Bolygónk lakosságának immár 95 százaléka él mobilhálózattal lefedett területen, a digitális hozzáférés és az infokommunikációs fejlettség mutatószámai az elmúlt évekhez hasonlóan 2015-ben is tovább javultak - derül ki a Nemzetközi Távközlési Uniónak (ITU) az információs társadalom fejlettségét mérő idei jelentéséből. Noha általánosságban elmondható, hogy az ICT-fejlettségi index a vizsgált 167 ország mindegyikében emelkedik, Brahima Sanou, az ITU Távközlés-fejlesztési Irodájának igazgatója kiemelte, hogy éppen a világ eldugottabb sarkaiban, ahol az infokommunikáció segíthetne a szegénység felszámolásában, sok még a tennivaló.
Internet: lassuló tendencia
Ez év végére a háztartások 46 százaléka fér hozzá a világhálóhoz, ami a 2010-es 30, illetve a tavalyi 44 százalékhoz viszonyítva lassuló bővülést mutat. A fejlett országokban az arány 81,3 százalék, a fejlődő országokban viszont csak 34,1 százalék. Az ENSZ kategorizálása szerinti legkevésbé fejlett országokban még kevesebb: a háztartások 6,7 százaléka éri el az internetet. Egyértelműen a fejlődő országok húzzák fel a mutatókat, ezekben ugyanis öt év alatt közel kétszeresére nőtt az internet-hozzáférések száma, és ma már ezekben él a világ online lakosságának kétharmada.
Ezen belül is a mobilcsatlakozások bővülése a leglátványosabb: fél évtized alatt 0,8 milliárdról 3,5 milliárdra emelkedett azoknak a száma, akik mobilról érik el a világhálót. Vezetékes szélessáv körülbelül 800 millió embert ér el. Jóllehet 95 százalékos mobillefedettségről beszélhetünk, a fehér folt még így is mintegy 350 millió embert takar - százmillióval kevesebbet, mint tavaly.
Előrejelzések 2020-ig
Az ENSZ távközlési szervezetének 2020-ra szóló célkitűzései az idei jelentés fényében optimistának tűnnek. Bár a most mért fejlődési ütem mellett a kitűzött 55 százalék helyett 2020-ra a háztartások 56 százaléka éri majd el az internetet, ha az internethez hozzáférők számát vetítjük előre, a várható 53 százalék jócskán elmarad a kitűzött 60 százaléktól. Különösen sok tennivaló van az elmaradott gazdaságokban. A célok szerint a fejlődő országokban a háztartások 50, a legszegényebbekben 15 százaléka kapna internetet 2020-ra, de várhatóan csak 45, illetve 11 százalék lesz az eredmény.
Jó jel ugyanakkor, hogy a mobilkommunikációs költségek - az egy főre jutó nemzeti jövedelemhez mérten - az egész világon csökkennek. A legnagyobb esést a szélessávú mobilszolgáltatások árai mutatták: egy év alatt átlagosan 20-30 százalékkal lettek megfizethetőbbek. Ez év elejére a vizsgált 160 országból 111-ben sikerült a szélessávú szolgáltatások költségeit a háztartások átlagos havi bevételének legföljebb 5 százalékára mérsékelni, 22 országban azonban az áruk még mindig az egy főre eső bevételek körülbelül 20 százalékát viszi el. Érdekes változás, hogy éveken át tartó áresés után a vezetékes szélessávú szolgáltatások újra drágulni kezdtek; a legkevésbé fejlett országokban megfizethetetlenek maradnak.
A világ élvonala
Nem meglepő módon ismét Dél-Korea vezeti a világranglistát. Az infokommunikációs eszközök elérhetőségét, használatának lehetőségeit és a felhasználók készségeit súlyozó infokommunikációs fejlettségi mutatók (IDI) alapján Dánia és Izland következik a sorban. Az első harminc helyen olyan tehetős országok osztoznak, mint Ausztrália, Bahrein, Barbados, Kanada, Hongkong, Japán, Makaó, Új-Zéland, Szingapúr vagy az Egyesült Államok. Az indexet tekintve az elmúlt öt évben tovább nőt a szakadék a lista élén, közepén és végén található országok között. Ugyanakkor néhány gazdaságban különösen dinamikus fejlődést mért az ITU. A növekedés sorrendjében ezek Costa Rica, Bahrein, Libanon, Ghána, Thaiföld, az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Suriname, Kirgizisztán, Fehéroroszország és Omán.
Afrikában csak Mauritius múlja felül az 5,03-as világátlagot; 37 afrikai ország közül 29 fejlettségi mutatója csak a lista legaljára elég. A legnagyobb, 21 helyet jelentő ugrásra Ghána volt képes. Az amerikai kontinensen az USA, Kanada és Barbados IDI-mutatói 7,50 fölött állnak, 1 teljes ponttal előzve meg a mögöttük sorakozó Uruguayt. Az arab országok közül az olajhatalmak (Bahrein, Katar, az Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia és Kuvait) eddig is magas indexe átlag 1,78 ponttal tovább javult, míg a többi arab országban 0,89 pont volt a fejlődés. Ázsia hat vezető gazdasága az első húsz közé is beférkőzött, miközben India, Pakisztán, Banglades és Afganisztán az utolsók közé tartozik.
A helyünk Európában
Albánia kivételével minden európai ország felülmúlja az 5,03 pontos világátlagot, a kontinens átlaga pedig összességében 6,48-ról 7,35 pontra nőtt öt év alatt. Viszonylag kevés a különbség az elsők és utolsók között; az északi országok állnak az élen és a kelet-európaiak maradnak hátrébb.
Magyarország a nemzetközi rangsorban a 2010-es 41. helyről 2015-re a 48. helyre csúszott vissza, 5,92 pontjával a régió országai közül csak Bulgáriát, Szerbiát, Ciprust, Romániát, Macedóniát, Montenegrót, Törökországot, Bosznia-Hercegovinát és Albániát tartja maga mögött, igaz, a pontőrző Szerbia kivételével ezek is mind hátrébb csúsztak a sorban.
