Vajon milyen hatással volt a pandémia, a bezártság, a személyes találkozások minimalizálása a bankvilágra, a napi ügymenetre, a folyamatok digitalizációjára? Hogy birkóztak meg a feladattal a pénzintézetek, illetve azon csapatok, azon cégek, amelyek a korszerű technológia rendelkezésre bocsájtásában, bevezetésében kulcsszerepet töltenek be? Ezt a kérdéskört jártuk körbe Faluvégi Balázzsal, a Magyar Fintech Szövetség (Mafisz) elnökével.
Computerworld: Napjainkban jellemzően hogy viszonyulnak egymáshoz a bankok és a fintech cégek? Konkurensként vagy együttműködő partnerként?
Faluvégi Balázs: Magyarországon sokkal inkább az együttműködés a jellemző, még akkor is, ha esetenként nem a kooperáció mély, integrált, hanem inkább közepes szintjéről van szó. A Mafisz statisztikája szerint tagjaink árbevételének 89 százaléka a b2b üzletágból származik, ami elsősorban bankokat, köztük kifejezetten hitelintézeteket, valamint biztosítókat jelent. Az így kialakult helyzetnek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy Magyarországon viszonylag szűk az a felhasználói réteg, amely fogékony a korszerű digitális megoldásokra, így nincs meg az a kritikus tömeg, amelyre b2c szolgáltatásokat lehetne építeni. A másik ok a szabályozásban keresendő, amely a fogyasztóvédelmi szempontokat nagyon szigorúan veszi figyelembe, és emiatt rendkívül nehéz b2c szolgáltatásokat indítani. Összességében tehát egyértelműen konzervatív álláspont érződik, emiatt a pénzintézetek és a fintech cégek kooperációja dominál.
CW: A hazai fintech cégek körében azok vannak túlsúlyban, amelyek valamelyik pénzintézetből nőttek ki, vagy amelyek függetlenül szerveződtek?
FB: Előfordul, hogy kifejezetten egy bankból nő ki egy fintech társaság - látványos példa erre a Simple, ahol a csapatot sikerült függetleníteni a banki szervezettől -, de sokkal inkább a független vállalkozások a jellemzőek. Ezek zömmel technológiai alapon szerveződnek, és tagjaik gyakran nem is a bankszektorból jönnek. Elsősorban IT-múltú csapatokról van szó, amelyek valahogy kapcsolatba kerültek a pénzügyi területtel.
CW: Milyen változásokat hozott a pandémia a fintech cégek és a bankszektor kapcsolatában?
FB: Az elmúlt évet egyértelműen a járványhelyzet határozta meg. Két irányt látok, ahol a változás nyilvánvaló: az egyik erősen pozitív, a másik enyhén negatív a fintech cégekre nézve. Nézzük az elsőt! A bankokat a lezárások, a félelmek a fertőzéstől sok területen a digitalizáció felgyorsítására kényszerítették. Annak ellenére, hogy a legtöbb bank még a legdurvább korlátozások idején is nyitva tartott, erősen lecsökkent a személyes ügyintézés, és amit csak lehetett, az online térbe kellett terelni. Ennek azonban számos technikai, biztonsági, szabályozási stb. következménye is volt. A bankoknak, pénzintézeteknek tehát nagyon gyorsan új fejlesztésekbe kellett fogniuk, illetve fel kellett gyorsítaniuk a megkezdett fejlesztéseket. Ami a fintech cégeket illeti, a munka szaporodtával természetesen nőttek a bevételeik, de ami ennél is fontosabb, a fejlesztések felgyorsulásával az érintett vállalkozások könnyebben tudták magukat finanszírozni. A pandémia negatív hatása azzal kapcsolatos, hogy a hitelfizetési moratórium bevezetését követően, illetve általában is a bizonytalanság miatt tavaly sok bank leállította bizonyos projektjeit, illetve befagyasztotta az adott projektekre adott forrásokat. Azon fintech cégeknek, amelyek ezeken a területeken működnek, csökkent vagy legalábbis stagnált a bevétele. Megítélésem szerint ez a forgatókönyv sokkal ritkábban fordult elő, mint az első, pozitív hatású változat. A pontos számokat egy-két év múlva lehet csak megmondani, most háromnegyed/egynegyedre becsülöm a pozitív és a negatív hatások arányát.
CW: Vannak jogszabályi hiányosságok, tisztázatlanságok, amelyek megoldására - a járványhelyzettől függetlenül - már nagyon vár a hazai fintech világ?
FB: A Mafisz berkein belül jelenleg öt komoly ügycsoport van, ahol a szabályozó automatikusan a szigorúbb, konzervatívabb értelmezést tekinti elsődlegesnek, és ahol meglátásunk szerint minden résztvevő számára lehetne előrelépést tenni. Ez általában olyan technológiai fejlesztéseknél fordul elő, amelyeket még nem definiáltak az adott jogi környezetben. Még akkor is ez a jellemző eljárás, ha nincs rá feltétlenül szükség, illetve nincs rá semmilyen utalás a nemzetközi gyakorlatokban. Ez sok esetben problémát okoz. Három példát emelnék ki. Az egyik az azonosítási terület. Ha van egy hazai cég, amelyik nem csak Magyarországon szolgáltat, akkor az itthon érvényes jogszabályok szerint kell eljárnia, azaz adott esetben köteles olyan adatokat is elkérni külföldön lévő ügyfeleitől, amelyeket az illető országban általában nem szoktak. Tekintettel arra, hogy online szolgáltatásról van szó, minden teljesen automatizáltan, a digitális térben történik, következésképpen egyetlen apró plusz lépés - plusz adat elkérése - konverziórombolással jár. Ez bizalomvesztéshez, az ügyfelek elpártolásához vezethet.
Szintén problémás terület a PSD2, amelynek európai szabályozását általánosságban nem sikerült úgy életbe léptetni, hogy az a gyakorlatban jól működjön. A probléma - amely számos EU-s országban jelen van, de itthon talán súlyosabb, mint más országokban - komoly fennakadásokat okoz. A jogszabályi környezettel kapcsolatban harmadikként a központi adatbázisokkal összefüggő gondokat említeném. Elsősorban hitelezésnél segít sokat a bankoknak, ha hozzáférhetnek bizonyos adatbázisokhoz. Emellett a kapcsolódó területekkel foglalkozó fintech cégek számára is fontos az adatbázisok elérése. Jelenleg azonban nem teljesen egyértelmű, hogy ki, mihez férhet hozzá. A Mafisz több tagjának is vannak ezzel kapcsolatos problémái. Azáltal, hogy nem, vagy csak sokkal nehezebben tudnak beszerezni bizonyos adatokat, versenyhátrányba kerülnek, és esetleg nem tudnak egy szolgáltatást digitálisan elindítani.
CW: Mennyire jellemző, hogy magyar fintech cég külföldön, illetve külföldi fintech cég Magyarországon szolgáltat?
FB: Ha az Európai Unión belül valaki elindít egy engedélyezett szolgáltatást, akkor EU-s útlevéllel elvileg bármely más tagországban szolgáltathat, 30 napos regisztrációval. Gyakori, hogy külföldi fintech cégek Magyarországon szolgáltatnak, az azonban sokkal ritkább, hogy Magyarországról lépjen valaki az EU-s piacra. Ennek egyik oka, hogy a hazai szabályozás kevésbé megengedő, mint a többi ország gyakorlata. Litvániában például nagyon rugalmas a szabályozás. Nem véletlen, hogy a Magyarországon is százezres ügyfélszámmal rendelkező Revolutot is - részben - Litvániában engedélyeztették. Szintén nehezíti a hazai fintech cégek terjeszkedését, hogy borzasztó nehéz külföldi b2b ügyfeleket szerezni. A bizalmi faktor ugyanis rendkívül fontos.
Ezt az akadályt leginkább egy külföldi - londoni, amszterdami, luxemburgi, máltai stb. - valós iroda megnyitásával szokták leküzdeni, ami értelemszerűen nem egyszerű és nem is alacsony költségű feladat. B2c szolgáltatásokkal általában könnyebb ügyfeleket szerezni külföldön, ám ahhoz komoly háttérre, elegendő tőkére van szükség. Befektetőket a fintech cégek jellemzően saját országukban szoktak találni. Magyarország - ahogy korábban már említettem - a b2c terén sajnos nem túl erős, ezért nagyon nehéz bármit is kiépíteni ebben az üzletágban európai, vagy akár régiós szinten. Szerencsére van azért ellenpélda. A Barion keményen megküzdött, sikerrel járt, és már külföldi befektetője is van.
CW: Milyen ma a fintech startup alapítási kedv?
FB: Erre a kérdésre pontos választ még nem tudok adni. Vannak statisztikák, de legalább fél-egy év, amire egyértelműen látszik a tendencia. Ezért inkább csak az intuícióimra tudok hagyatkozni. Azt érzem, hogy egy kis lejtmenetben vagyunk. A Covid-járvány elején volt némi lelkesedés, de mára mintha alábbhagyott volna. Amikor a Mafiszba új tagok jelentkeznek, többnyire olyan, szakmai berkekben már ismert piaci szereplők jönnek, amelyekről viszonylag keveset hallhat a nagyközönség - egyelőre.
CW: Mi lehet a pangás oka? A szakértelem, az üzleti szellem vagy a tőke hiánya?
FB: Nem hinném, hogy kevés tőke lenne a piacon. Úgy látom, hogy egy jó kezdeményezéshez viszonylag könnyű az alaptőkét összeszedni. Nem gyerekjáték, de megoldható. Van két-három piaci szereplő, amelyek európai uniós és állami pénzekből erősen jelen vannak. A lanyhább cégindulási kedvhez valószínűleg köze van a hazai piacnak, annak, hogy itthon konzervatívabb a hozzáállás a fintech megoldásokhoz mind kulturális, mind szabályozási szempontból. Ezen túlmenően ez egy nagyon speciális, komplex terület, ezért minden vállalkozás számára komoly kihívás, hogy a megfelelő embereket összeszedje. A pénzügyi technológiai tudás elengedhetetlen, de nem elég, hogy az illető szakember a mögöttes matematikát és algoritmusokat értse, a piacot, az ezzel kapcsolatos termékeket, a szabályozást is ismernie kell. És a megfelelő fintech megoldások kifejlesztéséhez természetesen jól képzett informatikusok is kellenek. Azt látom, hogy informatikai oldalról sokkal erősebb az emberi erőforrás, többen vannak, akik erről a területről érkeznek, és mélyebb a tudásuk. Ugyanakkor nagyon ritka az olyan szakember, akiben a pénzügyi technológiai és az IT-tudás együttesen megvan. Ennek okai részben a képzés hiányosságaiban keresendők. Világjelenségről van szó, de régiónkban talán nagyobb a probléma, mint Európa nyugati részén. Nem meglepő tehát, hogy kevesen mernek nekiugrani a piacnak. Egyszerűen nincs meg a tudásuk, hogy minden fronton elég erősek legyenek, de mára több fontos képzés is elindult egyetemeken, ami idővel orvosolhatja ezt a problémát.
Cikkünk a Computerworld 2021/10. számában, május 26-án jelent meg.
