Lapunknak Hajmási Gergely, az IVSZ Adatközpont és felhő munkacsoportjának társvezetője nyilatkozott az adatközpontok evolúciójáról, a fő fejlődési irányokról, a hazai lehetőségekről.
Computerworld: Melyek az adatközpontokat jellemző fő trendek a világon, illetve Magyarországon?
Hajmási Gergely: Egyértelmű trend a világon, hogy a virtuális térben mozgó hatalmas társaságok, mint például a Facebook vagy a Google a földrajzi adottságokat, pontosabban a terület éghajlatát is figyelembe veszik adatközpontjaik helyszínének kiválasztásakor. Előnyben részesítik az északi országokat, mivel ott az alacsony hőmérséklet miatt rengeteg energiát tudnak megtakarítani az adatközpontok hűtésén. Köztudomású, hogy a hűtés az adatközpontok üzemeltetésének egyik fő költségtényezője. Az előrejelzések szerint 2020-ra az Európai Unió teljes energiafogyasztásának 2-3 százalékát az adatközpontok fogyasztása teszi majd ki, értéke a 100 terawattóra nagyságrendjébe esik. A másik jól látható nemzetközi trend a "zöld" gondolkodás. Svédországban például tudatosan építettek lakóparkot az adatközpont mellé, és az ott termelődő hővel fűtik a házakat. Arra is van már példa, hogy a tenger hullámzási energiáját próbálják az adatközpont energiaellátására felhasználni. Magyarországon a földrajzi és éghajlati adottságokat figyelembe véve lehet és kell az adatközpontok energiahatékonysági mutatóját minél lejjebb tornászni, s ezáltal az üzemeltetési költségeket minimalizálni. Ebben leginkább az segít, ha folyamatosan felügyeljük és mérjük az adatközpont működésének különböző tényezőit és azok működési hatékonyságát. Ha az összes fontos paramétert folyamatosan monitorozzák, akkor lehetővé válik a rendszerek állandó finomhangolása, illetve a problémákat megelőző proaktív beavatkozás.
CW: Ha tehát a nagy felhőszolgáltatók az Egyesült Államokból Európába költöztetik adatközpontjaik egy részét, nem várható, hogy Magyarországot választják?
HG: Jóllehet, sok pozitívum szól Magyarország mellett, például az áramellátás stabilitása vagy az, hogy minimális a földrengés- vagy árvízveszély, az előbb említett északi országokban elérhető előnyöket nyilvánvalóan nem tudjuk kínálni. Vélhetően ezért nem hallani arról, hogy nagy felhőszolgáltatók ide telepítenék adatközpontjaikat. Az utóbbi időben inkább az merült fel, hogy a Brexitet követően bizonyos adatközpontok elköltöznének Nagy-Britanniából. Konkrétumokról azonban nincs tudomásom. Egyébként hazánkban is van néhány kiváló és nagyon hatékonyan működő adatközpont, amelyek bármely nyugati központtal felveszik a versenyt.
CW: Milyenek a hazai piacon az adatközponti igények? Lenne kereslet a mainál számottevően nagyobb kapacitásra? Van kilátásban zöldmezős beruházás?
HG: Nem hallottam készülő zöldmezős beruházásokról. Legutóbb 2018 nyarán nyitott meg a NISZ Zrt. adatközpontja Budapesten, a Fehérvári úton, de az inkább barnamezősnek tekinthető. Egy korábbi kezdeményezés, az MVM NET gödi létesítménye félbemaradt. A meglévő adatközpontokban folyamatosan vannak kisebb fejlesztések, de nagyobb volumenű beruházásról nem tudok. Úgy tűnik, a fizikai ellátottsággal jelenleg nincs probléma. Ebben némileg az is szerepet játszhat, hogy a kkv-szektor digitális evolúciója most kezd beindulni. Egyre több cégvezető érti meg, miért érdemes az iroda helyett a profi környezetet választani a céges szervereknek. Azt várom, hogy nőni fog a kereslet az adatközpontok iránt, és ez változást hozhat ezen a téren is.
Hajmási Gergely, az IVSZ Adatközpont és felhő munkacsoportjának társvezetője
CW: Milyen kritikus pontokra kell az adatközpont-üzemeltetőknek fokozott figyelmet fordítaniuk?
HG: Kulcskérdés az épület- és energiafelügyelet, továbbá a hálózatvirtualizáció legújabb megoldásai. Üzleti megfontolásokból megkerülhetetlen a felhő. Az európai adatközpont-üzemeltetők közel 80 százaléka arról számol be, hogy az egy szerverre eső árbevétele folyamatosan csökken. Ennek hátterében nemcsak az automatizáció áll, hanem az erős konkurenciaharc, illetve az árverseny is. Kritikus helyzetet idézhetnek elő a hálózat felől érkező DDoS-jellegű vagy egyéb kibertámadások. Még az egyébként többszörösen redundáns rendszereket is megbéníthatja, ha láncreakció-szerűen végigsöpör rajtuk egy támadássorozat.
Nem újdonság, de továbbra is kritikus pont az áramellátás és a hűtés folyamatos biztosítása. Volt már példa arra, hogy az ezeket vezérlő, a teszteken kiválóan vizsgázó automatikák éles üzemben elbuktak, és nem indították be a dízelaggregátort. Még a nagy felhőszolgáltatóknál is előfordult ilyen okból leállás.
Az utóbbi időben az oltórendszerekkel kapcsolatban is felmerült egy komoly gond. Tűz esetén az adatközpontokban jellemzően speciális oltógázokat alkalmaznak, amelyeket nagyon nagy nyomással juttatnak be a gépterembe. Éles oltási helyzetekben azt vették észre, hogy az oltást követően a klasszikus, forgólemezes egységek - például a SATA diszkek - nem működtek. Kiderült, hogy a befújáskor keletkező nagy hangnyomás, illetve erős hanghatás megzavarta a mechanikus diszkeket. A merevlemezek vagy teljesen elromlottak, vagy csak elvesztették egy pillanatra a kapcsolatot RAID vezérlőjükkel, ami azután nem engedte őket vissza a RAID tömbbe. Ennek nyomán előfordulhat, hogy bár az adatközponton belül szeparáltan, külön rack-szekrényben, redundánsan helyezkednek el a rendszerek, oltáskor minden egyszerre sérül, illetve megy tönkre. A probléma orvoslására léteznek már az oltórendszerekhez speciális hangtompítók, amelyek megvédik a környezetet a hirtelen megnövekedett nyomástól és hanghatástól.
CW: Várható-e, hogy a mesterséges intelligencia terjedése hatást gyakorol az adatközpontokra?
HG: A mesterséges intelligenciára épülő alkalmazásoknak hatalmas az erőforrás-igényük, tehát várható, hogy az AI terjedésével bővíteni kell a háttér-infrastruktúrát. Ehhez hasonló hatásra számíthatunk a kriptovaluta-bányászat vagy a blokkláncmegoldások terjedésével. Egyébként magában az adatközpontban is megjelenik a mesterséges intelligencia, például a különböző intelligens energetikai felügyelőrendszerekben. Elképzelhető például, hogy az időjárás-előrejelzést figyelembe véve, az AI eszközeit is bevetve, proaktívan szabályozzák a klímarendszereket. Az elmúlt öt-tíz évben elképesztő volt a fejlődés ezen a téren.
CW: A vállalatoknál és egyéb szervezeteknél keletkező hatalmas mennyiségű adat inkább a saját adatközpont vagy a szolgáltatói modell malmára hajtja a vizet?
HG: A gyakorlat azt mutatja, hogy egy növekvő szervezet életében általában eljön az a pont, amikor már saját adatközpontban is képes gondolkozni. Kezdetben - például a startupok esetében - inkább a szolgáltatói modell a jellemző, de ha egy vállalkozás sikeres pályára áll, és elér egy bizonyos nagyságot, akkor felmerül a saját vagy szolgáltatói adatközpont kérdése. Mindkettő ellen és mellett is lehet érveket felsorakoztatni, a végső döntést sokszor a céges politika határozza meg. A banki szektort például ebből a szempontból kettősség jellemzi. Vannak, amelyek tudatosan mennek a szolgáltatói modell irányába, és felszámolják meglévő infrastruktúrájukat. Ha olyan szerződéseket kötnek, amelyek megfelelnek az MNB és az egyéb felügyeleti szervek elvárásainak, rengeteg felelősséget tudnak áthárítani az adatközpont-szolgáltatóra. De van példa ennek az ellenkezőjére is: egyesek úgy határoznak, hogy biztosan nem fordulnak külső szolgáltatóhoz. Saját adatközpontot építenek, és annak hosszú távú fenntartását tervezik. Ha a döntések anyagi vonzatát nézzük, tulajdonképpen mindkét verziót alá lehet támasztani számokkal.
CW: Mennyiben változtatja meg az adatközpontok működését a GDPR?
HG: Minden létesítménynek el kellett készítenie a GDPR-nak megfelelő adatkezelői, illetve adatfeldolgozói szabályzatát. Tulajdonképpen a GDPR kapcsán került felszínre, hogy e két fogalom sokak számára nem világos. Meglehetősen nagy feladat volt tehát e kérdések tisztázása, és a megfelelő szerződések elkészítése. Emellett a nagyobb cégeknél adatvédelmi tisztviselőket neveztek ki. Jóllehet manapság jellemzően a kibervédelem fontosságáról hallani, a fizikai védelemről sem szabad megfeledkezni. Ha egy cég szerverét, magát a vasat ellopják például a cég irodájából, az a GDPR szempontjából is súlyos incidensnek számít. Ezt sem szabad tehát figyelmen kívül hagynia egy cégnek, amikor szerverei elhelyezéséről, védelméről dönt. A GDPR szempontjából az iroda helyett jobb választás az adatközpont.
CW: Tapasztalható-e az utóbbi egy-két évben szignifikáns változás a vállalatoknak a felhőhöz fűződő viszonyában?
HG: Drasztikus változást nem tapasztalunk. Továbbra is tartják magukat különféle mítoszok, például, hogy a felhő csökkenti a költségeket. Nyilvánvaló azonban, hogy alapvetően nem pénzügyi okok miatt, hanem inkább technológiai megfontolásokból vált egy szervezet a felhőre. Azt is gyakran hallani, hogy a felhő univerzális, mindenre használható. Ez sem teljesen igaz, ott is vannak korlátok, például a kötött interfészek. A felhővel kapcsolatos félelmek listáján továbbra is vezető helyen áll a félelem az adatvédelmi incidensektől, mások viszont pont fordítva gondolják, és biztonságosabbnak tartják a felhőt, mint a helyszíni megoldásokat. Általános gond, hogy a cégek operatív módon gondolkoznak, de az elvárt megoldás mögött nincs felhőstratégiájuk. Tévhit, hogy ha egy vállalat beköltözik a felhőbe, utána minden problémája megszűnik, nincs több teendője. Ehelyett az igazság az, hogy a felhőszolgáltatás mögött működő technológia, illetve a szolgáltatáscsomagok olyan gyorsan változnak, hogy a cég részéről elkerülhetetlen a folyamatos újratervezés, finomhangolás. Sőt a rendszergazdai üzemeltetés sem szorul háttérbe. Épp ellenkezőleg: egyre inkább előtérbe kerül, és komplexebbé válik. Talán egyszer lehetnek majd a felhőszolgáltatások önjáróak, de ma biztosan nem azok, és még jó ideig nem is lesznek azok. Mesterséges intelligencia ide vagy oda.
