Texas államügyészének vezetésével, de összesen 40 amerikai államügyész támogatásával indult el a legújabb jogi kereset a Google ellen, amely azzal vádolja a vállalatot, hogy az online hirdetési piacon a versenyjoggal ellenkező módon alakított ki monopolhelyzetet. Ken Paxton megfogalmazása szerint "ez az internetes Góliát arra használta az erejét, hogy manipulálja a piacot, megsemmisítse a versenytársakat és végső soron NEKED, a felhasználónak okozzon ezzel kárt".
Az államügyész egy baseball-hasonlattal is élt, szerinte jelenleg úgy néz ki az internetes hirdetési piac, mintha a népszerű sportágban a Google egyszerre lenne dobó, ütő és elkapó játékos. A Google ugyanis a kereset szerint túlzott mértékben irányítja azt, milyen hirdetések jelenjenek meg a webes keresések során, a találatok között. Az ügy jogi útra terelését egyébként főleg republikánus többségű vezetéssel rendelkező amerikai államok támogatják hivatalosan.
#BREAKING: Texas takes the lead once more! Today, we’re filing a lawsuit against #Google for anticompetitive conduct.
— Texas Attorney General (@TXAG) December 16, 2020
This internet Goliath used its power to manipulate the market, destroy competition, and harm YOU, the consumer. Stay tuned… pic.twitter.com/fdEVEWQb0e
Ez az elmúlt, rövid időszak harmadik antitröszt-pere a Google gyakorlatával kapcsolatban. Októberben az amerikai igazságügyi minisztérium már benyújtott egy jogi keresetet hasonló témában. Ennek felütése arra vonatkozott, hogy a Google gyakorlatilag rákényszeríti saját keresőjét a felhasználókra azzal, hogy alapértelmezettként kínálja a legtöbb Androidot futtató mobilon, de még iPhone-okon is. Utóbbiakért egyébként komoly összegeket fizet az Apple-nek, ami a keresések közben felbukkanó hirdetésekből a jelek szerint simán megtérül.
Emellett pedig már szintén elindult egy olyan beadvány megfogalmazása, amely Colorado állam nevében támadja a Google-t, ebben szintén hasonló vádakat fogalmaznak meg. Itt az a legfontosabb üzenet, hogy a Google más versenyzők kárára alakítja át folyamatosan a keresője felépítését, esélyt sem hagyva meglévő és új szereplőknek arra, hogy a felhasználók azokat is érdemben meg tudják kedvelni. Végeredményben, a perirat szerint a Google a keresések és egyéb tevékenységek során birtokába jutó felhasználói adatok segítségével könnyedén maradhat a piac élén, akadályt állítva ezzel a konkurenciának, és ezáltal ellehetetlenítve azt, hogy egy szabad piaci verseny során tőlük független újdonságok bukkanjanak fel.
Az óriás rálépett a törpékre
Az internetes keresésnek már köznevesült szinonimája lett a "googling", vagy torz-magyarul a "guglizás". Pedig a keresőpiacnak van egy csomó egyéb szereplője is. A Microsoft-féle Bing még egy viszonylag ismertebb játékos, de ott van például a személyes adatok védelmére felesküdött DuckDuckGo, a StartPage, a Qwant, vagy épp a keresésenként fákat ültető Ecosia. Ezekről azonban az átlagfelhasználó talán soha nem is hall, pontosan azért, mert tálcán kapja a Google keresőt minden létező eszközön. Apró poén, hogy még a Microsoft új, Androidot futtató Surface Duo mobilján sem a Bing az alapértelmezett, hanem a Google.
A beadványokban egyébként az is szerepel súlyosbító tényezőként, hogy a dominanciával nem csak a keresőpiacot veszélyeztetik, hanem más területeken működő üzleti szereplőket is helyzetbe hozhatnak, illetve elnyomhatnak. A találati listán ugyanis a Google kénye-kedve szerint előre kerülhetnek a "fizetős" ügyfelek, amely megtévesztő vagy befolyásoló tényező lehet a felhasználók számára, akik sok esetben lekattintják a lista első néhány elemét, és a "sima" találatokig már el sem jutnak.
Egyébként az amerikai jogi keresetek mellett Európában is elindultak, vagy tervezés alatt állnak hasonló eljárások a Google ellen, többek között az Egyesült Királyságban, Írországban és Franciaországban, szóval szép lassan világméretűvé nő az elégedetlenség.
De mit is jelent az antitröszt-per és mi lehet a vége?
Antitröszt-eljárásnak azt nevezik,amikor a versenyjog értelmében egy vállalat vagy annak szolgáltatásai olyan méretűre nőnek, hogy akadályozzák a piaci szegmens természetes fejlődését, elnyomva a konkurenciát. Legfőképpen akkor indulnak ilyen ügyek, ha egy adott cég sokféle termékével vagy szolgáltatásával amolyan átkaroló hadműveletként már esélyt sem hagy a felhasználóknak arra, hogy mást válasszanak.
A legismertebb ilyen per-sorozat annak idején a Microsoft ellen indult, mert a Windows rendszerekbe alapértelmezettként saját Internet Explorer böngészőjét építette be. Annak az ügynek hosszú huzavona után az lett a vége, hogy az akkori Windows verziókban a telepítés után kötelezően meg kellett jeleníteni egy böngészőválasztó menüt, amelyből a felhasználók egyáltalán rájöhettek arra, hogy alternatív lehetőségeik is vannak. De magát a Google-t is többször előkapták már hasonló okokból, többek között ennek elkerülésére alakult át annak idején a cég egy sokszereplős vállalatcsoporttá: itt az Alphabet nevű ernyőcég alatt dolgozik a Google és egy csomó más cég is az informatika, energiagazdálkodás, autonóm vezetés és egyéb területeken.
Egy ilyen eljárás vége általában egy olyan döntés, amellyel kötelezik az elmarasztalt vállalatot a piaci dominanciáját enyhíteni képes lépésekre. Ilyen lehet például, ha a mobilos rendszerekben az első bekapcsoláskor tájékoztatás jelenne meg arról, hogy többféle keresőszolgáltatást is beállíthatnak alapértelmezettként a felhasználók, illetve ezek között bármikor válthatnak. Ugyanígy előírhatják azt, hogy a Google keresőszolgálatában sokkal átláthatóbb legyen, melyik találat natív és melyik a hirdetés, vagy akár egy részletes beállítási aloldal létrehozására is kötelezhetik a céget, ahol bárki bármikor szabályozhatja a megjelenő hirdetéseket vagy azt, hogy saját személyes adatai, keresési előzményei hogyan befolyásolják ezeket.
De persze egy ilyen bonyolult eljárásnak (ráadásul háromnak, vagy ha az európaiakat is belevessszük, akkor még többnek) megannyi végkimenetele lehet, ráadásul elhúzódhat hosszú évekig a dolog, szóval gyaníthatólag visszatérünk még erre jó pár alkalommal.
