Egy nemzetközi kutatócsoport meglepően magas szintű berillium-10 izotópot talált az óceánfenék mintáiban, és úgy vélik, hogy ez akár egy több mint 10 millió évvel ezelőtti kozmikus sugárzáskitörés következménye is lehet.
A berillium-10 egy ritka radioaktív izotóp, amely akkor keletkezik, amikor a kozmikus sugarak ütköznek az oxigénnel és a nitrogénnel a Föld felső légkörében. Ezután az esővel a felszínre kerül, majd az óceánfenéken rakódik le viszonylag egyenletes ütemben.
Azonban a kutatók, amikor 10 millió évvel ezelőtti rétegeket vizsgáltak, kétszer akkora berillium-10 koncentrációt találtak, mint amire számítottak.
Dr. Dominik Koll, a német Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf kutatója így nyilatkozott a felfedezésről:
"Egy eddig ismeretlen anomáliába botlottunk."
Rejtély a mélyben - földi vagy kozmikus eredetű?
A kutatás eredményeit a Nature Communications tudományos folyóiratban tették közzé. A mintákat a Csendes-óceán mélyéről gyűjtötték, és ezek főként vasból és mangánból álló ferromangánkéregből származnak.
A rendkívül érzékeny gyorsítós tömegspektrometria segítségével kimutatták, hogy egy eddig ismeretlen berillium-10-csúcs jelent meg 10 millió évvel ezelőtt.
A kutatók két lehetséges magyarázatot találtak erre a szokatlan jelenségre:
- A földi eredetű elmélet szerint az óceáni áramlatok drámai megváltozása az Antarktisz körül 10-12 millió évvel ezelőtt megváltoztathatta a berillium-10 eloszlását is, ami azt eredményezhette, hogy a Csendes-óceánban különösen magas koncentrációban halmozódott fel.
- A kozmikus eredetű elmélet szerint a Földet egy közeli szupernóva robbanásának utóhatásai érhették, amely intenzív sugárzást zúdított a bolygóra. A Föld átmenetileg elveszíthette védőpajzsát, a helioszférát, amikor áthaladt a sűrű csillagközi felhőn.
Ha az utóbbi teória igaz, akkor a berillium-10 szintjének világszerte magasabbnak kellene lennie ebben az időszakban.
Miért fontos ez a felfedezés?
A kutatók szerint ennek az anomáliának óriási jelentősége lehet a múltbeli események pontosabb időbeli meghatározásában.
A radioaktív izotópos kormeghatározás általában megbízható, de a kutatóknak szükségük van globálisan érvényes időbeli viszonyítási pontokra. Például a C14 izotópcsúcsok segítenek a tudósoknak a nukleáris fegyvertesztek korszakába eső minták pontos időbeli behatárolásában.
Dr. Koll szerint azonban az évmilliókra visszatekintő időszakok esetében még nincsenek ilyen kozmogén időjelzők. "Ez a berillium-anomália azonban ilyen referenciaértékké válhat."
A kutatók további minták vizsgálatát tervezik, hogy megállapítsák, vajon a berillium-10 csúcs világszerte kimutatható-e. Ha sikerül igazolni, hogy a jelenség globális, az új időjelzőként szolgálhatna a földtörténeti vizsgálatok során.
