Az amerikai Harvard és Emory egyetemek kutatói laboratóriumban növesztett két készletnyi szívizomsejtekből készítettek bionikus halat, egy-egy sejtréteget téve a hal-bot hajlékony farkának mindkét oldalára. Amikor az egyik sejtréteg összehúzódik, a mechanoszenzitív fehérjecsatornák "üzennek", ekkor a farok az egyik irányba elmozdul, és fordítva, egy pacemaker-szerű eszköz pedig szabályozza az összehúzódások sebességét és gyakoriságát. Körülbelül elméletben így működik a szívdobogás is.
A Harvard egyik YouTube-csatornáján szerdán közzétett videó a "teljesen autonóm biohibrid halat" mutatja be működés közben. A kísérő szöveg elmagyarázza, hogy az apró halrobotok megtervezése nem öncélú volt, hanem a koncepció bizonyítása a következő lépéshez, hogy végül egy mesterséges emberi szívet fejlesszenek ki.
A csak a legalapvetőbb felszereléssel felszerelt miniatűr eszközök - amelyek mozgását a zebrahalak fajának mozgása ihlette - több mint 100 napig képesek voltak úszni, és a fejlesztők szerint a mozdulatokban tulajdonképpen egyre jobbak lettek, minél tovább úsztak. A kutatók megjegyezték, hogy az eszköz élettartama végére olyan sebességgel mozgott, mint egy valódi (nem bionikus) zebrahal.
A csapat, amelynek kutatását a Science című folyóiratban publikálták, elmondta, hogy a halakkal végzett kísérletük sikere egy lépéssel előrébb viszi őket egy sokkal összetettebb mesterséges szív kifejlesztésében, és lehetővé teszi a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a szívbetegségek, például a ritmuszavarok mechanikáját, miközben hosszabb élettartamú modellek építésén dolgoznak.