A linzi Johannes Kepler Egyetem kutatócsoportja biológiailag lebomló anyagokat használt tintaként 3D-s puha robotok nyomtatásához. A Science Robotics című folyóiratban megjelent tanulmányukban a csoport leírja, hogyan fejlesztették ki a tintát, és milyen mértékig teljesített jól. Yu Jun Tan, a Szingapúri Nemzeti Egyetem munkatársa ugyanebben a folyóiratszámban egy Focus című írást tett közzé, amelyben felvázolja, hogy a kutatóknak milyen problémákkal kellett szembenézniük a biológiailag lebomló anyagokból készült robotok létrehozásakor, valamint ismertette az osztrák csapat által végzett munkát is.
Az elmúlt néhány évben a kutatók komolyan előreléptek a puha robotok kifejlesztésében. Ezeket a szerkezeteket a létrehozásukhoz használt lágy anyagok miatt neveztek el így. E robotokat jellemzően a vízben élő élőlények utánzására alkották meg. A kutatók úgy vélik, hogy ez a technológia egy napon olyan apró, puha robotok kifejlesztéséhez vezethet, amelyek képesek a test belsejében úszni, hogy gyógyszereket juttassanak el a megcélzott helyre, vagy a sérült szöveteket helyreállítsák.
A legtöbb esetben a lágy robotokat eddig nem biológiailag lebomló anyagból készítették, mivel ezeknek különféle nehezen áthágható korlátai vannak. Többek között oldódnak a vízben, a formázásuk nehéz és korlátozott az élettartamuk. Az új kísérletben a kutatók cukrot és zselatint használtak, hogy kocsonyaszerű tárgyakat hozzanak létre. Más anyagok (például citromsav) hozzáadásával kreálmányaik kevésbé voltak penészedésre hajlamosak és vízbe mártva ellenállóbbak lettek (glicerin). Most a receptjük variációival kísérleteztek, hogy olyan tintát hozzanak létre, amellyel 3D-s tárgyakat lehet előállítani.
Az általuk összeállított anyagot a felhasználásához addig melegítették, hogy a nyomtató fúvókáján keresztül spriccelhetővé váljon, majd a nyomtatót egy hűvös helyiségben futtatták, ami lehetővé tette a tinta gyors megszilárdulását. A megközelítése teszteléséhez a csapat először egy puha, pneumatikusan üzemeltetett eszközt készített, amely a tervek szerint működött. Megjegyezték, hogy a működtetőszerkezetet vissza lehetett helyezni a nyomtatóba, ami lehetővé tette a tinta újrafelhasználását.
A csapat ezután nyúlékony hullámvezető érzékelőket nyomtatott, amelyek LED-fényekkel összekapcsolva működtek. Ezután kombinálták a hullámvezetőt a működtető eszközzel, hogy egy akcióra kész puha robotot hozzanak létre. Ezután három hullámvezetőt összekapcsoltak, és egy gombvezérlőhöz csatlakoztatták őket, amellyel a hullámvezetők deformációjának mértékét lehetett változtatni.
Az így létrejött robot még messze van attól, hogy egy polip ügyességével és intelligenciájával oldjon meg feladatokat, de minden nagy fejlesztés az első lépéssel kezdődik.
