Számtalan hír látott napvilágot a koronavírus-járvány közepette, hogy a korlátozó intézkedések, a kijárási tilalmak és az otthoni munkavégzés eredményeként milyen jelentősen lecsökkent a járművek és más forrásokból származó környezetterhelés, de nyilván semmi sincs ingyen. Egy új tanulmány szerint a szélessávú kapcsolat és az adatinfrastruktúra, amely az otthoni munkavégzést lehetővé teszi, bizony szintén környezetterheléssel jár. A Purdue Egyetem, a Yale és a MIT kutatói ezért úgy döntöttek, hogy megvizsgálják az internet-infrastruktúra CO2-kibocsátását és ökológiai lábnyomát.
Ahhoz ugyanis, hogy egy fenntartható digitális világot alakítsunk ki magunk körül, nagyon fontos az internet környezeti terhelésének alapos felmérése, illetve az ezeket befolyásoló egyéni és kollektív tevékenységek azonosítása. Bár a széndioxid-kibocsátás mértéke önmagában már egy fontos mutatószám, de ugyanilyen fontos az energiaforrás-igény, mint a vízhasználat (ami az adatközpontok hűtéséhez és működtetéséhez szükséges) nyomon követése is - vélik a kutatók.
A szakemberek szerint a globális szintű felméréshez nagyon sok mindent meg kellene határozni és sok szükséges adat hiányzik is, de az már egy jó kezdet, ha a rendelkezésre álló adatokat felhasználva egy lépéssel előrébb vagyunk. Mint írták, az ágazat átláthatóságának hiánya sokkal inkább akadálya ennek, mintsem a statisztikai adatok sokaságának vagy a tudományos megközelítés hiánya.
Vegyünk egy példát: egy órányi HD videóstreaming kb. 440 gramm CO2 kibocsátással jár, ami YouTube esetén lehet 1000, Zoom esetén pedig 160 gramm is, függően a minőségtől. Összehasonlításképpen az amerikai környezetvédelmi hatóság adatai szerint egy átlagos benzines autó 2.350, egy dízel pedig 2.700 gramm széndioxidot bocsát ki literenként.
Tény, hogy a munkábajárás helyett sokkal zöldebb még akár egy órányi videós meeting is az online térben, inkább azon van a hangsúly, hogy ezen a területen is lehetnénk környezettudatosabbak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bitek mozgatása is energiába kerül, nem beszélve a gigászi adatközpontokról, és nem utolsó sorban a folyamatos eszközcserékről.
Ha ugyanis nem ismerjük a döntéseink költségeit, akkor nem tudunk azokkal kapcsolatban megalapozott döntéseket hozni. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy mennyire jó egy papírmentes iroda, de tudjuk, milyen legalább ilyen pozitív előnyökkel jár, ha nem megy feleslegesen a kameránk?
Mivel minden platform növel a környezeti lábnyomot, kicsi, de nem triviális megtakarítást tudnánk mi magunk is elérni a CO2-kibocsátásban. Kapcsoljuk ki hívás közben a videót, HD-ről SD minőségre váltsunk, ami majdhogynem 90%-os energiamegtakarítást nyújt. Éppen elég, hogy a hangszórók és a képernyő is fogyaszt.
Akár mennyire is rosszul hangzik, de minden egyes gombnyomással enyhe emelkedést mutat az adatközpontban a légkondicionáló. Bár a közösségi média általában nem igényel annyi erőforrást, mint egy HD streaming, a TikTokhoz hasonló videófókuszú hálózatok térnyelésével hamarosan túl is léphetjük ezt a szintet.
Persze nem váltja meg a világot az, ha kikapcsoljuk a kameránkat, és nincsenek is egyszerű gyógymódok a rendszerszintű változásra, de már az is elég, ha az emberek tudatosan cselekszenek, és az energiaminimum elvére törekednek.
Mindazonáltal, ha sikerül pontosan számosítani a károkat, akkor könnyebb lesz rávenni a szolgáltatókat is, hogy javítsanak a helyzeten, infrastrukturális oldalon is, hiszen egy továbbfejlesztett algoritmussal és a fogyasztok tudatos hozzáállásával már hatványozottan javulna a helyzet.
Jó, ha az emberek tudják, mi történik valójában, mert egyelőre a legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy mit indít be, amikor lenyomja az entert. De ha nem is tudják, nem is lehet elvárni tőlük, hogy tudatosabbak legyenek. Érdemes tehát szabályozni ezt a szegmenst is, fokozottabb átláthatóságot kikényszerítve, a környezetterheléseket forintosítva, adókat és ösztönző mechanizmusokat kidolgozva, hogy egy fenntartható és átlátható ágazattá változzon a jövőben.
Összefoglalva, a digitalizáció minden területen elképesztő hatékonysággal járt, és számos pazarló gyakorlatot, megoldást váltott ki, de ezzel párhuzamosan újakat is bevezetett. Így működik a haladás, és bízzunk benne, hogy az új problémák már jobbak lesznek, mint a régiek.
