A metaverzum köztudottan egy virtuális világ, amelyben az emberek dolgozhatnak, tanulhatnak, játszhatnak és vásárolhatnak. De mit is jelent ez pontosan? Vagy hogyan jelenik meg? Elég ahhoz, hogy meggyőzzön bárkit is a használatáról? Ezek azok a fenntartások, amelyeket Tim Cook, az Apple vezérigazgatója a metaverzum széles körű elterjedésével kapcsolatban megfogalmazott.
Az Az Analytics Insight portál tovább gondolta e kérdéseket, és megmagyarázta, hogy a metaverzum megítélésében miért van Cooknak valószínűleg igaza. Azt írják, hogy a kíváncsiságunk akkor ébred fel, ha az újdonság iránti vágyunk egyensúlyban van a kockázattól való idegenkedésünkkel. Fenyegetve érezzük magunkat, ha valami túlságosan újszerű vagy más. Ezeket a pszichológiában minimálisan ellenintuitív koncepcióknak, vagy MCI-knek nevezik. Minél kevésbé ellentmondásos valami, annál kevésbé sérti a világról alkotott, már meglévő elképzeléseinket, és annál könnyebb elfogadni. Az, hogy fizikailag egy helyhez vagyunk kötve egy headsettel, miközben egy rajzfilmszerű személyiséggé válunk, és egy virtuális világban navigálunk más rajzfilmszerű emberek között, nem intuitív, hanem bizarr.
Közösségre vágyunk, bárhová is megyünk. A valahová tartozás emberi szükséglete miatt a viselkedésünk szociálisan és érzelmileg is motivált. A metaverzum viszont a kapcsolódás (a létezés) teljesen új módját teszi szükségessé. A rideg, virtuális avatárok elkerülik a melegséget, amelyet az emberek a társas interakciókban keresnek, és az információval teli fizikai arckifejezések, amelyek a való életben jelzik valakinek a szándékát és érzelmeit, egyszerűen már nem állnak rendelkezésre. A barátkozás a metaverzumban ennek következtében nehezebbé válik. És amikor valami túl nehézzé válik, hajlamosak vagyunk elhagyni azt. Arról nem is beszélve, hogy a metaverzum tapasztalati és fogalmi többértelműsége miatt statisztikailag valószínűtlen, hogy a metaverzumban megtalálható lenne az a közösség, amely értelmesen kielégítené az átlagember összetartozási igényeit.
Az életünkben mi vagyunk a narrátorok. Narratív identitásunk azt jelenti, hogy megélt tapasztalatainkat egy következetes, kiszámítható idővonalba integráljuk arról, hogy kik vagyunk és mit jelent az életünk. Ez befolyásolja az önkoncepciónkat, és ennek eredményeként boldogabbak és magabiztosabbak vagyunk. Nemcsak az identitásunkat kellene a semmiből újraépítenünk, de egy metaverzális identitásban nem lenne referenciapontunk arra vonatkozóan, hogy "mi számít". A való életben a társadalmi státuszérdekek vezérelnek bennünket, de hogyan érvényesül a befolyás egy avatárban? Ráadásul az identitásunk rekonstrukciós folyamata végtelen lenne, mivel a metaverzumon belül feltehetően váltogatnánk a különböző szolgáltatásokat és szolgáltatókat (amelyek mindegyike egyedi önazonosító avatárt kíván, és egyedi interakciós szabályokat ír elő).
