Az ágazati eredmények tartósan csak az innovatív kezdő vállalkozások felkarolásával javulhatnak. Sokan kizárólag a „start-up” cégek fejlesztéseivel azonosítják az innovációt, és a finanszírozási lehetőségek kiválasztása során csupán a kezdő technológiaintenzív vállalkozások számára rendelkezésre álló eszközökben gondolkodnak. Az innovációfinanszírozás ennél azonban jóval szélesebb intézményrendszerrel rendelkezik.
Az OECD és az Európai Bizottság által készített Oslo kézikönyv egészen széles értelmezést ad az innováció fogalmának: azt új vagy jelentősen javított termékként, szolgáltatásként vagy eljárásként, valamint új marketing-, illetve szervezési-szervezeti módszer bevezetéseként határozza meg. Ebből is érzékelhető, hogy az innováció jóval több az egyetemi, vagy az onnan levált, úgynevezett spin-off cégek K+F programjainál, illetve az egyetemista startupperek mobilkommunikációs üzleti ötleteinek megvalósításánál. Az innováció egy olyan alapvető vállalati folyamat, amelynek kiemelt helyen kell szerepelnie a „konyhaasztalnál” dolgozó egyéni vállalkozótól a multinacionális óriásig, minden üzleti vállalkozásban. Természetesen az innováció fő sodrában az érett hazai és nemzetközi vállalatok haladnak, akik stabil és komoly tőkeerővel, tapasztalt szakembergárdával és innovációs előélettel, ún. track-recorddal rendelkeznek.
Az innováció megvalósításához számos finanszírozási mód társul. A különböző lehetőségek a finanszírozás struktúrájában, a finanszírozó személyében, a felek közti kockázatmegosztás és az elvárt hozamok arányaiban, akár szélsőségesen is eltérhetnek. A teljesség igénye nélkül tekintsünk át néhányat.
1. Tudományos és kutatási alapok
Ezek az alapok olyan nagyon korai szakaszban lévő fejlesztéseket finanszírozhatnak, ahol az elképzelés üzleti alkalmazhatósága, eredménytermelő képessége még nem igazolt. Hazai környezetben ilyen alapok állami szerepvállalás nélküli működtetésére egyelőre nincs reális esély.
2. „FFF” – friend, family, fools
A kezdő vállalkozók gyakran még a fejlett pénzügyi piaccal rendelkező országokban sem képesek „intézményesült” forrásbevonásra: a vállalkozás alapítására barátoktól, családtól, a kockázattal kevésbé foglalkozó „hóbortos” ismerősöktől kérnek kölcsönt.
3. Üzleti angyalok, privát befektetők
A vállalkozói, vagy ritkábban intézményi pénzügyi háttérrel rendelkező üzleti angyalok saját megtakarításaikat fektetik be cégekbe, egyúttal támogatást nyújtanak az üzleti folyamatok egy részében, általában az üzletfejlesztés, az adminisztráció, illetve a pénzügyek területén. Több évtizedes tapasztalatukért, kapcsolatrendszerükért és tőkéjükért magas hozamot várnak el a 3-5 éves befektetési időtáv végén.
Privát befektető „angyalok” hazánkban is tevékenykednek, 10-50 millió forintos üzleteket felvállalva. Megkeresésük általában befektetési tanácsadókon keresztül történhet. Az ebbe a körbe tartozó több tucat ismert üzletember alapvetően fundamentális alapon dolgozik, megfelelően összeállított üzleti és pénzügyi tervekre kíváncsiak, de természetesen bele is kell „szeretniük” a projektbe.
4. Magvető (seed) és start-up alapok
Kezdő, innovatív vállalkozások finanszírozására szakosodott alapok, melyek a pénzügyi források mellett menedzsmentszolgáltatásokat (irodát, üzletfejlesztési know-how-t, könyvviteli szolgáltatásokat) is biztosítanak a portfóliójukba kerülő cégek számára.
Hazánkban a Jeremie-alapok elindulásával több alapkezelő is intézményesített módon keres magvető és korai fázisú befektetéseket, illetve néhány nemzetközi start-up befektetési gyakorlattal rendelkező üzletember is megjelent a kezdő innovatív vállalkozások közösségeiben. Az alapkezelőkkel való kapcsolatfelvételhez célszerű pénzügyi-befektetési szaktudással rendelkező szakember támogatását kérni, ezzel is gyorsítva és gördülékenyebbé téve a nem egyszerű, sokszor 9-12 hónapig is elhúzódó elemzési-átvilágítási folyamatot.
5. Innovációs alapok
Magyarországon szinte ismeretlen formáció, ezért talán a névhasználat is félrevezető. Ezek az alapok a már létrejött és bejegyzett eljárásokba, termékekbe fektetnek, elsősorban azok piacra vezetésének, tömegszerű értékesítésének finanszírozása céljából.
6. Kockázati tőke
A kockázati tőkealapok a már készpénztermelő képességgel és letisztult üzleti modellel rendelkező vállalkozásokba fektetnek be. Fő céljuk a hatékony működés melletti dinamikus (általában nemzetközi) expanzió. Ezen alapok általában 5-7 éves befektetési időtávban gondolkodnak.
A hazai cégek nagysága ritkán teszi lehetővé klasszikus kockázati tőkealap bevonását, mivel a befektetők itt több millió eurós összegű invesztíciókban gondolkoznak. Évente 10-20 tranzakció megvalósulása már ambiciózus célkitűzésnek tekinthető (nem számítjuk ide az állami alapok vásárlásait, hiszen azok nem hagyományos kockázati tőkealapok).
7. Állami és uniós források, adókedvezmények
Az állam, illetve az EU az innovációt több formában is támogathatja. A Jeremie-alapok esetében például a támogatás az alapkezelők által kihelyezett forrásokra vonatkozik, így a vállalatoknak alacsonyabb hozamot kell fizetniük az igénybevett finanszírozásra. Léteznek még speciális, akár vissza nem térítendő K+F vagy innovációs támogatások is. Ilyen volt például pár éve a Jedlik Ányos program. Az egyik leggyakoribb – sőt, az Alma Consulting Group innovációfinanszírozási barométere szerint Európában a legnépszerűbb – finanszírozás a K+F célzatú adótámogatás. Ez a forma szintén az állami források kihelyezését (egész pontosan az adófizetési kötelezettség feltételekhez kötött csökkentését) és a támogatás hosszabb idejű fenntartását jelenti.
8. Projektvállalatok, partnerségek és egyéb közös vállalati formációk
Önmagukban nem értelmezhető módszerek, inkább csak egy másik finanszírozási formát egészítenek ki. Közös tulajdonságuk, hogy az adott innováció kockázatát jogi és üzleti értelemben az anyavállalatról egy projekttársaságba választják le, majd opcionálisan ide történik a partnerek bevonása is. Fontos, hogy a társak sosem pusztán pénzt hoznak: a partnernek a pénzen kívül értékesítési csatornát, szaktudást, kapacitást vagy más fontos erőforrást is rendelkezésre kell bocsátania.
9. Saját tőke, vállalat egészének kockázata mellett bevont külső forrás (bankhitel)
Bizonyos nagy kockázatú, de kiemelkedő hozamlehetőséggel kecsegtető innovációs projektumok (például gyógyszeripari fejlesztések) esetében elképzelhető, hogy a szponzorvállalatok a finanszírozást teljes egészében saját forrásból biztosítják. Ennek van egy némileg módosított változata is, amikor az anyavállalat az alapműködéséhez kapcsolódó finanszírozási vagy befektetési cash-flowját terheli meg az innovációs program egészének finanszírozásával. Például a már létező üzleti teljesítményének fedezete mellett vesz fel hitelt vagy likvid eszközt, gyáregységet, ingatlant értékesít, és a kapott ellenértéket használja fel.
Az egyedi innovációs program részletes kidolgozása, az egyes érintettek lehető legtágabban értelmezett érdekeinek feltérképezése szükséges ahhoz, hogy a projekt megfelelő finanszírozási terve elkészülhessen. Ennek a tervnek többek közt az a célja, hogy az innovációs életszakaszok különböző pontjaihoz rendelje a finanszírozási módszert, illetve azok megfelelő mixét (fund raising), és sikerre vigye az egyes tőkebevonási lépéseket.
Könnyebb lesz európai uniós forrásokhoz jutni
A 2014–2020-as uniós fejlesztési időszakban mintegy 12 ezer milliárd forint EU-s fejlesztési forrás áll Magyarország rendelkezésére, amely 85 százalékos brüsszeli támogatást, valamint 15 százalékos hazai költségvetési részt tartalmaz.
Ebből az előző uniós ciklusban megvalósított 63 ezer pályázatnál kevesebb, nagyjából 40-50 ezer pályázatot lehet megvalósítani a következő hét évben. A tervek szerint a most induló beruházási kiírások komplexebbek lesznek, a kapott támogatást pedig fókuszáltabban lehet felhasználni – így például egy vállalkozás piacképessé tételénél nemcsak gépbeszerzésre, hanem az adott vállalkozásnál energiakorszerűsítésre, megújuló energia alkalmazására, vagy a szakemberállomány idegen nyelvi képzésére lehet majd forrásokat átcsoportosítani.
A 10 operatív program forráskerete mintegy 8700 milliárd forint, ebben több mint 7300 az uniós rész, míg 1300 milliárd a hazai társfinanszírozás. Elsőként 9 pályázat jelenik meg 120 milliárd forint keretre.
Az innováció témaköréről még többet olvashat a Computerworld 2014. november 19-én megjelenő lapszámában!
