Még az Antarktisz part menti vizeiben élő baktériumfaj is képtelen alkalmazkodni a pár fokkal magasabb hőmérséklethez, mint amit általában el tudna viselni. A felfedezés arra utal, hogy az élőlények alkalmazkodóképességének komoly határa van a hőhullámokhoz és a klímaváltozás okozta hosszú távú magasabb hőmérséklethez való alkalmazkodásban. Pedig pont a baktériumok azok, akik evolúciós Houdiniként még a legnehezebb környezeti nyomást is jól bírják. Ez leginkább nagy számuknak és annak köszönhető, hogy az új generációk gyorsan alkalmazkodnak, nőnek és fejlődnek. A kisebb populációkkal rendelkező, a felső hőhatárukhoz közelebbi hőmérsékleten élő nagyobb szervezetek viszont így még nagyobb valószínűséggel pusztulnak ki a szélsőséges hőhullámok során.
A modellek azt jósolják, hogy ha a globális felmelegedés a 21. század végére eléri a 3,5°C-ot, akkor a tengeri hőhullámok hossza, intenzitása és gyakorisága növekedni fog, elérve a 112 napos átlagos időtartamot és a tengerfelszín maximális hőmérséklete feletti 2,5°C-ot.
Egy csapat kutató célja az volt, hogy felmérjék a populációk evolúciós potenciálját a felső hőmérsékleti határértékük gyors módosítására, például a tengeri hőhullámok kapcsán. A felső termikus határ itt a termikus reprodukciós határra utal, amely várhatóan alacsonyabb, mint a kritikus termikus határ, amely a halálozási küszöbérték. Kísérleteiket úgy tervezték meg, hogy az evolúciós mentést a lehető legkönnyebbé tegyék: fokozatosan változó környezetet, nagy populációt és eleve a felső hőtűrése alatti hőmérsékleten közvetlenül élő fajt választott. Ám mint kiderült, még ilyen kedvező feltételek mellett is csak 1°C-kal tudták kitolni a felső hőhatárt, ami az előrejelzések szerint nem biztos, hogy elegendő lesz, ha a globális felmelegedés eléri a 3,5°C-ot.