Stuart Russell, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem informatika professzora a "Mesterséges intelligenciával való együttélés" témakörével kapcsolatban december végén interjút adott a BBC Radio 4 Today című műsorában. A beszélgetést borús prognózisok uralták arról, hogy mit tehet a mesterséges intelligencia a társadalmunkkal, és még rémálomszerűbb lehetőségeket vetített a jövőre nézve.
Mi az a mesterséges intelligencia, sőt, mi az intelligencia maga? Az Infotér interjút készített Szabados Leventével, a Neuron Solutions vezető szakértőjével és a Frankfurt School of Finance and Management docensével, amelyből sok minden kiderül.
Pedig a mesterséges intelligencia már ma is használatban van a társadalomban. A számítógépek képesek kitalálni, hogy mit szeretnénk legközelebb megnézni a YouTube-on, milyen termékeket szeretnénk megvásárolni az Amazonon, és hirdetéseket dobnak fel nekünk a Google korábbi internetes keresései alapján. Ennél talán még hasznosabb, hogy a gépek megtanulják nagy sebességgel és pontossággal azonosítani a rákos daganatokat az orvosi felvételeken, és jelzik a potenciálisan csalárd pénzügyi tranzakciókat - ami nagyon hasznos, amikor a bankok és más intézmények folyamatosan elképesztő mennyiségű ügyletet bonyolítanak.
Ettől függetlenül ez a professzor úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia "nem feltétlenül válik a mi javunkra, és a nemrégiben történt Facebook-kiszivárogtatások arra utalnak, hogy a médiavállalatok tudják, ez bizony szétszakítja a társadalmakat. Bár nagyon egyszerű algoritmusokról van szó, de mi történik, ha az algoritmusok a jelenleginél sokkal intelligensebbek lesznek?"
Ez egy furcsa látásmód - hogy jelenleg nem az emberi politika, hanem az algoritmusok jelentik a problémát a társadalomban. Persze a buta algoritmusok, amelyek a közösségi médiában megjelenő posztokat azon az alapon tolják elénk, hogy "ha ez tetszett neked, akkor ez is tetszhet", valószínűleg nem segítenek abban, hogy az emberek kilépjenek a "visszhangkamrájukba" (az úgynevezett echo chamber elnyomja a nem releváns hangokat), amibe bezárták őket. Mindazonáltal, az emberek nem hajlandóak elfogadni, hogy az eltérő nézeteket valló embereknek is igazuk lehet, nem pedig a gonosz számítógépes algoritmusok munkálkodásával van dolguk.
A professzor szerint akkor kell aggódni igazán, amikor a mesterséges intelligencia túllép a feladatspecifikus alkalmazásokon, és az általános célú mesterséges intelligencia lehetőségét teremti meg. Ahelyett, hogy a számítógépeket bizonyos dolgok elvégzésére állítanánk be - például arra, hogy hatalmas mennyiségű adatot dolgozzanak fel egy adott céllal, és megtanulják, hogyan tegyék ezt jobban és gyorsabban, mint az emberek -, az általános célú mesterséges intelligencia rendszerek képesek lennének sokféle feladatot elvégezni és önállóan dönteni.
Különösen az olyan autonóm fegyverek kritikusak, amelyek "képesek célpontokat találni, eldönteni, hogy ezek közül melyeket támadják meg, majd meg is támadják őket, és mindezt anélkül, hogy az ember részt venne a folyamatban". Elvileg jogosan lehet attól tartani, hogy ezek az AI tömegpusztító fegyverek egész városokat vagy régiókat pusztíthatnak el, vagy egy egész etnikai csoportot iktathatnak ki.
Russell 2017-ben együttműködött egy megdöbbentő és ijesztő, Black Mirror stílusú filmben, a Slaughterbots-ban, amelyben egy különösen komor víziót mutatott be apró, méhszerű drónokról, amelyek kiválasztanak és meggyilkolnak mindenkit, aki nem mer egyetérteni a hatóságokkal.
De míg a tanulás és az autonómia bizonyos fokát már most is használják - például arra, hogy elvegyék az embertől az aknamezők felszámolásának veszélyes feladatait -, az egyének vagy csoportok pontos felismerésének és a támadásra vonatkozó döntések meghozatalának kombinációja messze meghaladja a jelenlegi képességeket. Amint az augusztusban Afganisztánban végrehajtott amerikai dróncsapás - amely 10 ember, köztük hét gyermek halálát okozta - megmutatta, lehetséges, hogy a hi-tech, hírszerzés által irányított támadások szörnyen rosszul süljenek el. Ráadásul, ha a politikai és katonai vezetőknek nem sok gátlásuk van az ártatlanok megölésével kapcsolatban, akkor miért várnánk a fantázia szülte, mesterséges intelligenciával működő autonóm fegyverekre, amikor egész területeket lehet egyszerűen szőnyegbombázni, legyen szó akár Drezdáról a második világháborúban, akár Kambodzsáról a hetvenes években?
A mesterséges intelligencia mindent legyőző ereje a dolgok jelenlegi állása szerint csak hype. Vegyük a vezető nélküli autókat. Néhány évvel ezelőtt még ez volt a "következő nagy dobás". A Google, az Apple, a Tesla és mások milliárdokat öltek a fejlesztésükbe. Most azonban háttérbe szorultak, mert a nehézségek túl nagyok. Egy évvel ezelőtt az Uber - amely egykor robottaxiflottákról álmodott - eladta autonóm járművekkel foglalkozó részlegét. Ami a robotok és a mesterséges intelligencia átvételét illeti, a legjobb esetben is csak eszközként szolgálnak majd az emberek termelékenységének javítására. Hasznos lehet, ha a számítógépek elvégzik a munkánk egy részét, de a tanárok, ügyvédek vagy sofőrök tényleges helyettesítése egészen más tészta.
Úgy tűnik, a Szilícium-völgy skizofrén módon viszonyul saját technológiájához. Egyfelől eltúlozzák a mesterséges intelligencia jelentőségét. Másfelől viszont vannak olyan vészjósló spekulációk, amelyek szerint a mesterséges intelligencia rendszerek fokozatosan átveszik az irányítást a társadalom felett, és az embereket Russell szavaival élve csak "hulladéktermékként" hagyják hátra. Az igazság az, hogy a mesterséges intelligencia folyamatosan megerősíti, hogy egyszerre rendkívül hasznos bizonyos feladatok elvégzésében, de ezen túlmenően is elég buta mindenben. Erről Dr. Louis Komzsik professzor beszélt a Computerworldnek.
Melanie Mitchell, a Santa Fe Institute komplexitással foglalkozó Davis professzora szerint többszörös félreértésben szenvedünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Először is, a specifikus mesterséges intelligencia és az általános mesterséges intelligencia teljesen különböző nehézségi szinteket jelent. Például az, hogy a számítógépek képesek legyenek különböző nyelveket lefordítani, óriási munkával járt, de a szöveg- és hangalapú rendszerek egyre jobbak. Két mesterséges intelligenciával rendelkező gépet beszélgetésre bírni viszont sokkal nehezebb.
Másodszor, sok olyan dolgot, amit az emberek könnyűnek találnak, nagyon nehéz automatizálni. Például arra vagyunk kifejlesztve, hogy gyorsan átvizsgáljuk a világot, megkülönböztessük a különböző dolgokat, és kitaláljuk, mi az, ami most éppen fontos. A számítógépeknek ez rendkívül nehéz. Harmadszor, az embereknek az érzékszerveinken keresztül gazdag tapasztalataik vannak a fizikai világról, ami a kutatók szerint jelentős hatással van a gondolkodásunkra. Negyedszer - érvel Mitchell - az emberekben kialakul a tapasztalatra és a gyakorlatra épülő józan ész. A mesterséges intelligencia rendszerek egyre nagyobb feldolgozási teljesítményt tudnak a problémák megoldására fordítani, de ezt nehezen tudják megismételni. Elon Musk kudarcot vallott a Tesla-gyárainak teljes automatizálására tett kísérletében - az emberek egyszerűen pótolhatatlanok voltak bizonyos feladatoknál.
Ha megszabadulnánk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ömlengéstől, akkor olyan technológiák hasznos csoportját láthatnánk, amelyek konkrét módon segíthetnek nekünk abban, hogy megkönnyítsék az életünket. Ugyanígy kipukkadna azoknak a katasztrofistáknak a buborékja, akik szerint a mesterséges intelligencia rendszerek átveszik az uralmat a világ felett. Végső soron még mindig mi irányítjuk a gépeket, és nem fognak egyhamar a helyünkre lépni. Egy kis történelmi távlatból láthatjuk, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmak csak a legújabbak az új technológiákkal kapcsolatos félelmi görcsök végtelennek tűnő sorozatában.
