Csillagászok szerint 50 százalék az esélye annak, hogy az Androméda galaxis - más néven Messier 31 (M31) - a következő 10 milliárd évben összeütközik a Tejútrendszerrel, és közben benyeli a Földet.
Ha és amikor az ütközés bekövetkezik, a két galaxisban lévő bolygók és csillagok egymáshoz csapódnak, és egy "Milkdromeda" nevű szupergalaxis jön létre. Ha mindeközben a Napunk összeütközik egy másik csillaggal, az igencsak megváltoztathatja a Naphoz viszonyított helyzetünket, és veszélyeztetheti a földi életet - ha addigra egyáltalán még létezik ilyen.
Az Androméda a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló spirálgalaxis. Messier 31 vagy M31 néven is ismert, és körülbelül 2,5 millió fényévre van a Tejútrendszertől. Nevét onnan kapta, hogy a földi égbolton az Androméda csillagképben jelenik meg. Először 964 körül figyelték meg, és eredetileg ködös foltnak nevezték - csak az 1920-as években vált galaxisként ismertté. Nagyjából akkora, mint a Tejútrendszer - egy trillió naptömeg -, és egy napon össze is fog ütközni vele, melynek eredményeként egy óriási elliptikus galaxist alkotnak majd.
"Általánosan elfogadott nézet, hogy a mi Tejútrendszerünk ütközési pályán van a szomszédos galaxissal... a jóslatok szerint körülbelül 4,5-5 milliárd év múlva következhet be legkorábban ez az esemény" - írta tanulmányukban a nemzetközi csillagászcsoport.
De korántsem biztos, hogy a Tejútrendszer és az Androméda összeütközése ilyen drámai lesz!
A 2,5 millió fényévre lévő Androméda a mi galaxisunkhoz, a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy galaxis. A csillagászok már régóta tudják, hogy az Andromédát és a Tejútrendszert a gravitációs erők vonzzák egymáshoz. Várhatóan körülbelül 4,5 milliárd év múlva fognak összeérni, és előbb-utóbb egy óriási "elliptikus galaxist" alkotnak majd - a NASA szerint ezt úgy kell elképzelni, mint egy megnyújtott kört.
Az új tanulmány szerzői szerint azonban a folyamatba beleszólhat egy eddig figyelmen kívül hagyott "zavaró tényező". Konkrétan az úgynevezett Lokális Csoport más galaxisainak erős gravitációs hatása befolyásolhatja a közeledő spirálgalaxisaink irányát.
A Lokális Csoport egy több mint 30 galaxisból álló csoport, amelyhez a Tejútrendszer és az Androméda is tartozik. Galaxisai közé tartozik a Nagy Magellán-felhő (LMC), a Triangulum-galaxis (M33), az Oroszlán I és az NGC 6822.
A kutatók a Gaia és a Hubble űrteleszkópok által végzett megfigyelések alapján becsülték meg a Lokális Csoport változásának jövőbeli forgatókönyveit a következő 10 milliárd évre.
"Azt találtuk, hogy a szomszédos legmasszívabb Lokális Csoport-taggalaxisok - nevezetesen az M33 és a Nagy Magellán-felhő - határozottan és radikálisan befolyásolják majd a Tejútrendszer-Androméda pályáját' - jelentették.
"Az összes galaxis jelenlegi helyzetének, mozgásának és tömegének bizonytalanságai drasztikusan eltérő eredményt adhatnak. Közel 50 százalékos a valószínűsége annak, hogy a következő 10 milliárd éven belül még nem lesz Tejútrendszer-Androméda összeolvadás - vonták le a következtetést.
Ám ha az ütközés valóban bekövetkezik, akkor természetesen megvan rá az esély, hogy a központi csillagunknak befellegzett. Abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha a Tejútrendszer-Androméda ütközés során még élnek majd emberek a Földön, nem lesz sok esély a túlélésünkre. A NASA szerint a Nap és a körülötte keringő bolygók "túlélik az ütközést, de új koordinátákat vesznek fel a kozmoszban".
Eric Bell, a Michigani Egyetem csillagászprofesszora, aki nem vett részt az új tanulmányban, egyetértett azzal, hogy "nagy valószínűséggel semmi" nem fog velünk történni a galaxisok ütközése esetén. A fúzió során a Nap valószínűleg galaxisunk egy új régiójába kerül, de a Földet és a Naprendszer többi részét nem fenyegeti a pusztulás veszélye.
A galaxisok egyesülésének egyik lehetséges velejárója azonban a csillagunk és egy másik csillag ütközése (vagy majdnem ütközése) lenne, bár ennek rendkívül kicsi az esélye.
Még egy másik csillaggal való közeli súrlódás - vagy akárcsak egy "közeli elhaladás" - is hatással lenne a pályánkra, ami Bell professzor szerint "nagyon rossz" lenne.
"Mindez megváltoztatná a pályánkat, közelebb vagy távolabb vinne minket a Naptól" - mondta. "Hogy mi lenne a sorsunk, az attól függ, hogy pontosan hogyan változik a pályánk."
Vagy kiszökne bolygónk a Naprendszerből (ebben az esetben hónapok alatt lassan megfagynánk), vagy megsülnénk a Napban (ami nagyon gyorsan történhet, de akár hónapokig is eltarthat, attól függően, hogy milyen pályára kerülünk).
Az új tanulmányt előzetesként tették közzé az arXiv szerveren, ami azt jelenti, hogy még nem került lektorálásra.
Mint ismeretes, a Napnak mindössze 4,6 milliárd éve telt el a nagyjából 10 milliárd éves élettartamából. Amikor a csillag középpontjában lévő hidrogén, mint üzemanyag kimerül, a nukleáris reakciók elkezdenek kifelé mozogni a légkörébe, és elégetik a magot körülvevő héjban lévő hidrogént. Ennek eredményeképpen a csillag külső része tágulni és hűlni kezd, és sokkal vörösebbé válik. Idővel a csillag vörös óriássá alakul, és eredeti méretének több mint 400-szorosára nő.
Tágulásuk során a vörös óriások elnyelik néhány, közel keringő bolygójukat. A Nap esetében ez a Naprendszerünk összes belső bolygójának tüzes végét jelentené, amelybe a Föld is beletartozna.
Miután vörös óriássá duzzad, elnyeli a belső bolygókat és megperzseli a Föld felszínét, ezután ledobja magáról a külső rétegeit, és a Nap szabadon hagyott magja lassan hűlő fehér törpeként marad meg.
Ez a csillaghamu hihetetlenül sűrű lesz, a Nap tömegének nagy részét egy nagyjából Föld méretű gömbbe tömöríti.
