Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása még mindig növekszik, és messze van a csúcspontjától. A 2019-es adatok az6t mutatják, hogy több mint 50 milliárd tonna CO2-egyenértékű üvegházhatású gázt bocsátunk ki évente. A koronavírus-pandémia miatt 2020-ban a kibocsátás rekordmértékben, 2 milliárd tonnával csökkent. Ez a helyzet azonban nem maradt tartós, hiszen egy erőteljes fellendüléssel a kibocsátás túllépte a járvány előtti szinteket.
A magas jövedelmű országokban a villamosenergia-ágazat kibocsátása csökken, köszönhetően a megújuló energiaforrások és az energiahatékonysági intézkedések nagyobb arányának, és ez a tendencia a 2008-as globális pénzügyi válság óta tart. A közlekedési kibocsátások azonban nem stabilak, még a magas jövedelmű országokban sem. Relatív jelentőségük növekszik, és a globális emisszió mintegy ötödét teszik ki.
Az ok, hogy a szennyező belső égésű motorok helyett nem állnak rendelkezésre könnyen elérhető és költséghatékony alternatívák, sem a személygépkocsik, sem a haszongépjárművek esetében. A közlekedési kibocsátások mintegy 75 százaléka a közúti közlekedésből származik, és ezen belül a személygépkocsik a dominánsak a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátások 45 százalékával. Ha tehát választanunk kell, hogy hol kezdjünk neki a kibocsátások lefaragásának, akkor nyilvánvaló, hogy a személygépkocsik kibocsátását kell csökkenteni.
Ezt felismerve egy nemzetközileg jól ismert környezetvédő, Max Gruenig, az E3G klímavédelmi agytröszt tanácsadója arra figyelmeztet, kevesebb mint 10 évünk maradt, hogy felére csökkentsük ezeket a kibocsátásokat, és kevesebb mint 30 évünk van a nettó zéró kibocsátás elérésére. Az Autonomy portálon meg is osztotta az elképzeléseit arról, hogy a belsőégésű motorral hajtott járműveket milyen drákói intézkedésekkel kellene visszaszorítani annak érdekében, hogy a globális felmelegedést kontroll alatt tarthassuk.
Rámutatott, hogy a személygépkocsik teljes élettartama fejlett országokban körülbelül 11 év, az alacsonyabb jövedelmű országokban még ennél is magasabb. Magyarországon ez az adat 14,7 év. Még ha holnaptól kezdve csak elektromos autókat árulnának is, egészen a 2030-as évek közepéig tartana, hogy a járműparkot átállítsuk kizárólag elektromos üzemre. A piaci változás egyszerűen túl lassú a klímacél eléréséhez.
Gruenig szerint autózással az emberek nem fognak önként felhagyni, akkor sem, ha tudatában vannak a szennyezésnek, mert ezek a járművek komoly mozgási szabadságot adnak, kényelmesek, sok minden szállítható velük stb. Az alternatív közlekedési eszközök vagy nem képesek pótolni ezeket a funkciókat, vagy csak kényelmetlenség árán.
De ha az éghajlati válságot közegészségügyi válságnak tekintjük, akkor levonhatunk néhány tanulságot az olajfüggőségünk leküzdésére. A dohányzás aránya például a 2000-es 27 százalékról 2016-ra 20 százalékra csökkent egy hosszú távú tendencia során. A cigarettafogyasztást csökkentő kulcstényezők a következők: áremelések az adókon keresztül, reklámtilalom, a beltéri dohányzás tilalma és egyre inkább a kültéri dohányzás tilalma, mindezeket pedig a dohányzásról való leszokás támogatása kíséri. Ha ezeket a tanulságokat átültetjük az olajfüggőségünkre, akkor Gruenig szerint felsejlik, hogy milyen intézkedéseket kellene meghoznunk:
- Az üzemanyagadó fokozatos évenkénti emelése,
- A belső égésű motorral hajtott járművek reklámozásának tilalma (kiegészítésként a motorsportok betiltása);
- A belső égésű motorral hajtott járművek fokozatos tilalma, kezdve a városmagokkal, majd kiterjesztve az egész városokra, és végül a teljes tilalom elérése;
- A belső égésű motorral hajtott autóktól való megszabadulás támogatása, beleértve a közvetlen pénzügyi támogatást a benzin- vagy dízelüzemű autók csere nélküli leselejtezéséhez, a kerékpáros és gyalogos infrastruktúra javítása, valamint jobb és megfizethetőbb tömegközlekedést létrehozása.
Az elektromos járművek bevezetése támogatható, mivel jobbak, mint a belső égésű motoros társaik, de annyiban helytelen volna a támogatásuk, hogy a befektetés megtérülése alacsonyabb, mint más intézkedések esetében, és a megtérülési idő túl hosszú ahhoz, hogy sikerüljön elérni a globális hőmérséklet-emelkedés veszélyes szint alatt tartását. Az éghajlati válság nem jelentéktelen fenyegetés, hanem komoly veszélyt jelent a társadalmi stabilitására, az értékrend és a jogállamiságunk fennmaradására. Még nem késő. És akárcsak a dohányzás esetében, a leszokásra is bármelyik nap alkalmas - szögezte le Max Gruenig.
