt, amelyek a gazdasági nehézségek mellett potenciálisan politikai nyugtalanságot is okozhatnak. Válaszul Moszkva megosztottságot igyekszik teremteni a gazdasági fájdalmakat ("gázfegyver" stb.) használva. Az információs műveletek kulcsfontosságúak az ilyen nyomásgyakorláshoz, mivel megosztják és destabilizálják Ukrajna szövetségeseit.
Az orosz befolyási hálózatok elemzése alapján a Recorded Future úgy értékeli, hogy 2022 májusa óta több információs művelet is zajlik e célok elérése érdekében. Ismerős csatornákat használnak: az államilag ellenőrzött médiát, mint például az RT, ismert titkos hírszerzési csatornákat és ismert propaganda- és dezinformációs erősítőket, mint a SouthFront weboldal és a Telegram trollfarmok (Cyber Front Z). Ismerős taktikákat is bevetnek. Az egyik népszerű törekvés a nyugati országokban a megosztottság magvainak elvetése. Ezt úgy érik el, hogy felerősítik a valódi történeteket. Például felnagyították Törökország biztonsági aggályait Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával kapcsolatban, vagy a német-lengyel nézeteltéréseket a tankok szállításával kapcsolatban. Emellett, ahol szükséges, kitalálnak dolgokat. Ezek közé tartozik a hamisított dokumentumok terjesztése, amelyek állítólag lengyel és litván terveket említenek Nyugat-Ukrajna lerohanására.
Putyin Oroszországának talán az a legjobb esélye a háború kimenetelének befolyásolására, ha közvetlenül a nyugati szavazókhoz fordul. Ez az Oroszországhoz hasonló autokráciáknak mindig is előnye lesz a demokratikus kormányokkal szemben. Míg az előbbiek szigorúan ellenőrizhetik a lakosságot és a hírmédiához való hozzáférést, addig az utóbbiak végső soron a választóknak tartoznak felelősséggel. Ha az utóbbiakat meg lehet győzni arról, hogy az ukrajnai háború hatással van az életminőségükre, a kormányok beállhatnak a sorba, hogy elkerüljék a vereséget a szavazóurnáknál.
Így több orosz befolyásolási műveletet is láthattunk ezen a területen. Egyesek célja a nyugati politikai vezetőkkel és pártokkal szembeni belföldi elégedetlenség felkeltése, és gyakran megpróbálják a jelenlegi gazdasági, energia- és élelmiszerbiztonsági aggodalmakat az Oroszországgal szembeni negatív politikára fogni. Mások negatívan ábrázolják az ukrán menekülteket a befogadó országokban, például álhíreket közölnek az ukrán állampolgárok által elkövetett halálos késelésekről és szexuális támadásokról.
Ezek az értékelések még nagyobb súlyt kapnak, mivel összhangban vannak a KGB utódának, az FSZB-nek egy nem ellenőrzött elemző feljegyzésével, amelyet állítólag 2022 júniusában ukrán kémek elfogtak. Ez a háború alatti orosz információs műveletek kudarcait tárgyalja, és sürgeti, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az "európai közösséget" célzó narratívákra az Ukrajnának nyújtott támogatásból eredő "életszínvonal-romlásáról" szóló információkkal.
Steer figyelmeztet: ne legyenek kétségeink, ha a nyugati hatalmak meg akarják nyerni a háborút Putyin Oroszországa ellen, akkor nemcsak Ukrajnát kell felfegyverezniük, és tartaniuk a frontot az Oroszországgal szembeni szankciókkal. A nyugati kormányoknak javítaniuk kell lakosságuk médiaműveltségét is, nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a közösségi média visszautasítsa az álhíreket, és többet kell tenniük azért, hogy a dezinformációra felhívják a figyelmet. A Recorded Future úgy véli, hogy ezek az információs kampányok még jóval a háború befejezése után is folytatódni fognak, hogy bizalmatlanságot keltsenek a nyugati médiával és politikusokkal szemben, különösen azokat megcélozva, akik közelgő választási kihívások előtt állnak.
Eközben Steer (bár lényegében erről beszél) meg sem említi a Gereszimov-doktrinát, amelyet pedig a Politico magazin Oroszország új káoszelméletének nevez a politikai hadviselésben. Ez az Ukrajna, de szélesebb értelemben az Európa ellen folytatott háború egyik legfontosabb eleme szakértők széles köre szerint.
Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök egy 2013-ban megjelent tanulmányban fejtette ki először, hogy "A háború szabályai megváltoztak. A politikai és stratégiai célok elérésében megnőtt a nem katonai eszközök szerepe, és sok esetben hatékonyságukban meghaladták a fegyverek erejét." A tábornok már akkor arról beszélt, hogy e megközelítés szerint nem csak fegyverekkel, hanem bármivel háborúzni lehet, ami gyengít az ellenséget vagy kárt okoz neki. Ide tartoznak a hackerek, a média, a korrumpált üzletemberek és politikusok, a kiszivárogtatások, az álhíreket, az új fogalomkészleteket (nem háború, különleges művelet), illetve a hagyományos és aszimmetrikus katonai eszközök is.
Geraszimov úgy véli, hogy a célok elérését nem csak katonai csapásokkal lehet kikényszeríteni, hanem a stratégiailag fontos termékek (például energiahordozók és élelmiszer) piacának torzításával, az ellátás megnehezítésével, gazdasági válsághullámok generálásával, a menekülthullámok beindításával és támogatásával, a kialakuló feszültség árnyékában pedig a szövetségesek közötti konfliktusok kiélezésével. A módszereknek csak a fantázia szab határt.
Nem minden Oroszország-szakértő ért egyet a Geraszimov-doktrína fontosságával. Egyesek szerint ez egyszerűen csak egy új és jól megfogalmazott változata annak, amit az oroszok mindig is csináltak. De kétségtelen - állapítja meg a Politico -, hogy az orosz beavatkozás szisztematikus és többrétegű. Mint minden gerilla-doktrína, ez is az erőforrások megőrzését és a decentralizációt helyezi előtérbe, ami megnehezíti a felismerését és követését. A stratégiailag a céljai nem azok, amelyekről beszélni szoktunk. Nem akar győztest hirdetni.
Ebben rejlik a Gerasimov-stílusú árnyékháború igazi ereje, hiszen nehéz küzdeni egy olyan ellenséggel, amely nem látható vagy az sem biztos, hogy létezik. Ez az eszközrendszer akkor kezd kudarcot vallani, amikor rávilágítanak a működésére és a céljaira. Ehhez azonban az egyes országokban a politikai vezetés egyértelmű kiállására van szükség (ahogy ez például a francia elnökválasztás idején látható volt). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a technológiai fejlődés (a közösségi média általánossá válása, az arcfelismerő rendszerek, a deep fake, a mesterséges intelligencia, a fejlett hacker-technológiák stb.) soha nem látott esélyeket adott a háttérben lopakodó háború lefolytatásához, amely itt zajlik körülöttük, és amelyben mindannyian nyakig benne vagyunk.
