A TSMC alapítója, Morris Chang, aki a félvezetőipar egyik kulcsszereplője, a kezdetektől fogva, úgy véli, hogy az amerikai hazai chipgyártás növelésére tett kísérlet "pazarló, drága és hiábavaló gyakorlat" lesz. A Brookings Institution agytröszt vendégeként kedden tartott előadásában Chang elmondta, hogy az Egyesült Államok az 1970-es és 1980-as években olyan pályát választott, amely során a gyártási tehetségek átképzéssel magasabb fizetésű állásokba kerültek. Chang szerint ez nem feltétlenül rossz Amerikának, de kihívást jelent az amerikai chipgyártó ipar számára, amelyben egyszerűen nincs elég tehetséges és hozzáértő szakember, akik a bővüléshez és a sikerhez nélkülözhetetlenek.
Chang értékelésében Tajvannak elég nagy a népessége, ami szerves részét képezte a TSMC gyártási sikerének. Míg az Egyesült Államokban és más országokban a szakemberek eltávolodtak a gyártástól, Tajvan tele volt tehetséggel, így ideális helyszínt jelentett egy olyan "pure play" chip-öntöde számára, amely csak alkatrészeket gyártott más vállalatok számára - jelentette ki a The Register szerint.
Az Egyesült Államokban készen áll a tervezői tehetségek utánpótlása, amiben a legjobb a világon. "Tajvanon nagyon kevés a tervezői tehetség, a TSMC-nek pedig egyáltalán nincs" - mondta Chang. Hozzátette, ahhoz azonban, hogy sikeres chipgyártó iparágat fejlesszenek ki, az USA-nak meg kell oldania a komoly gyártási tehetséghiányát.
És ez még nem minden. A TSMC alapítója szerint ugyanis az USA-ban a gyártási költségek egyszerűen megfizethetetlenek. A cégénél megvannak az adatok, amelyek ezt bizonyítják, köszönhetően az oregoni üzemben 25 éve folyó gyártásnak. Chang elmondta, hogy az üzem nyereséges, de a bővítési terveket már szinte teljesen elvetették. "Rendkívül naivak voltunk, amikor hasonló költségekre számítottunk, de a chipek gyártása az USA-ban 50 százalékkal drágább, mint Tajvanban" - tette világossá az üzletember.
Az amerikai szakértők úgy tűnik, Changgal egy véleményen vannak. Az egyik agytröszt szerint az új gyárakban több ezer álláshely marad betöltetlenül, mivel az országban nincs megfelelő képzettségű félvezetőgyártó munkaerő. Chang hozzátette, hogy a TSMC többször is próbálkozott amerikai és külföldi munkavállalók összevonásával az oregoni üzemben dolgozókkal, de a költségek jelentős csökkentése nélkül.
Chang elmondta, hogy a 12 milliárd dolláros arizonai beruházás nem a TSMC döntése volt. "Az amerikai kormány sürgetésére tettük, és a TSMC úgy érezte, hogy meg kell tennünk" - jelentette ki. Mégis úgy véli, hogy az USA által a hazai félvezetőgyártás növelésére elkülönített összes milliárdos támogatás még mindig messze nem éri el a hazai chipgyártók fellendítéséhez szükséges összeget. Szerinte az amerikai termelés mindenképpen növekedni fog, legalábbis valamelyest. "Nagy lesz az egységenkénti költségnövekedés, és az Egyesült Államoknak nehéz lesz nemzetközi szinten versenyezni" - állapította meg.
Chang azonban tudja, hogy az egész piac felett ott lebeg egy nagy "ha". Ha ugyanis háború lesz Kína és Tajvan között, amivel Chang saját bevallása szerint nem tud számolni, az új helyzetet jelent. Ha nem lesz konfliktus Kína és Tajvan között, akkor az USA szerinte drága vállalkozásba kezdett. Másrészt, mondta Chang, ha háború lesz, "az USA-nak a chipgyártásnál sokkal több dolog miatt kell majd aggódnia".
