Megvallom, egészségügyi maszkot és kesztyűt viselve mentem ki pár hete Thaiföldről hazaérkező rokonaim elé a budapesti repülőtérre - és egyáltalán nem bizonyultam különcnek ezzel a viselettel. De hol van az én elővigyázatosságom a világ mobilszolgáltatóit tömörítő GSMA félelmeitől, amelyik a befogadó város és ország érdekeire hivatkozva, mindössze tizenkét nappal a barcelonai gigashow megnyitása előtt lefújta a mobilos és távközlési piac legnagyobb éves rendezvényét?!
Eredeti terveik szerint a kiállításon nem vehetett volna részt olyan személy, aki járt a vírusgócnak számító Hupej tartományban, vagy akár csak megfordult Kínában az előző két hétben. Hőmérsékletmérő kapukat állítottak volna fel - de sokan ezeket az intézkedéseket is kevesellték. Érthető. Másfelől viszont a kiállítás elmaradása komoly turisztikai bevételektől fosztja meg a várost és Katalóniát, munkalehetőségtől barcelonaiak ezreit és az MWC rivaldafényétől rengeteg kiállítót, amelyek saját eszközeikkel lesznek kénytelenek ismertetni a világgal újdonságaikat.
E sorok írása idején még Japán partjainál vesztegel egy karantén alá vont üdülőhajó 1045 fős legénységgel és eredetileg 2666 utassal (a vírust behurcoló beteg Hongkongban partra szállt). Sokan közülük nyugdíjasok ugyan, de szép számmal lehetnek köztük olyanok is, akik a vesztegzár feloldásáig hiányoznak a munkahelyükről. Arról, hogy Kínában hányan nem tudják felvenni a munkát a járványügyi védőintézkedések miatt, különböző találgatások vannak forgalomban. A hatóságok nem sok adatot adnak ki a világnak, de annyit lehet tudni, hogy milliós városokat zártak el hermetikusan, ahonnan sem ember, sem termék nem jön ki. Ennek hatásai pedig már a járványgóctól sok ezer kilométernyi távolságra is érezhetőek.
Kábelkötegeket, akkumulátorokat gyártó üzemek állnak ott, autógyárak várnak alkatrészre emitt. Bővülés helyett szűkülést prognosztizálnak a szerverpiacokon, mert a kínai holdújév után várhatóan csak az alkalmazottak 20 százaléka fogja majd felvenni a munkát az érintett gyárakban. Számos kínai alkatrész-beszállítónál határoztak úgy, hogy a termelést leghamarabb február 25. után indítják újra. Mindeközben az AMD-nél felpörgetik az Epyc gyártását, az Intel a harmadik negyedévre ígéri a következő generációs Ice Lake Xeon bevezetését. Csakhogy Kínából érkezik a világpiacra a szerverek 30 százaléka…
Élesen különbözik a mostani helyzet a 2008-as válságtól abban, hogy a világgazdaság élénk, de a meglévő keresletet az egészségügyi vészhelyzet miatt nem lehet kielégíteni. Különösen sok gondolkodnivalót ad a pandémia azon gyárak vezetőinek és részvényeseinek, amelyek az elmúlt években nem tudtak ellenállni a hatalmas piac és az olcsó, de képzett és nagyon tanulékony kínai munkaerő vonzásának. Valóban szükség van a termelés kihelyezésére, és ha igen, akkor a rabszolgamunkától és a totális megfigyeléstől sem visszariadó országokig kell elmenni?
Lehet-e alternatíva például a számos hatalommal kötélhúzást folytató, a térség erőviszonyait felforgatni igyekvő, ám munkanélküliek millióit eltartó Törökország? Van-e olyan képzett, alázatos és tanulékony a közel-keleti régió munkaereje, mint a távol-keleti országoké? Le kell-e nyelni a békát, vagy ki tudják várni a világgazdaság szereplői, s velük együtt a fogyasztói társadalmak, amíg elvonul a veszély?
Mert persze a fertőzést előbb-utóbb megállítják - bár nem biztos, hogy ebben a kínaiak elszigetelő, tényferdítő intézkedései lesznek a legsikeresebbek -, és újraindulnak az üzemek. A kérdés az, mikor, és az, hogy mit tanulunk belőle.
Most az a legfontosabb, hogy visszavegyük a koronát, azaz a laboratóriumokban dolgozó mesterségesintelligencia-algoritmusok minél több tudással térjenek vissza a vírusról és terjedéséről szóló ismereteink elemzése után.
