Miniszterelnöki biztosként irányítja az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultációt, az InternetKon-t Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő, a FIDESZ ikonikus alakja.
Orbán Viktor miniszterelnök az internetadó néven elhíresült kormányzati ötlet fogadtatásával szembesülve döntött úgy, hogy az ötletet elvetik, és nemzeti konzultáció keretében kérik ki az állampolgárok véleményét az internetes világ minket érintő kérdéseiről.
Felkérésünket elfogadva adott interjút lapunknak Deutsch Tamás, aki nem adja le a szerelését, és nem marad velünk az infokommunikációs ágazatban.
Computerworld: Az InternetKon konzultációs kampánya során a magyar infokommunikációs ipar sok képviselőjével találkozott. Milyen a kedvük e hölgyeknek és uraknak?
Deutsch Tamás: Jó hangulatú találkozók voltak, és ez nagy valószínűséggel magának a módszernek, a formának köszönhető, amelynek jegyében beszélgettünk. Azt gondolom, hogy az infokommunikációs iparág legkülönbözőbb szereplői – a különbözőség méretbeli és tevékenységbeli – elsősorban annak örültek, hogy a párbeszéd őszinte szándékával találkoztak.
Amikor tavaly elindult az InternetKon előkészítése, majd megkezdődött a konzultáció, minden lépésről lépésre úgy történt, ahogyan azt jeleztük, mindig kiszámítható módon alakult az egyeztetések lehetősége. Az, hogy a digitális fejlesztés ügyéről, a szupergyors internetelérés kérdéséről, a digitális ökoszisztéma ezeregy fejlesztési elképzeléséről, javaslatáról, újító szándékú elgondolásáról végre érdemben lehetett beszélni, igen kedvező fogadtatásra talált. Jó partnerek voltak, és ugyancsak pozitívan reagáltak a párbeszédes módszerre az infokommunikációs iparág szakmai és érdekképviseleti szervezetei mellett azok a társadalmi és civil szervezetek is, amelyek nem az infokommunikációs iparágban tevékenykednek, de érintettek – hiszen mindannyian azok vagyunk.
És még egy dolgot hadd említsek meg: az infokommunikációs iparág közepes, de főleg a nagy szereplőit méretüknél, árbevételüknél, a multinacionális cégek esetében a globális üzleti, közéleti kapcsolódásaik okán körüllengi az a feltételezés, hogy milyen nehéz partnerek. Egy hasonlattal élve, méretei miatt Shaquille O'Neal ellen sem volt könnyű kosárlabdázni. Én azt tapasztaltam, hogy nincs a szó kifogásolható értelmében semmi misztikus az ő működésükben. A nagy cégek, amelyek meghatározói egy fontos iparágnak, nagyon világosan fogalmazzák meg az érdekeiket, kemény tárgyalópartnerek. Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy ennek az iparágnak a legkülönbözőbb képviselőivel találkozhattam, és nagyon pozitívak a benyomásaim.
CW: Ez az iparág az utóbbi 25 évben sok mindent megélt, és most messze nem úgy szalad a szekere, mint az aranykorban. Ha ilyenkor alkalom nyílik találkozni egy miniszterelnöki biztossal, elhangzanak Tiborc panaszai, remélve, hogy ezek orvoslása megtörténik. Hogyan reagált akkor, amikor a panaszokat hallotta?
DT: Azt kértük, mindenki mondja el, hogy konkrétan az InternetKon folyamatát illetően milyen elképzelései, javaslatai vannak. Szélesebb összefüggésben mi az, ami a szívét-lelkét nyomja az iparág ügyeivel kapcsolatban. Beszéltek gondokról, bajokról, nehézségekről, voltak kritikus megjegyzéseik az elmúlt öt évet, az elmúlt évtizedet illetően, de pontosan azért találkoztunk, mert a véleményükre voltunk kíváncsiak, a felvetéseikről akartunk beszélgetni. Világossá tettem, hogy nem infokommunikációs árnyékminiszter vagyok, nekem az intézményesített társadalmi párbeszédnek azt a formáját kell előkészítenem, megszerveznem, ami a nemzeti konzultáció, és amelynek témája az internet és a digitális fejlesztés.
A szó legjobb értelmében minden konkrét ügyben postása, és nem a lobbistája vagyok az iparágnak. Ezt a szerepet mindenki el is fogadta. Nyilvánvalóan az egész folyamat előkészítése kapcsán tájékozódtunk, elébe mentünk a nem feltétlenül az intézkedések hiányából fakadó, hanem sokszor a helyzetből adódó problémáknak. Magyarán a partnereink, az iparági képviselők, a civil szervezetek, érdekképviseletek nem azt látták, hogy mi csak a szépről szeretnénk beszélni, és a szőnyeg alá akarnánk söpörni a nehézségeket. Reális helyzetképből indult mindig a beszélgetés, egyszerre szerepeltek gondok, bajok, pozitívumok, negatívumok, jó kormányzati kezdeményezések, rossz kormányzati döntések, helyes kormányzati elképzelések és elmaradt döntések.
Ilyen értelemben nem alakult ki az az érzés, hogy mi elhárítjuk magunktól a problémákat, és végül nem marad más hátra, mint Tiborc panaszaként elmondani, hogy kedves Tamás, nagyon örülünk ennek a kezdeményezésnek, de azért itt is gond van, ott is gond van. Nem úgy indult a beszélgetés, hogy mi feltétlenül azt szerettük volna elfogadtatni, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán a magyar digitális ökoszisztéma élete, és nincs itt semmi probléma. Hozzáteszem, hogy ez sokat segített a beszélgetésekben. Nem volt tehát Tiborc panasza.
CW: Többnyire civil szervezeti formákban találkozott az iparági vállalatok képviselőivel. Ön szerint az infokommunikációs ipar szegmentált szerkezetét leképezi a civil szervezeti oldal?
DT: Véleményem szerint igen. Nincs az infokommunikációs iparágnak olyan szervezete, amellyel ne találkoztunk volna, és soha nem hallottunk olyat, hogy bárki a másikra rosszat mondott volna. Nem éreztünk olyan típusú presztízsversengést, hogy mi vagyunk a nagy cégek képviselői, ők meg a kis cégeké. Azért bizonyára – és ezt nem kritikusan fogalmazom meg – lehetnek olyan forró témák, amelyeket illetően az adott ágazat szegmentált érdekképviseletei egymástól eltérő érdekeket képviselnek.
Nálunk nem nagyon merült fel olyan ügy, amellyel kapcsolatban nagyjában-egészében ne ugyanabba az irányba mutattak volna a szervezetek által képviselt érdekek. Nagyon felkészültek voltak az érdekképviseletek vezetői, megígérték, hogy írásban is elküldik a véleményeket, és ez meg is történt. Amikor mi küldtünk dokumentumokat, éltek a véleményezés lehetőségével. Azt szokták mondani, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A kormányzat részéről volt egy pozitív hatású „adjonisten”, amit egy pozitív „fogadjisten” követett, nemcsak a szakmai szervezetek részéről, hanem a kultúra, az oktatás világában és a közigazgatásban tevékenykedő szereplők részéről is.
CW: Az InternetKon a weboldal elindításával vette kezdetét. Ez megadta az egész konzultációnak a magyarországi egyediségét, mivel az egyeztetés a digitális térben folyik. Történelmi jelentőségű ez a hazai politikában, hiszen először fordul elő, hogy az emberek véleményét ilyen módon kéri ki a kormány. Talán meglepően hangzik a kérdés: ön szerint mikor fogunk Magyarországon az interneten vagy az interneten keresztül is választani?
DT: Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de azt gondolom, hogy amíg az internetelérés nem válik általánossá és teljes körűvé, addig a világhálón való választás lehetősége komoly kérdéseket vet fel. Természetesen ekkor sem csak az interneten lehetne szavazni, ilyen a világon sehol nincsen. Ahol lehetséges az interneten történő választói véleménynyilvánítás népszavazáson, európai parlamenti választáson, parlamenti választáson, helyi választáson, ott is ez csupán a szavazás egyik lehetősége.
Ehhez szükséges az internetpenetráció bővülése, az internetezéshez való hozzáértés erősítése. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy az internetes és távközlési világban történő visszaélések, manipulációk, botrányok kapcsán egy bizalmi hullámvölgy alakult ki. Itt van például a Snowden-ügy, melyből kiderült, hogy az Egyesült Államok kormányzata nyilvánvalóan titkosszolgálati eszközökkel és rengeteg esetben nyilvánvalóan törvénytelenül tömegesen hallgatott le interneten folyó kommunikációt, levelezést, politikai döntéshozóktól kezdve az üzleti élet vezetőiig. Ennek hatására felmerül a kétely az emberekben, hogy szabad-e bíznunk a technológiában.
Az adatlopási ügyek is mindig ugyanezt a kérdést vetik fel. A hagyományos, papíralapú szavazásnál a világszerte, az egyébként teljesen eltérő jogrendszerekben egyaránt, hús-vér emberek urnákból kiöntik a szavazólapokat, összeszámolják a szavazatokat, és ezek alapján állapítják meg az eredményt; persze az adatokat már az interneten továbbítják. Amikor ilyen szavazatszámlálói közreműködés nincsen, és minden szám, minden szavazat csupán egy digitális jel, megint megfogalmazódik ez a félelem: manipulálható a folyamat, vagy nem? Most nem az összeesküvés-elméletek híveiről beszélek, akik minden biztonsági kamera mögött ott látják a megfigyelőket, akik látni akarják őket kutyasétáltatás közben, hanem azokról az esetekről, amelyek az elmúlt években kiderültek, és amelyek sajnos azt bizonyították, hogy nemcsak jó vagy rossz hollywoodi filmekben léteznek ilyenek, hanem a való életben is. Ezért az ilyen szavazási módszernek, technológiának az alkalmazása nagyon komoly körültekintést igényel.
Egymás után nőnek fel azok a korosztályok, amelyek egyre természetesebb módon használják az internetet: ez egy olyan eszköz, amelyen nemcsak híreket lehet olvasni, leveleket írni, munkát végezni, hanem már vásárolni is lehet, az ügyes-bajos dolgaimat is intézhetem, kapcsolatot tarthatok az orvosommal, és ezen a platformon a közéletben való részvételem lehetőségei is megteremtődnek, mert a véleményemet megoszthatom másokkal. Ahogy az internet használata természetes lesz az életünk „nyolcvanadik” és „kilencvenedik” dolgában is, úgy a demokrácia intézményeinek a használatában, a döntéshozatalban való részvételben is ugyanolyan természetes eszköz lesz. Nem kérdés számomra, hogy ez megtörténik, még azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy ebben az élen haladók közé tartozzon a magyar jogrendszer.
CW: Maradva egy kicsit az előbbi témánál, úgy tűnik nekem, hogy a személyes adatok védelmét helyezték az előtérbe, amikor a véleménynyilvánítás módjait kimunkálták.
DT: Az InternetKon-on a belépés háromféle módon történhet: az Ügyfélkapun keresztül, Facebook-profillal vagy a weboldalon néhány személyes adat megadásával. Adatvédelmi okokból csak azt lehet garantálni, hogy az egyik, a másik és a harmadik belépési módban egy ember csak egyszer tud a kérdéssorra válaszolni. Lehet egy kicsit cselezni, és egymás után háromféle módon belépve háromszor válaszolni, ezt nincs módunk kiszűrni. Mindezt nyilvánosan elmondtuk, és biztató volt azt tapasztalni, hogy a sokszor a kelleténél is kritikusabb magyar sajtó ezt megértően fogadta.
Nem kezdett el arról cikkezni, hogy úristen, akkor most nem hiteles a konzultáció, fennáll a manipuláció lehetősége. Ez valóban nem jelent olyan problémát, ami miatt vissza kellene lépnünk, és több mint 8 millió embernek papíron kiküldeni a kérdőívet. Az internet világában adatvédelmi szempontból van egy adottság, emiatt nem lehet garantálni, hogy egy ember csak egyféle módon tudjon válaszolni, s ezt mindenki kekeckedő kritika nélkül tudomásul vette.
CW: Szeptember, október körül lejár az ön megbízatása, vagy ha szabad így mondani, a projektnek vége lesz. Shaquille O'Nealt emlegette, így engedje meg, hogy sportnyelvet használjak: akkor leadja majd a szerelését és egy másik klubhoz igazol?
DT: Az InternetKon vezetőjeként vendégjátékos vagyok, az én csapatom az európai parlamenti delegáció, európai parlamenti képviselőként a megbízatásom 2019-ig szól. Örültem a miniszterelnök úr felkérésének, igyekszem kollégáimmal együtt tisztességgel elvégezni a munkát. Most már az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció második szakaszában járunk, és az InterneKon20 kérdéssor kapcsán a véleménynyilvánítás időszaka egészen július 31-ig tart.
Ezt követően összesítjük az eredményeket, ezek alapján kirajzolódik, hogy mi volt az álláspontja, véleménye a polgároknak, és ebből milyen kormányzati döntések fakadnak. Az összefoglaló szakmai anyagot szeptember végére igyekszünk letenni a kormány asztalára. Ezt a munkát augusztus elejétől szeptember végéig ugyanúgy együttműködésben, széles körű párbeszédet folytatva kívánjuk elvégezni, mint ahogy az InternetKon előkészítését és a kérdéssor összeállítását csináltuk. Nyilvánvalóan a programok elindítása, levezénylése, a döntések meghozatala, a jogszabályok módosítása, az új törvényjavaslatok előkészítése a kormányzat, a minisztériumok szakapparátusának a feladata. Az InternetKon célja, hogy a legszélesebb értelemben vett szakma és a téma iránt érdeklődő polgárok tízezrei, százezrei – meglátjuk majd, hogy hányan válaszolnak – véleményének összegyűjtésével, erre építve hozza meg a kormány a döntéseit.
Azért van tehát tétje az InternetKon20 kérdéseit megválaszolni, a véleményeket elmondani, mert a magyar internet jövője úgy fog alakulni, a magyar digitális fejlődés abba az irányba fog haladni, amit a polgárok mondanak. A véleménynyilvánítás lehetősége megvan, én már gyerekkoromban is szerettem, hogy szüleim nem elmondták, hogy mi lesz a vasárnapi program, hanem megkérdezték, mit szeretnék. Voltunk olyan határozottak a testvéremmel, hogy mindig elmondtuk, mit is szeretnénk. Nehogy félreértsék, ez nem egy szülő-gyerek fölé-alárendeltségi viszony, de újra megvan a véleménynyilvánítás, a döntésbefolyásolás lehetősége. Én azt gondolom, hogy minden jó szándékú ember örül annak, ha a döntéshozók megkérdezik, hogy mi a véleménye, és amit mond, annak alapján hozzák meg a döntéseket.
CW: Szóval mi lesz a szereléssel?
DT: A szerelést nem kell leadnom, hiszen ugyanabban a mezben játszom, a feladat, a pálya most az InternetKon tisztességes megszervezése és lebonyolítása.
CW: Ha az InternetKon véget ér, itt hagy bennünket, úgy értem, az infokommunikációt?
DT: Maradok abban a minőségemben, amelyben része voltam, része vagyok a digitális ökoszisztémának: internethasználó. Ráadásul szerintem mi, internethasználók vagyunk a digitális ökoszisztéma legfontosabb szereplői.
Az InternetKon történeti kronológiája:
2014. október 31. Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban jelentette be, hogy a távközlési adó kiterjesztése a korábban tervezett formában nem vezethető be, ezért január közepén nemzeti konzultációt indítanak az internetről, benne az internet szabályozásáról és pénzügyi kérdésekről.
2014. december 19. Orbán Viktor miniszterelnök 2014. december 19. napjától az internetről szóló nemzeti konzultáció előkészítéséért és lebonyolításáért felelős miniszterelnöki biztossá nevezte ki Deutsch Tamást.
2015. február 3. Elindult a konzultáció. Az InternetKon első szakaszában – február 3. és március 26. között – olyan konkrét kérdésekre számítottak, amelyeket fontosnak tartanak a 14 évnél idősebb magyar polgárok, és amelyekről érdemesnek vélik megkérdezni mások véleményét.
2015. március 31. Deutsch Tamás, az InternetKon vezetője sajtóértekezleten elmondta, hogy február 3. és március 26. között 68 ezren látogattak el a konzultáció honlapjára. A 4618 bejegyzésből 2770 tartalmazott kérdés-és témajavaslatot, ezek 1152 konkrét kérdést jelentettek.
2014. április 14. Közzétették a javaslatot az InternetKon kérdéseire.
2014. április 24. Az iparág és az infokommunikációs ágazat szakmai és érdekképviseleti szervezeteinek képviselői részvételével tartott InternetKon konferencián vitatták meg a nemzeti konzultáció 20 kérdésből álló kérdéssor-javaslatát.
2015. május 6. Közzétették az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció kormány által jóváhagyott 20 kérdését, az InternetKon20-at.
2015. május 18. Elindult a válaszadás, e naptól július 31-ig adhat választ minden 14. életévét betöltött magyar állampolgár az InternetKon20 kérdéssorra az internetkon.hu weboldalon.
Források: internetkon.hu, computerworld.hu, kormany.hu
