A korábbi jó irányokra építő új stratégia kidolgozója, a sebességváltás vezetője az új dékán, Charaf Hassan.
Computerworld: Milyennek kell lennie 2019-ben egy korszerű műegyetemi karnak?
Charaf Hassan: Azt vallom, hogy a magyar gazdaság akkor erős, ha a műszaki terület erős. A műszaki terület akkor erős, ha a műszaki képzés fellegvára, azaz a BME erős. A BME-n a VIK a legnagyobb kar, tehát a BME erősségének egyik alapfeltétele, hogy a VIK erős legyen. Tíz tanszékünk nagy területet fed le. Ha ezek szimbiózisban működnek, és egy adott vízió mentén haladnak előre, akkor garantálják a kar erősségét. Egy vezető akkor tud jól működő környezetet kialakítani, ha definiál egy víziót, és vezetési ciklusa során ennek elemeit próbálja megvalósítani. Az én vízióm, hogy a VIK minden tekintetben - az oktatásban, a kutatásban, az ipari kapcsolatokban, a bevételekben - a magyar műszaki felsőoktatás legerősebb kara legyen. Ebben a tanévben ünnepeljük 70. születésnapunkat, bőven vannak tehát hagyományaink, amelyekből táplálkozhatunk. Villamos gyökereink mára kiegészültek az elektronikával és az informatikával. Nem elég, ha mi tisztában vagyunk az erősségeinkkel. Meg is kell mutatnunk, hogy a BME VIK meghatározó szervezet a villamos-elektronika-informatika hármas területén, és folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy ez így is maradjon. Hangsúlyt kell fektetnünk arra is, hogy a BME VIK brand megtartsa, sőt növelje presztízsét.
CW: Kitért a tanszékek szimbiózisának fontosságára. Miért? Ez nem így volt eddig?
CH: A szorosabb kooperáció nem mindenben mutatkozott meg a karon. Ez mindannyiunk, az egész kari populáció hibája. Van egy alapelvem, a vasgolyó effektus: ha egy szervezeten belül - a vasgolyóhoz hasonlóan - erős a kohézió, akkor akárki belerúghat kívülről, nem tesz kárt benne, csak a lába fog fájni. Az általam vezetett tanszéken, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéken sikerrel alkalmazom ezt az elvet. Most a karon szeretném a gyakorlatba átültetni. Megjegyzem, a karok közötti együttműködés ugyanolyan fontos, mint egy-egy karon belül a tanszékek szimbiózisa. Ez az egyik alapfeltétele annak, hogy a BME erős, szakterületén belül meghatározó egyetemként működjön.
CW: Milyen szerepet kívánnak játszani a szakmapolitika alakításában?
CH: Szeretnénk, ha mind a szakmapolitika, mind az ehhez tartozó oktatáspolitika világában számításba vennék véleményünket. Sőt a hosszú évek alatt felhalmozott tudásunkra, kompetenciánkra, folyamatos fejlődésünkre tekintettel indokoltnak tartom, hogy domináns szereplői legyünk a szakmapolitika alakításának a villamos-elektronika-informatika területén. Én személy szerint számos országos szakmai programban veszek részt, például a mesterséges intelligencia vagy az 5G területéhez kapcsolódóan.
Charaf Hassan, a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja
CW: Az informatikusok világa nagyon színes. Milyen informatikusokat képez a BME VIK?
CH: Mérnökinformatikusokat. Ezen a területen - a múltunkból fakadóan - unikálisak vagyunk. Képzésünkben jelen van a villamos-elektronika-informatika hármas szimbiózisa. Mérnökinformatikusaink nem programozók, hanem problémamegoldó képességekkel felvértezett szoftveresek, olyan mérnökök, akik a mögöttes rendszert is értik, és adott esetben akár hardvert is tudnak tervezni. Tantervünk tehát rendkívül összetett, szerepelnek benne elektronikai, természettudományos, gazdasági, humán, rendszerelméleti stb. elemek, de a legerősebb természetesen a szoftveres vonal.
CW: Hogy fogadja a piac a VIK-ről kikerült mérnököket?
CH: Az ipari visszajelzések alapján a VIK diplomájával rendelkezőket területük legjobb szakembereinek tartják, őket fogadják a legszívesebben a piacon. Nyugodtan kimondhatom, hogy inkább többet fizetnek nekik, csak hogy megszerezzék őket.
CW: Hogy szerepel a BME VIK a nemzetközi felsőoktatási versenyben?
CH: Nemzetközi megítélésünk nem olyan egyértelmű, mint a hazai. Sok rangsor létezik, különbözőek a rangsorolási szempontok. Van, amelyikben jobban állunk, másokban kevésbé jól. Az iparral folytatott együttműködést, a frissdiplomások elhelyezkedési lehetőségeit tekintve például a csúcson van a VIK. Jónak mondhatóak a tudományos eredményeink, a publikációs tevékenységünk. A jó szereplés egyik alapfeltétele a korszerű, informatív angol nyelvű honlap. Kénytelen vagyok elismerni, hogy ezen a téren van mit javítanunk. Itt jegyzem meg, hogy feltett szándékom a kar nemzetközi kapcsolati hálójának bővítése. Egy német és egy norvég professzor meghívásával indítjuk a folyamatot, majd egyre több egyetemmel szeretnénk aktív, élő partneri kapcsolatot.
CW: Hogyan jellemezné bővebben a BME VIK nemzetközi szinten is elismert ipari kapcsolatait? Várhatóak ezen a téren változások?
CH: Nagyon széles a kapcsolatrendszerünk. Az ipar ismer minket, tisztában van képességeinkkel. Tárt karokkal várjuk a cégeket, azon dolgozunk, hogy partneri kapcsolataink a jövőben erősödjenek, bővüljenek, illetve intézményessé váljanak. Nem jó ugyanis, ha a kapcsolatok személyhez kötöttek. A VIK nem zöldmezős beruházás. Hagyományainkra, eddigi eredményeinkre támaszkodva felvesszük a kor szellemének, a pörgős szakmának megfelelő tempót. Fokozott hangsúlyt szeretnék fektetni a VIK-en arra, hogy kutatási eredményeink hasznosuljanak, és megtaláljuk hozzájuk a megfelelő ipari partnereket, befektetőket. Azon vállalatokat, amelyek szorosabban dolgoznak együtt a karral, kiemelt VIK Partnerként kezeljük. Közös feladatunk a dinamika fenntartása. Az iparban időről időre felmerülnek igények, nálunk folynak a kutatások és a képzések. Minden évben 1200-1300 friss "agy" érkezik a VIK-re. Ez aranybányát jelent mind a cégeknek, mind a karnak. És még valami: idén ősztől felülvizsgáljuk a tanterveket. A munkába szeretnénk bevonni a gazdaság szereplőit, mind a multinacionális vállalatokat, mind a kis- és középvállalati szektor szereplőit.
CW: Az egyetemeken jóval kisebbek a fizetések, mint a versenyszférában. Nem félő, hogy elszivárognak a VIK-ről a kutatók, oktatók, és így nem lesznek elegen, akik együttműködnének az iparral?
CH: Én személy szerint nem félek ettől, van rá megoldás. Az egyik első feladat az oktatók és a kutatók karriermodelljének kiépítése. Win-win modellt kell kialakítani az ipari partnerek és a kar között. Az ipar elszívó hatását azonban nem csupán a jövedelmek emelésével lehet ellensúlyozni. Azon kell dolgoznunk, hogy a BME VIK-en mindenki - hallgatók, oktatók, kutatók, fejlesztők, ipari partnerek - jól érezzék magukat. Olyan környezetet kell kialakítanunk, ahova szívesen lép be az ember. Ezzel is hozzá szeretnénk járulni munkatársaink megőrzéséhez, valamint a sebességváltáshoz elengedhetetlen utánpótláshoz, fiatalításhoz.
CW: Milyen időtávon tartja reálisnak a felvázolt tervek megvalósítását?
CH: Dékáni pályázatomat négy évre adtam be, ennyi idő alatt szeretném terveim nagy részét megvalósítani. Bízom benne, hogy a tanszékvezetők partnerek a kitűzött célok elérésében, és a kar polgárai is támogatnak. Van egy magánjellegű mozgatórugóm is: Libanonból származom, 33 éve élek Magyarországon, 32 éve kötődöm szorosan a karhoz, először hallgatóként, aztán oktatóként, kutatóként. Ennyivel tartozom a Műegyetemnek és a karnak. Hitem szerint Magyarország érdeke, hogy a BME VIK erős legyen.
CW: Kell-e kormányzati támogatás a felvázolt vízió megvalósításához? Egyáltalán milyennek képzeli el a jó egyetemi-kormányzati kapcsolatot?
CH: Eddigi jó kormányzati kapcsolataink megőrzésére, továbbfejlesztésére törekszem. Számos területen kapunk és várunk még több támogatást. A BME tulajdonosa az állam, közös érdekünk a jó viszony. Kezdjük az anyagiakkal! Továbbra is hangsúlyozzuk a kormányzatnak a finanszírozás megreformálásának szükségességét. Indokoltnak és fontosnak tartanánk a mostani normatíva megháromszorozását. Hogy ezt elérjük-e vagy sem, nem tudom. A piacközeli fizetéseknek egyébként a kormányzati, az ipari és az oktatási "zsebek" harmonizálása is előfeltétele. Ha e téren előre tudunk lépni, azt dékáni működésem komoly sikereként könyvelem majd el. Az egyetem és a kormányzat kapcsolata azonban korántsem csak az anyagiakra terjed ki. Itt vannak például a kormány által definiált kiválósági programok; ezekben a BME VIK vezető szerepet szeretne vállalni. Nem adományt kérünk tehát, hanem konstruktív együttműködésben gondolkozunk. Partnerségre törekszünk a kormányzattal, akárcsak a hallgatókkal és a cégekkel. Hiába definiál a kormányzat gazdasági célokat, jó mérnökök nélkül elmarad a várt növekedés. A jó mérnökök a gazdaság motorjai. Csak a mérnökök hathatós közreműködésével alakulhat ki igazi win-win szituáció. Úgy látom, hogy ezzel a kormányzat éppen úgy tisztában van, mint mi.
