Komoly, globális gyakorlatban vettek részt az űrügynökségek szerte a világon egy aszteroida-becsapódás forgatókönyvet vizsgáló NASA szimulációban. A résztvevő intézetek tudósai egy fiktív aszteroida pályáját ismerték meg a gyakorlat során, és meg kellett oldaniuk a feladatot, azaz meg kellett (volna) védeniük a Földet. Az eredmény elég lehangoló, miután nem tudtak érdemi megoldást felmutatni arra, hogy végül ne csapódjon be Európa közepébe a száguldó égitest. Mindez azt mutatja a kritikusok szerint, hogy mennyire felkészületlenek vagyunk egy ilyen válságra. A tudósok szerte a világon nézték végig, ahogy a Föld felé tartó fiktív aszteroida végül becsapódik.
Hipotetikus forgatókönyv
Az űrügynökségek szakértői a NASA által vezetett egyhetes gyakorlaton azzal szembesültek, hogy egy 35 millió mérföldnyire lévő aszteroida közeledik a bolygónkhoz, ami hat hónapon belül feltehetően Közép-Európába csapódik. A gyakorlat minden egyes napjával a résztvevők többet tudtak meg az aszteroida méretéről, pályájáról és az ütközés esélyéről. Ezután együtt kellett működniük és fel kellett használniuk technológiai tudásukat, hátha lehet valamit tenni az égitest megállításában. A gyakorlat célja többek között az volt, hogy felmérje és fejlessze a veszélyhelyzetkezelési képességeket, vizsgálja a rendelkezésre álló erők csoportosíthatóságát, valamint gyakoroltassa az infokommunikációs eszközök alkalmazását.
A tudósok gyorsan csődöt mondtak
A szakemberek arra jutottak, hogy a Föld egyik létező technológiája sem akadályozhatja meg a Közép-Európa felé tartó aszteroida becsapódását a szimuláció hat hónapos időkeretében sem.
Jelenlegi tudomásunk szerint egyetlen aszteroida sem jelent jelenleg veszélyt a Földre. Azon aszteroidák, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy jelentős pusztítást végezzenek, kétharmada viszont felderítetlen marad. Nem csoda, hogy a NASA és más ügynökségek megpróbálnak felkészülni egy ilyen helyzetre.
"Ezek a gyakorlatok végső soron segítenek a bolygóvédelmi közösségnek abban, hogy felkészüljenek arra, hogyan kommunikáljanak egymással és a kormányokkal annak biztosítása érdekében, hogy mindannyian összehangoltak legyünk, ha a jövőben potenciális veszélyt észlelünk" - mondta Lindley Johnson, a NASA bolygóvédelmi tisztje.
6 hónap sem elegendő idő egy aszteroida becsapódására való felkészüléshez
A szimuláció fiktív aszteroidáját 2021PDC-nek hívták. A NASA forgatókönyve szerint először április 19-én "észlelték", ekkor azt gondolták, hogy október 20-án, fél évvel a felfedezés dátuma után 5% eséllyel éri el bolygónkat. A gyakorlat második napja gyorsan továbbhaladt május 2-ig, amikor az új becsült pálya-számítások azt mutatták, hogy a 2021PDC szinte biztosan Európát vagy Észak-Afrikát sújtja. A szimuláció résztvevői különféle küldetéseket fontolgattak, amelyek során az űrhajók megpróbálhatták elpusztítani az aszteroidát vagy eltéríteni az útjáról. Hamar arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen küldetések nem képesek felszállni a Földről az aszteroida becsapódása előtti rövid idő alatt.
"Ha a valós életben szembesülnénk a 2021PDC forgatókönyvével, akkor nem tudnánk olyan rövid időn belül űrhajókat indítani a jelenlegi képességekkel" - mondták a résztvevők.
Azt is fontolgatták, hogy nukleáris robbanószerkezettel megpróbálják felrobbantani vagy megzavarni az aszteroidát. "Egy nukleáris küldetés végrehajtása jelentősen csökkentheti az ütközési károk kockázatát" - állapították meg. Viszont a 2021PDC becsült nagy mérete miatt bizonytalan volt annak esélye, hogy ez hatásos lehet. A gyakorlat 3. napja június 30-ig ugrott, és a Föld jövője komornak tűnt: a 2021PDC ütközési pályája azt mutatta, hogy Közép-Európa felé tart.
A 4. napra, amely gyorsan haladt előre egy héttel az aszteroida becsapódása előtt, 99% -os esély volt arra, hogy az aszteroida Németország, Csehország és Ausztria határának közelében eltalálja a Földet. A becsapódás akkora erejű lett volna, mint egy nagy atombomba. Mindössze annyit tudtak volna tenni a tudósok, hogy idő előtt kiürítik az érintett régiókat.
Mivel azonban a legtöbb aszteroida "radar alatt" repül, és sokukat későn észlelnek, badarság azt feltételezni, hogy a való világban a csillagászok fél évnél jóval több idővel észlelnének egy 2021PDC-hez hasonló aszteroidát, mivel még a földközeli objektumok (NEO) felmérésében sem állunk jól. Természetesen az emberiség reméli, hogy elkerülheti a 66 millió évvel ezelőtti meglepetését, ami negyedórán belül végzett a dinoszauruszokkal.
De az elmúlt években a tudósok rengeteg nagy, veszélyes égitest felett siklottak el, amelyek közel kerültek bolygónkhoz. A Neowise üstökösről senki sem tudta, hogy egyáltalán létezik, amíg a NASA űrteleszkópja négy hónappal a Föld közelébe érése előtt fel nem fedezte. Végül a Földhöz legközelebb 2020. július 23-án került, kb. 103 millió km távolságra, miközben az Nagy medve csillagképben volt található. Vagy akár gondoljunk a Cseljabinszkra: a 2013-as oroszországi meteoresemény 2013. február 15-én, közép-európai idő szerint reggel 4 óra 20 perckor bekövetkezett esemény volt az oroszországi Cseljabinszk felett, ahol egy légkörbe belépő, becslések szerint 17 méter átmérőjű, 10 ezer tonnás bolida erős fényjelenség és hanghatás kíséretében felrobbant. A robbanás következtében mintegy 1200-an megsebesültek, s jelentős anyagi kár keletkezett.
Ennek oka, hogy jelenleg a tudósok csak akkor tudják nyomon követni a NEO-kat, ha a Föld korlátozott számú, nagy teljesítményű távcsöveit a megfelelő időben, jó irányba irányítják. A probléma megoldása érdekében a NASA két évvel ezelőtt bejelentette, hogy új űrtávcsövet létesít, amelynek célja a veszélyes aszteroidák megfigyelése.
Double Asteroid Redirection Test - űrszondát lövünk egy égitestnek még idén
A NASA megvizsgálta a tudósok lehetőségeit, ha egy veszélyes aszteroida közeleg. Ide tartozik egy robbanószerkezet felrobbantása az égitest közelében, vagy olyan lézerek alkalmazása, amelyek pályamódosításra kényszerítik az aszteroidát. További lehetőség az, ha egy űrhajót küldünk szembe az aszteroidával, ezzel térítve el a Földttől. Ez az a stratégia, amellyel a NASA a legkomolyabban foglalkozik: Idén később az ügynökség a tervek szerint elindítja egy ilyen technológia tesztjét.
A tervek szerint 2021 júliusában indul a NASA DART (Double Asteroid Redirection Test) küldetése egy kettős kisbolygóhoz. A kísérlethez maga a DART űrszonda fog 2022 szeptemberében mintegy 6,6 km/s sebességgel becsapódni a kisebbik égitestbe, a kisbolygó holdjába, amikor a páros a Földtől mintegy 10 millió km-re jár. A becsapódás hatására az égitest pálya menti sebessége ugyan csupán egy százaléknál kisebb mértékben fog megváltozni, ez azonban elég ahhoz, hogy társa körüli keringési ideje több perccel (egyes becslések szerint akár 10-20 perccel) megváltozzék, ami földi távcsövekkel kimutatható hatás. A becsapódást a közelből figyeli a LICIACube olasz gyártmányú CubeSat, amely néhány nappal a becsapódás előtt válik le a DART-ról.
A NASA reméli, hogy eredményre jutnak. Noha ez az aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, a küldetés bebizonyíthatja, hogy ha egy hasonló méretű égitest a Föld felé tartana, becsapódással fenyegetve bolygónkat, akkor ez a módszer reális alternatívát jelent-e a veszély elhárítására.
