Kedvenc példám a jól felszerelt konyha példája. Ha van egy jól felszerelt konyhánk, edényekkel, eszközökkel, gépekkel és mindenféle kütyüvel, attól még egyikünk sem lesz Jamie Oliver és nem a mi éttermünk lesz a legjobb a városban. Lehet, hogy amúgy képzett szakácsok vagyunk, de az új konyhában nem biztos, hogy egyből otthonosan mozgunk. Jó szakácsok voltunk egy balatoni lángosozóban, de most bekerültünk az ország legjobban felszerelt konyhájába. A konyhában meg kell tanulni otthonosan mozogni, valakinek meg kell tanítania a fogásokat, tippeket, trükköket. Ezért vannak a tanácsadó cégek, de a tanácsadó cégek ereje is a munkavállalóikban van. Profi tanácsadót nem lehet csak úgy leakasztani a fogasról.
A profi tanácsadók nemcsak azért profik, mert ők ismerik talán legjobban az adott rendszert, hanem azért, mert ők azok, akik a legjobban át tudják adni az azzal kapcsolatos tudást a felhasználóknak. Vajon miért van az, hogy a felhasználók elsősorban nem a használati útmutatót kezdik átnézni, nem a gyakran ismételt kérdések felületet tanulmányozzák, hanem egyből felhívják a tanácsadót? Azért, mert a tanácsadó valójában Winston Wolfe (Harvey Keitel), a Ponyvaregényből ismert problémamegoldó. Ő mondta azt, hogy az út 30 perc, 10 perc múlva ott vagyok.
Nem problémázik, nem esik kétségbe, mindenre van azonnali megoldása. Egy adminisztratív munkatársnak, akinek az a feladata, hogy a vállalatirányítási rendszer szövevényes moduljai és funkciói között megtalálja a leggyorsabb és leghatékonyabb útvonalat, azonnali megoldásra van szüksége. Persze sokszor a felhasználók és az ő főnökeik is hibásak abban, hogy nem elég informáltak a rendszerrel kapcsolatban, mert vagy nagy az ellenállás (a régi rendszer jobb volt), vagy nem elég informáltak (cégen belüli rossz információáramlás), de ez egy másik téma.
Egy ERP-rendszer csak akkor lesz hatékony eszköz a vállalkozáson belül, hogyha a rendszer bevezetése sikeres volt, felkészült szakmai gárda használja, a munkaerő informatikailag képzett, a cégen belül megfelelő az információáramlás, és profi tanácsadók támogatják a munkát az esetlegesen felmerülő problémák és új igények kapcsán.
Hogy ki a profi tanácsadó, az persze mindig nagy kérdés. Nem elég a témát jól ismerni, sokkal összetettebb a kérdés. Amikor arra gondolok, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy ilyen szakembernek, akkor nekem olyanok jutnak eszembe, mint a problémamegoldó képesség, magabiztosság, hitelesség, összeszedettség, koncentrációképesség, jó kommunikációs képesség és tolerancia. Persze lehetne más dolgokat is kiemelni, de ezeket a napi megtapasztalások mondatják velem. Egy tanácsadónak bírnia kell a gyűrődést: egyetlen rendszer sem tökéletes, viszont hitelesen kell tudnia azt képviselni. Nem feltétlenül a rendszerről megtanult tények ismerete a lényeg, hanem a tények összekapcsolásából nyert plusz információ, globális gondolkodásmód.
Az emberi oldal a legfontosabb: ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy ha a legrosszabb napunkon felhív a legproblémásabb ügyfél, akkor hogyan válaszolunk neki, akkor vajon mit válaszolnánk? De még fontosabb, hogy valójában hogyan viselkednénk. A cikk megírása előtt belenéztem tanácsadói álláshirdetésekbe, és még mindig azt tapasztalom, hogy a technikai tudás iránti igény felül van reprezentálva. Én azt vallom, hogy aki már valaha tanácsadott valamilyen ERP-rendszert, az teljesen alkalmas lesz pár hónapon belül egy másik vállalatirányítási rendszer tanácsadására is. Amikor én keresek új kollégát, akkor sohasem a technikai tudásra helyezem a legnagyobb hangsúlyt, mivel a tanácsadó szerepe egy nagyon fontos fogaskerék az egész rendszerben.
