Deutsch Tamás, az internettel kapcsolatos nemzeti konzultáció miniszterelnöki biztosa mostani sapkájában a nyilvánosság elé lépve mindig mond olyasmit, ami szakmapolitikai szempontból megvitatásra, elgondolásra késztet.
Idézzük szó szerint, mit is mondott február 27-én a Miniszterelnökségen tartott sajtótájékoztatóján arról, hogy a nyílt és a nem nyílt forráskódú irodai csomagok között mi is a különbség. A "...magyar nyílt forráskódú irodai szoftver, amelyik egyébként teljesítményét, felhasználhatóságát, adatbiztonsági garanciáit tekintve legalább olyan színvonalú, sőt bizonyos tekintetben, főleg adatbiztonsági szempontból sokkal komolyabb teljesítményre képes. Ára egyébként, nyugodtan mondhatom, a töredéke csupán a nem nyílt forráskódú szoftver árának" – jelentette ki, és később azt is hozzátette, hogy kutatás-fejlesztési, üzleti, adatbiztonsági, nemzetbiztonsági szempontból különös jelentőségűnek tartja e nyílt forráskódú programok beszerzését "előtérbe helyezni".
A szóban forgó sajtótájékoztatóról hangfelvételt készítettem. Amikor megírtam beszámolómat, legalább ötször visszahallgattam Deutsch előbb idézett szavait, hogy pontosan adjam közre őket, és azért is, mert nem akartam hinni a fülemnek.
Deutsch-hoz hasonló rangú magyar vezető kormányzati ember ilyet még nem mondott a nyílt kontra nem nyílt forráskódú szoftverek összevetésének tárgyában.
Három – szerintem – mértékadó szakember véleményét, gondolatait kértem a miniszterelnöki biztos nyilatkozatával kapcsolatban.
A nyílt forráskódú szoftverek kódja értelemszerűen mindenki számára – esetünkben a programozáshoz értők közössége számára – elérhető, megtekinthető, következésképpen felfedhető, ha hiba van benne. És felfedhető, ha a programsorok között vannak olyanok is, amelyeket sanda szándékkal varrtak bele valamely állam titkosszolgálatának vagy valamely bűnözői csoportnak vagy valamely terrorista organizációnak a megbízottjai.
Egyetértek az általam megkérdezett szakemberekkel abban, hogy a szoftverkódok nyílt, közösségi jellegű kezeléséből egyáltalán nem következik, hogy a nyílt szoftverek hibátlanok, és az sem, hogy egyáltalán nem hordozhatnak biztonsági kockázatot. Abban is egyetértünk viszont, hogy a forráskódok nyílt kezelése mindenképpen fokozza a biztonságosságot.
Az egyik szakember a három közül, eredetileg matematikus, arra hívta fel a figyelmemet, hogy a nyílt és a nem nyílt szoftverek összehasonlításakor foglalkoznunk kell a teljes birtoklás költségének (Total Cost of Ownership) a kérdésével, mert ez a lényeg. Igen, a nyílt forráskódú termékek elterjesztéséhez és rendszerbe illesztéséhez, bevezetéséhez jelenleg több támogatásra van szükség, mint a nem nyílt termékek esetében. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy igen, így van, de mi van a társadalmi optimummal. Ha nyílt forráskódú szoftvert használunk, akkor helyi szakértők segítségét vesszük igénybe, akiknek ilyen módon munkát, megélhetést adunk, minden kifizetett forint helyi vállalkozóhoz kerül, következésképpen hazánkban adóznak utána. Az eredetileg matematikus szakember nem kutatott újabb érvek után, hanem azt mondta, hogy igen, ez így van.
Nyílt forráskódú szoftvertermékek elterjesztésére és az e termékekhez kapcsolódó szolgáltatások értékesítésére tette fel életét egy másik megkérdezett. Ő így kommentálta Deutsch nyilatkozatát: a fuldoklónak minden feléje nyújtott szalmaszál egy újabb remény a túlélésre.
Megkérdeztem egy IT-piacra specializálódott kutatócég vezetőjét, hogy szerinte igaz-e Deutsch azon kijelentése, miszerint hazánk középhatalom a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésében. A piackutató elmondta, hogy nincsenek adataik a nyílt forráskódú piaci szegmensről, vagyis Deutsch állítása akár igaz is lehet.
Az idézett sajtótájékoztatón Deutsch olyan állításokat tett, amelyek lényegét nem áll módomban cáfolni.
