A Windows 7-es egyelőre még csak béta előtti állapotban van, így azt gondolhatnánk, hogy még "nagyon sok" van hátra a végleges rendszer megjelenéséig. Ezt a hibát azonban ne kövessük el - a Vista esetében is sokak ebben reménykedtek, feleslegesen. A Windows 7-es sokkal inkább egy köztes verzió, mint valódi előrelépés, lassan már a Microsoft szerint is. Ha azt várjuk, hogy egyszer csak akkora ugrással fogunk találkozni, mint amilyen anno a DOS - Windows 95 váltás volt, akkor nagyot fogunk csalódni. A Windows 7 is csak egy Windows, egy operációs rendszer a Microsofttól, nem több. (És persze nem kevesebb).
Ráncfelvarrás
A telepítés igen gyors, ezen valóban fejlesztettek a redmondiak. Az első indítás után azonban nem nagyon tudjuk, mit higgyünk: ez márpedig egy Vista! De nem, ez a Windows 7, csak pont úgy néz ki, mint egy Vista. Ha elkezdjük használni, egyre inkább előtűnnek az új lehetőségek, de gyökeres változásról nincs szó. Felmerülhet a kérdés: ha az Apple egy *NIX-alapú rendszerre képes látványos felületet építeni, hogy lehet az, hogy a Microsoft a saját rendszerét nem tudja látványossá tenni? Vagy ez nem is a célja? Pedig az iPhone-t egyedül azért tudják eladni, mert látványos... csak lehet a látványban valami!
A Windows 7-es kevesebbet nyaggat minket a biztonsági kérdéseivel, mint a Vista, sőt egyszerűbben tudjuk rávenni arra is, hogy egyáltalán ne nyaggasson. Ügyes "újdonság". Egy dekád után kapunk végre új alapszoftvereket: számológép, rajzprogram és szövegszerkesztő (Wordpad) újratöltve.
A tálcán is sokat fejlesztettek, a látványos előnézeti kép mellett jóval intuitívabb a futó programok kezelése. Az új tálca a most kiadott verzióban csak külön trükkökkel kapcsolható be, de érdemes utánajárni. A Start menü ugrólistái is jó ötletnek tűnnek: a népszerű szoftverek által használt utolsó dokumentumokat egyetlen kattintással meg tudjuk nyitni, nem kell előtte magát a szoftvert betölteni.
Teljesítmény, stabilitás
A médiatámogatás is sokat javult, hiszen végre le tudjuk játszani DivX állományainkat külön csomag nélkül, és még a korábbra tervezett WinFS keresőkönyvtárak is megjelentek. A keresőkönyvtár lényege, hogy az adott feltételnek megfelelő állományokat egységesen, egy felületen látva tudjuk kezelni, így például a több könyvtárba rendezett fényképeinket egyszerre láthatjuk.
A Windows 7-re egyelőre talán érdemesebb úgy tekinteni, mint egy javított Vistára, és nem úgy, mint egy valódi, új operációs rendszerre. Részben ez járul hozzá ahhoz, hogy a Microsoft a teljesítményre és a stabilitásra tudott koncentrálni, így a rendszer indulási ideje, memóriaigénye csökkent. Az indulási időt a szolgáltatások és eszközmeghajtók párhuzamos betöltésével lehetett tovább csökkenteni, a memórián pedig úgy spóroltak, hogy csak azok a szolgáltatások indulnak el, amelyekre aktuálisan tényleg szükség van, ellentétben a korábbi megközelítéssel, amikor is az aktívnak jelölt modulok mind betöltődtek. A Microsoft emellett sok hardvergyártóval együttműködve javított az energiafelhasználáson is, így hosszabb üzemidővel számolhatunk, ha notebookon vagy akár netbookon hasznájuk a Windows 7-et.
Ennyi nem elég
Mindennek ellenére összességében csalódtunk az új rendszerben, hiszen semmi nincs benne, amiért lecserélnénk a stabil, több éve futó XP-t, a Windows Vistát pedig egészen biztosan nem. Ezt a csalódottságot lovagolhatják meg az alternatív rendszerek, melyek nagyon-nagyon lassan, de kezdik az alapfunkciókban utolérni a Windowst, és lassanként már nagyítóval kell keresni azokat az előnyöket, amelyek miatt érdemes több tízezer vagy akár százezer forint körüli összeget kiadni egy Windowsért.
