Bármennyire is mumusként kezeli a közvélemény, amikor a webes szolgáltatók minden böngészési pillanatunkat követve igyekeznek mindent megtudni a szokásainkról és preferenciáinkról, a hirdetések szempontjából teljesen logikusnak tűnik a módszer, amit a cégek már hosszú évek óta alkalmaznak. De egy friss kísérlet szerint lehet, hogy a logika ellenére rossz irányba haladt az egész internetes hirdetési biznisz.
Pedig a jó néhány éve bejáratott módszer teljesen egyértelmű előnyöket kínál mindkét félnek. A felhasználó szempontjából azért jó, ha a róla gyűjtött adatok alapján jelennek meg számára hirdetések, mert nem fog mondjuk egy negyvenes férfit hüvelygombakúp vagy varrókészlet megvásárlásával zaklatni egy weboldal, a másik oldalról pedig a hirdető is jobban jár, hiszen ha egy hirdetés nagy eséllyel a célcsoportnál jelenik meg, nagyobb esélye van annak is, hogy vásárlás lesz a vége.
Logikus? Naná. És most úgy tűnik, a célzott reklám mégsem egyértelmű kulcs a sikerhez.
A holland közszolgálati tévécsatornákat, és azok összes webes jelenlétét kezelő NPO ugyanis nemrég elhatározta, hogy befejezi a felhasználói szokások elemzésén alapuló hirdetés-célzást, és egy jóval régebbi típusú módszerre, a kontextus-alapú elhelyezésre állt vissza. Ennek lényege pofonegyszerű: nem nézegeti azt, hogy kicsoda és micsoda az oldalt böngésző felhasználó, ehelyett az alapján válogat a hirdetések közül, hogy azok a legjobban passzoljanak az adott oldal tartalmához.
Azt gondolná az ember, hogy bár ennek a módszernek is megvannak az előnyei, de azért jóval durvábban céloz az újabb típusú, adatgyűjtögetés után személyre szabott metódusnál, tehát kevéssé kifizetődő. Ehhez képest a személyes adatok védelmére szakosodott Brave böngésző üzemeltetői által készített felmérés szerint az NPO hirdetésekből származó bevételei az átállás után rakétázni kezdtek, és majdnem háromnegyedével is túlszárnyalták az adatgyűjtögetős korszak eredményeit. Sőt, a koronavírus miatti gazdasági bezuhanás közepette is képesek voltak 8-19 százalékkal több bevételt generálni a hirdetések után, mint a "régi rendszerben".
Az adatgyűjtögetés nem a barátunk
Az jól látható, hogy bármilyen előnyökkel is járhat, ha egy weboldal hirdetései a felhasználóra szabottak, az elmúlt évek adatkezelési botrányai miatt valóban egyre kevesebbeknek volt szimpatikus, hogy internetezés közben minden egyes kattintásunkról röppent az infó a szolgáltatók és hirdetők felé.
Ehhez képest az NPO módszere gyermekien egyszerű: jelzik, hogy saját oldalaikon senki nem gyűjtöget adatokat az olvasókról, de közben végülis a durva célzás is működik: ha egy adott cikk valamilyen "férfiasabb" témáról szólt, nagyobb eséllyel forogtak be oda férfiakra célzó hirdetések, míg mondjuk egy családi magazinba való cikk reklámjai inkább a 25-45 éves nőkre szabottan érkeztek, és így tovább - hiszen egy negyvenes férsi valószínűleg úgyis jóval ritkábban kattint a "10 + 1 tipp a ropogós ágyneműhöz" jellegű cikkekre, tehát valahol mégis egész könnyen meghatározható, hogy az egyes helyekre milyen célcsoport érkezik.
Ha viszont mások is vérszemet kapnak a "régi-új" módszer sikerétől, az érdekes következményeket hozhat azok számára, akik gazdaságilag pont a minél szélesebb körű adatgyűjtésre és ezáltal a hirdetés tűpontos személyre szabására építették az üzleti modelljeiket. Ilyen apró cégecskékről beszélünk, mint a Google vagy a Facebook, amelyek igyekeznek már nem csak a saját platformjaikon megtudni mindent a felhasználókról, de követni is őket mindenhová internet-szerte.
Azt persze nem érdemes várni, hogy egyetlen ilyen kísérlet után azonnal felborul a teljes internetes adatgyűjtési és hirdetési módszertan, de ki tudja, hátha a holland példa ragadós lesz és szép lassan egyre többen szoknak vissza a felhasználóbarátabb megoldásra.
