Tavaly májusban nyitották meg a norvégiai Lefdal bányában Európa első tengerszint alatti adatközpontját. A fjordok hideg tengervize szivattyúzás nélkül, a gravitációnak köszönhetően áramlik be az adatközpont hűtővízvezetékeibe, így a központ nagyjából feleannyi energiát emészt fel, mint a hagyományos földfelszíni adatközpontok. A norvégok szerint az IBM és a Rittal együttműködésével létesített Lefdal Európa adatközpont-nagyhatalmává teheti országukat: a tárnák 120 ezer négyzetméternyi területe jókora tartalékot jelent. A Tier III-as besoroláshoz hozzájárul, hogy a bányának mindössze két földfelszíni bejárata van.
Még mélyebbre!
Hasonló adottságokkal rendelkező, elhagyatott bánya kevés van a világon, viszont nagyon sok országnak van tengerpartja, és a Föld lakosságának fele e partok 200 kilométeres vonzáskörzetében él és dolgozik. Kézenfekvő megoldás lehet őket a szárazföld belsejében létesített - jó esetben megújuló energiát használó - adatközpontok helyett a tengerfenéken elhelyezett konténerekből kiszolgálni. Pár tucat méter mélyen a hűtésre már nem kell gondot fordítani, azt megoldja a tengervíz. Amennyiben a parthoz közel eresztik a fenékre a vízálló adatközpont-konténereket, lényegesen rövidebb adatkábelekkel érhetők el a part menti települések, mint a szárazföld belsejéből, ráadásul őrző-védő személyzetre sincs szükség, és a "telek" is ingyen van.
Hátravan még az energiaellátás kérdése. Közel egy évtizede folynak kísérletek olyan, a tengerfenéken lehorgonyzott bójákkal és más, lebegő platformokkal, amelyek a hullámok mozgásából képesek villanyáramot termelni úgy, hogy az oszcilláló vízoszlop összesűríti a levegőt a tubusokban, ami azután a szelepeken átáramolva turbinákat hajt meg. Az Ocean Energy, a fejlesztők egyike szerint 1,25 megawattos platformjuk már 2019-ben hadrendbe állhat. John McCarthy, a cég elnöke meg van győződve arról, hogy a 38 méter hosszú platform képes ellátni egy víz alatti adatközpontot.
A 826 tonnás uszályt nemrég vontatták a portlandi hajógyárból a haditengerészet hawaii bázisára további tesztelések céljából. A gyártó szerint az ilyen és ehhez hasonló tengeri áramfejlesztők nyílt vízi halgazdaságokat, tenger alatti járműveket vagy akár félreeső szigeteket, és persze adatközpontokat láthatnak el árammal.
A Microsoft Skócia partjai mellett helyezett el egy konténer méretű adatközpontot idén júniusban. A tápáramot biztosító vezetékekkel és adatkábelekkel felszerelt konténert úszódaruval és csörlők sokaságával eresztették le 35 méter mélységbe. Az Orkney szigetek környéke meglehetősen ritkán lakott területnek számít, ezúttal azonban kísérletről van szó. Amennyiben beváltja a számításokat, akkor a projekt vezetője, John Roach szerint érdemes komolyan fontolóra venni víz alatti adatközpontok létesítését olyan helyeken, ahol magasak az ingatlanárak.
Aligha véletlen egybeesés, hogy éppen Orkney szigetén működik az Európai Tengeri Energetikai Központ (European Marine Energy Centre, EMEC). Roach szerint az EMEC-ben korábban nem foglalkoztak tenger alatti adatközpontok áramellátásának gondolatával, végül azonban ebből a központból táplálták be az áramot a tengerfenékre leengedett szerverkonténerbe.
A hálózat peremén
A hagyományos, centralizált adatközpontokhoz képest lényegesen rövidebb válaszidők érhetők el a peremhálózati adatközpontokkal, ami a dolgok internetének korában korántsem elhanyagolható szempont. Márpedig a sűrűn lakott part menti városok számára a hálózat pereme éppenséggel a tengerpart, nem pedig a szárazföld belseje. Nem elhanyagolható szempont a széndioxid-kibocsátás csökkentése sem, hiszen egyes számítások szerint az előttünk álló hét évben az informatika válik a legnagyobb energiafogyasztóvá. Az Ocean Energy egy-egy platformja állítólag évente 3600 tonna széndioxid kibocsátásától kímélheti meg Földünket.
Kontinentális országokban - mint Magyarország - a fentiekhez hasonló megoldások nem jönnek szóba, a napelem lehet az egyik alternatíva. A fotovoltaikus panelek teljesítménye azonban borult, esős időben drasztikusan csökken. Kínai kutatók olyan hibrid panelek ötletével álltak elő nemrégiben, amelyek a dörzselektromosságon alapuló triboelektromos nanogenerátorok (TENG generátorok) segítségével éppenséggel esős időben termelnének áramot. A polimer-alapú felszínen a becsapódó, lecsurgó esőcseppek mozgási energiája alakulna át villamos energiává. Alatta meghagynák a hagyományos napelemet, így napsütésben és csapadékos időben egyaránt áramot szolgáltatnának az újgenerációs panelek, sőt a felső réteg védőfóliaként is működne.
