Egy-null az Intelnek

Az AMD keresetében azt állította, hogy az Intel visszaélt piaci erőfölényével, és törvénytelen eszközökkel gátolta a versenytársak térnyerését. Így többek között azzal vádolta riválisát, hogy ügyfelei számára külön-külön úgy határozta meg azt azt a vásárlási limitet, ami után marketingtámogatást fizet vagy visszatérítést ad, hogy az az ügyfél teljes igényének 90-100 százalékát jelentse, és ezzel kiszorítsa a konkurencia termékeit.

Mi több, az AMD a tisztességtelen kedvezménypolitika mellett szóbeli fenyegetésekkel is megvádolta az Intelt, mondván, hogy "megfélemlítették" ügyfeleiket, nehogy azok AMD termékeket vásároljanak. A trösztellenes kereset összesen 48 oldalas beadványa szerint az Intel a Sony, a Dell és a Toshiba számára is fizetett azért, hogy rávegye őket: ne rendeljenek processzorokat az AMD-től; a Compaqot állítólag különböző megrendelések leszállításának késleltetésével, a HP-t pedig a korábban kialkudott kedvezményeinek megvonásával zsarolta.

Az egész iparágat érintő kereslet földrajzi kiterjedtsége egyben azt is jelenti, hogy az a cégek brit, német vagy a japán leányvállalatainak tevékenységével is kapcsolatos. Az Intel jogászai azt vitatták, hogy egy amerikai bíróságnak van-e jogköre eljárni a más országokban folytatott tevékenységgel kapcsolatban. Joseph Farnan kerületi bíró helyt adott az Intel érvelésének és visszautasította a kereset egy részét. Farnan 18 oldalas indoklásában úgy fogalmazott, hogy az AMD-nek "nem sikerült bizonyítania az Intel vélelmezett eljárásainak közvetlen és előre látható gazdasági hatásait az Egyesült Államok területén."

Chuck Mulloy Intel-szóvivő üdvözölte a bíróság döntését, bár azon kívül, hogy örömét fejeztet ki a vállalat jogi álláspontjának elfogadása felett, nem kívánta bővebben kommentálni az ítéletet. Az AMD részéről Mike Silverman kijelentette: a bíróság döntésétől függetlenül "az Intel nem fogja megúszni", és cége további, immár globális trösztellenes vizsgálatoktól várja a sikert.