Az intenzív mezőgazdasági művelés következtében kialakuló talajszerkezeti változások miatt a nyári hőhullámok során alacsony a felszín közeli légrétegek páratartalma, így a hidegfrontok a szokásos zivatarok és akár csapadék nélkül robognak át az Alföld felett. Az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói összefoglalták, mitől volt annyira nehéz 2022 nyara az ország keleti részén, és javaslatot is tettek a megoldásra.
2022-ben a június közepétől kezdődő 7 hetes periódus katasztrofális volt az Alföldön. Hetekig szinte egy csepp eső sem esett, az ország keleti részén az őszi aratású növények termésvesztesége szinte teljes volt. A Dunántúlra még zivatarokat és esőt hozó hidegfrontok az Alföldre érve "kiszáradtak", csapadék nélkül, erős széllel haladtak tovább, súlyosbítva az aszályt.
A geodinamikától a talajtanon át a meteorológiáig húzódó szakcikkek áttekintése után az ELTE kutatói a Land című open access folyóiratban tették közzé összefoglalójukat a témáról. Megállapították, hogy a szokatlanul erős szárazság miatt a zivatarok kialakulásának egyik feltétele, a felszín közeli párás légréteg teljesen hiányzott a légkörből.
Emiatt a nyári csapadék nagyobb részét adó zivatarok elmaradtak, tovább súlyosbítva a helyzetet, vagyis egy többhetes időszakban kizárva újabb viharok kipattanását.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy a táj víztároló képessége a vízszabályozásokat követő intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében jelentősen visszaesett, ami a szárazság fennmaradásához vezetett. A nehézgépes nagyüzemi művelés hatására a talajban sok helyütt létrejött egy másodlagos, majdnem vízzáró réteg, amely megakadályozza, hogy az őszi-téli, kora tavaszi és nyár eleji csapadék eltárolódjon a talaj mélyebb rétegeiben. A felső 20-30 centiméter viszont a nyári melegben nagyon hamar kiszárad, így csökken annak esélye, hogy a maradék párolgásával elegendő nedvesség kerüljön az alsó légrétegekbe, és kialakulhassanak a zivatarok. A magasabban levő légrétegekben levő nedvesség így nem jut le a talajra.
Timár Gábor és Székely Balázs, a Geofizikai és Űrtudományi, illetve Jakab Gusztáv, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék munkatársai ezért azt javasolják, hogy az alföldi táj egy részén - becslés szerint összesen legalább egy megyényi területen - vissza kell állítani a vizes élőhelyeket, a réteket-legelőket, sőt ezekre a helyekre a téli időszak és a hóolvadás többletvizeit el is kell juttatni máshonnan is. Itt a talajszerkezet természetes vagy gyorsított helyreállása mellett a nyári időszakban jól párologtató növényzet visszatelepülését is engedni vagy támogatni kell.
Ez garantálhatja, hogy ismét lehessenek zivatarok az aszályos években is, ami a mezőgazdasági területekre is juttat csapadékvizet. Ezek a "párologtató területek" az Alföld legalacsonyabb zónáiban, a mezőgazdaságilag legkevésbé értékes földekből alakíthatók ki, ahol a talaj amúgy sem optimális a szántóföldi művelésre.
És hogy a bevezetőben feltett kérdésre is válaszoljunk, miszerint mi köze ehhez az országos jégkármérséklő rendszernek, a válasz: semmi. Ennek ellenére a két évvel ezelőtti nyáron számos összeesküvés-elmélet született, és boszorkányüldözés folyt a jégkármentesítők ellen.
Az országos jégkármérséklő rendszer működése
Bár az országos hálózattal ugyan nem lehet teljesen felszámolni a jégesőket, de a jégverés okozta károk mértéke jelentősen csökkenthető, a hálózat üzemeltetését koordináló NAK a tévhitek eloszlatására is felkészült >>>
Egy azonban biztos, az újabban tapasztalható szélsőséges csapadékeloszlás és a jelenlegi vízgazdálkodás szélsebesen kiszárítja Magyarországot.
