Óriási érdeklődés mellett, mintegy kétszáz résztvevővel tartották meg a PMI Budapest (Project Management Institute, a projektmenedzserek szakmai világszervezete) magyar tagozatának immár negyedik, nemzetközi előadókat felvonultató konferenciáját. Az Art of Projects 2016 egyik központi témája a projektkultúra volt.
Simona Bonghez (Románia) menedzsment-tanácsadó, a PMI Etikai Tanácsadó Csoportjának tagja előadásában felhívta a figyelmet: manapság egyre több a komplex projekt, amelyek könnyen kaotikussá válhatnak, és amelyeknél a munka során csak későn észlelik a problémákat. A szakértő tapasztalata szerint olyan, apróságoknak tűnő dolgokra is oda kell figyelni, mint a helyes projektnév- és logóválasztás. Szintén nagyon fontos a projektrendezvények tartalma, jellege és gyakorisága. A nemzetközi projektcsapatoknál jellemzőek a virtuális találkozók, ám arra kell törekedni, hogy hat hónap alatt legalább három személyes megbeszélésen találkozzanak a projekttagok. Természetesen a projektkultúra (értékek, szabályok, munkastílus, kommunikáció stb.) országonként változó lehet, ennek figyelembe vétele, illetve az eltérő kultúrák összehangolása alapkövetelmény. Személyes tapasztalatára hivatkozva Simona Bonghez a legnagyobb kihívásként a projekt tulajdonosával való kommunikációt nevezte meg. Esetében a problémák legfőbb forrása az volt, hogy az illető személy nem vett részt a projektkultúra kialakításában. Összességében elmondható, hogy a projektmenedzser a projektkultúra eszköztárát alkalmazva rendkívül kényes feladatot lát el. Másképpen fogalmazva: olyan óvatosan kell navigálnia, mint amikor az elefánt vékony jégen jár.
A multikulturális környezet, amely az utóbbi 30 év terméke, mára általánosnak tekinthető. Jóllehet a multikulturális környezet több lehetőséget rejt magában, mint a korábbi, monokulturális, az egyes kultúrák közt nagy különbségek lehetnek, és azokat feltétlenül kezelni kell - hívta fel a figyelmet előadásában Omar Zein (Németország) menedzsment-tanácsadó. További jellegzetesség, hogy a projekttagok maguk is lehetnek multikulturálisak, például több országban tanultak, majd dolgoztak. Jellemző példaként említette a szakértő a japán és az olasz projektkultúra közti különbséget. Míg Japánra általánosságban a szekvenciális kultúra a jellemző, tehát a különböző munkafolyamatokat szép sorjában, egymás után végzik el, addig Olaszországban egyidejűleg, egymással szinkronban futnak a tevékenységek. Ez például az autógyári projekteknél is megfigyelhető. A multikulturális projekteknél az egyik kulcskérdés, hogy mikor, mely folyamatoknál alkalmazzák a szekvenciális, illetve a szinkron kultúrát.
