Az új Linux patch megkerüli a Microsoft szabadalmát

A Microsoftnak a TomTom ellen a közelmúltban indított pere, melyben a szoftveróriás azzal vádolta a navigációs eszközeiről ismert céget, hogy megsérti a FAT32 fájlrendszerrel kapcsolatos szabadalmait, számos jogi kérdést vet fel a FAT32 nyílt forráskódú implementációinak kapcsán. A pereskedés még februárban robbant ki; a Microsoft azt állította, hogy a TomTom összesen nyolc szabadalmát sérti meg eszközeivel, melyek között néhány Linux-alapú is található. Ugyan a szóban fogó szabadalmak zöme autókba épített számítógépekkel és navigációval kapcsolatos, de összefügg a FAT32 fájlrendszerrel. A TomTom márciusban viszonozta a tüzet, és négy szabadalmának megsértése miatt visszaperelte a Microsoftot, de a hónap végén a két fél peren kívül megegyezett.

Az ügy a figyelem középpontjába állította a Linux FAT32 implementációinak jogi vonatkozásait. Bár a Microsoft közölte, hogy a per kivételes incidens volt, és nincs szándékában hajtóvadászatot indítani Linux végfelhasználók ellen, a Linuxot kereskedelmi megoldásaikban használó cégek szerint azonban a helyzet közel sem rózsás. A múlt héten közzétett új Linux kernel patch ezzel szemben olyan megoldást kínál, amely úgy teszi lehetővé a FAT32 használatát a Linuxban, hogy nem használja a Microsoft szabadalmaiban leírt módszert.

FAT32 kompatibilitásra szükség van
A Linuxot széles körben használják a mobil- és beágyazott készülékekben, ezek közül pedig a legtöbbnél alapvető fontosságú, hogy képes legyen FAT32 formátumú médiát - jellemzően memóriakártyákat - olvasni. A Linux Foundation szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a cégek ejtenék a FAT32-t, és a jövőben egy új, szabadon használható, gyártófüggetlen formátumot alkalmaznának - így még a licencdíjak fizetése alól mentesülnének. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon életképes dologról lenne szó, ugyanakkor most még szükség van a FAT32 kompatibilitásra. A probléma áthidalására a most megjelentetett patch szolgálhat megoldással.

Fosszuk meg a Microsoftot a szabadalmától?
2006-ban a Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatalánál a Public Patent Foundation (PUBPAT) nevű szervezet megtámadta a Microsoft szabadalmi bejegyzését. Az ügyet az robbantotta ki, hogy a termékeiben FAT-változatot használó cégektől - videokamera, fényképezőgép, MP3- és egyéb médiajátszók, hordozható játékkonzolok - a Microsoft berendezésenként legalább 0,25 dollárcentet, de maximum 250 ezer dollárt kért éves jogdíjként. A PUBPAT attól tartott, hogy a Microsoft a jogdíjigényt a FAT-et felhasználó, szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek készítőivel szemben is érvényesíteni fogja, ezért szerette volna kihúzni az egész ügy méregfogát, és megfosztani a céget szabadalmi bejegyzésétől. A Szabadalmi Hivatal akkor elutasította a PUBPAT keresetét, és minden maradt a régiben. A precedensjog hazájában egyébként sem valószínű, hogy valaha is sikerül erővel elvenni a Microsofttól a FAT-tel kapcsolatos szabadalmakat.

Próbáljuk meg elkérni!
A legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy a technológiai eszközök túlságosan is széles körét lefedő, a licencdíjak miatt a fejlesztéseket hátráltató - vagy éppen lehetetlenné tévő - szabadalmakat díjmentesen bocsátanák a Linux közösség rendelkezésére. Persze ilyen csak a tündérmesében létezik. Ki lenne annyira bolond, hogy önként és dalolva lemondjon egyik bevételi forrásáról, mindenféle ellentételezés nélkül? Úgy fest, mégis van működő megoldás.

2005-ben hívták életre az Open Invention Network (OIN) nevű csoportosulást, melynek olyan nehézsúlyú tagjai vannak, mint az IBM, a Sony, a Philips, az NEC, a Novell, a Red Hat vagy a TomTom. Az OIN adok-kapok elven működik: a cég - mert valójában egy New York államban bejegyzett cégről van szó - szabadalmi jogokat szerez meg, és ezeket licencdíj-mentesen bocsátja azok rendelkezésére, akik cserébe vállalják, hogy saját szabadalmaikkal kapcsolatban sem támasztanak követeléseket a linuxos vagy Linuxszal kapcsolatos alkalmazások felhasználóival szemben.

Az OIN most a Microsoft azon két szabadalmát igyekszik megszerezni (#5,579,517 és #5,758,352), amely a Microsoft FAT (FAT12) fájlrendszerével való visszafelé irányuló kompatibilitást biztosítja. Ezek az MS-DOS-ban használt FAT 8+3 karakteres hosszra korlátozott fájlneveivel teszik kompatibilissé a FAT modernebb változataiban használható, hosszú fájlneveket. A technológia VFAT néven is ismert a Windows 95 VxD meghajtó programja után, és a Microsoft Virtual FAT-ként hivatkozik rá egyes dokumentációkban.

A gordiuszi csomó átvágása

A már említett foltozást Andrew Tridgell, a Samba projekt egyik vezető fejlesztője publikálta a múlt héten. A megoldás úgy működik, hogy nem generálja le a rövid és hosszú fájlneveket. Azokban a szituációkban, ahol az állomány neve belefér a 11 karakteres limitbe, csak a rövid változat készül el, ahol pedig nem, ott csak a hosszú. A szükséges 8+3 karakteres verzió nevét érvénytelen karakterekkel töltik fel, amit az operációs rendszer egyszerűen nem vesz figyelembe. A Microsoft szabadalmait ezzel a trükkel kerülik meg: egyfelől sohasem készül el az állománynév rövid és hosszú változata, csak az egyik, másrészt az érvénytelen karakterekből generált név nem tekinthető állománynévnek, mivel annak alapján a FAT egyik változata alól sem érhető el az állomány, pusztán helykitöltő szerepet játszik. A rövid nevet azért töltik fel érvénytelen adatokkal ahelyett, hogy egyszerűen csak kinulláznák, mert a Windows XP-ben olyan hibák vannak, amelyek rendszerösszeomlást okozhatnak, ha a rövid állománynévben tárolt bizonyos értékekkel találkoznak. Az érvénytelen karaktereket generáló string elkészítésekor minimalizálták annak a kockázatát, hogy olyan értékek kerüljenek az állomány nevébe, amelyek a fenti hiba miatt összedöntik a rendszert.

Ez egyébként Tridgell második, a FAT szabadalmat érintő megoldása. Az elsőt még májusban tette közzé, ami egyszerűen lehetetlenné tette a hosszú állománynevek létrehozását, és nyilvánvalóan csak szükségmegoldásnak volt jó.

A Linux Foundation a második foltozást alapos tesztelésnek vetette alá - nem csak technikai, hanem jogi szempontból is. A szabadalmi joggal foglalkozó ügyvédek biztosak benne, hogy a megoldás támadhatatlanul kerüli ki a Microsoft szabadalmi leírásában foglaltakat, így a Linux közösség elkerülheti a licencdíj fizetését a Microsoft felé.

A patch ugyanakkor technikailag is megállja a helyét. A vizsgálódás nyomán arra a megállapításra jutottak, hogy két esetben lehet problémás az így generált állományok elérése: ha régi DOS- vagy olyan Windows-verziók alól próbálják megnyitni az így létrehozott állományokat, amelyek még a 8+3-as állományneveket igénylik. Tridgell meggyőződése, hogy egyre ritkább esetekről van szó, így az érintett felhasználók száma is elhanyagolható.