Az ACS Central Science című folyóiratban kutatók most fluoreszcens festékek keverékein alapuló adattárolási megközelítésről számoltak be. A festéket tintasugaras nyomtatóval apró pontokban helyeznék el egy epoxi felületre. A színezékek keveréke minden egyes ponton bináris információt kódol, amelyet fluoreszcens mikroszkóppal olvasnak le.
A jelenlegi adattároló eszközök, például az optikai adathordozók, a mágneses adathordozók és a flashmemóriák jellemzően kevesebb mint 20 évig működnek, és a tárolt információ fenntartásához jelentős energiára van szükségük. A tudósok ezért különböző molekulák, például a DNS vagy más polimerek felhasználásával vizsgálják, hogy nagy sűrűségben és energia nélkül, több ezer évig vagy tovább tárolják az információt.
Ezeket a megközelítéseket azonban olyan tényezők korlátozzák, mint a magas relatív költségek és a lassú olvasási/írási sebesség. George Whitesides, Amit Nagarkar és munkatársaik olyan molekuláris stratégiát akartak kidolgozni, amely nagy sűrűséggel, gyors írási/olvasási sebességgel és elfogadható költséggel tárolja az információt.
A kutatók hét kereskedelmi forgalomban kapható fluoreszcens festékmolekulát választottak, amelyek különböző hullámhosszon bocsátanak ki fényt. A színezékeket az ACSII (American Standard Code for Information Interchange) karakterek bitjeiként használták, ahol minden bit "0" vagy "1", attól függően, hogy egy adott színezék hiányzik-e vagy jelen van. A 0-k és 1-ek sorozatát használták Michael Faraday, a híres tudós egyik korszakalkotó kutatási tanulmánya első szakaszának kódolására.
A csapat egy tintasugaras nyomtatót használt arra, hogy a festékkeverékeket apró foltokban helyezze el egy epoxi felületen, ahol azok kovalens kötést alakítottak ki. Ezután fluoreszcens mikroszkóp segítségével leolvasták a festékmolekulák emissziós spektrumát az egyes pontokon, és dekódolták az üzenetet.
A fluoreszcens adatokat 1000-szer is le lehetett olvasni anélkül, hogy az intenzitás jelentősen csökkent volna. A kutatók azt is demonstrálták, hogy a technika képes Faraday művének írására és olvasására is. A stratégia olvasási sebessége 469 bit/s, ami a kutatók szerint a leggyorsabb, amit molekuláris információtárolási módszerrel eddig elértek.
