Különleges szolgáltatás indított a svájci SwissDNA Bank, amely vállalja kliensei DNS állományának és emlékeinek megőrzését a világ végezetéig. Illetve pontosabban csak a föld pusztulásáig, azon kívül azonban más nem igazán veszélyezteti az adatállományát. A cég ugyanis semmit sem bízott a véletlenre. Szerverfarmjuk egy a Svájci-Alpok alatt meghúzódó atombunkerben kapott helyett, amelyet web-oldaluk szerint "katonai színvonalú" őrséggel láttak el.
Bankjuk ennek megfelelően leginkább egy erődítményre hasonlít, amelyhez a külvilág csak az interneten keresztül juthat be. S onnan sem egyszerűen. Ügyfeleik számára ugyanis egy digitális kártyát biztosítanak, amely minden egyes belépési próbálkozásnál egy új kódot generál. Így csak az juthat be, aki rendelkezik az átalakított bankkártyával és a belépéshez szükséges felhasználónévvel és jelszóval.
Mindezért a SwissDNA Bank nem kér megfizethetetlen összeget, 299 dollárért az emlékeink, 399 dollárért pedig még DNS állományunk őrzését is vállalják örökön-örökké, hangsúlyozottan egy meglehetősen biztonságos környezetben. S mindez miért jó? Egyrészt bemutató kisfilmjük szerint szolgáltatásukkal emlékeink nem vesznek el soha. Azokat később barátaink és családtagjaink - s így ükunokáink gyermekei is - bármikor visszanézhetik. Magyarán a cég azt kínálja, amire minden ember vágyik: arra, hogy nyomot hagyjon a földön. Persze ha beindul a fantáziánk, akkor a DNS és az emlékek birtokában a távoli jövőben sci-fi filmekbe illő megoldást is el tudunk képzelni, ahol lesz egy cég, aki minden fontos adattal rendelkezni fog...
Hogyan működik?
A rendszer használata meglehetősen egyszerű. Az érdeklődőnek csak regisztrálnia kell a SwissDNA Bank oldalán, majd postán megkapja a belépéshez szükséges egyedi kártyát, és egy készletet, amellyel továbbíthatjuk DNS állományunkat a svájci atombunkerbe. Ezek után az emlékek elhelyezéséről már nekünk kell gondoskodnunk.
Egy web-felületen tölthetjük fel zenéinket, hangos elbeszéléseinket, fényképeinket, állományainkat, s mindent amit csak szeretnénk az utókorra hagyni. majd végezetül hátradőlhetünk, hiszen nem kell félnünk attól, hogy az valaha is elkallódik, ami a hagyományos adathordozók esetén egyébként valós probléma.
A cég gyűjtése szerint például optikai lemezek esetén 5 év, merevlemezek esetén 10-15 év után kell aggódnunk a rajtuk lévő adataikért. Még ha ehhez pár évet plusz-mínusz hozzászámolunk, akkor is megkérdőjelezhetetlen, hogy öröké nem képesek a hagyományos adathordozók megőrizni a rajtuk lévő adatot.
