A néhány éve megszületett döntést az elmúlt időszakban számtalan kritika érte, a kevéssé komolyan vehető kékhalál-viccelődéstől egészen a komoly szakemberektől származó publikációkig. A The Register technikai bulvároldalon szerdán megjelent írást jegyző Lewis Page - aki évtizedes haditengerészeti szolgálat után jelenleg független újságíróként keresi a kenyerét - a brit flotta legújabb büszkesége, a Type 45 osztályú HMS Dauntless romboló vízrebocsátásának kapcsán írt nagyobb lélegzetvételű cikket a Windows 2000 rendszer alkalmazásáról. Page először az átlagos felhasználóban rögtön felmerülő kérdésre próbál választ adni - mindenki számára ismerős ugyanis, milyen érzés az említett kék képernyőre meredve tanácstalanul üldögélni, ami egy hadihajón, éles helyzetben még kellemetlenebbnek tűnik. Ezen felül szintén furcsa, hogy az 1 milliárd fontba kerülő hajó esetében mi tartotta vissza az illetékeseket, hogy 26 darab PC helyett 26 Sun munkaállomást rendeljenek.
A szerző szerint a problémát nézhetjük abból a szemszögből is, hogy a hajók irányítórendszere kőkorszaki állapotokat idéz, amihez képest a Windows for Warships határozott előrelépésnek tekinthető. Néhány éve a jelenleg is futó Type 42 rombolókon például még 24 bites, 1 megahertzes gépek dolgoztak 25 kilobájtos RAM-mal, két rendszeradminisztrátor és két kisegítő felügyelete mellett. Aki pedig azt gondolja, hogy a felugró "Fizikai pusztítás engedélyezése - Igen/Mégsem" ablak zavaró lehet, az egyszer próbálja ki, milyen a "PE L5414.10N L00335.67E R6000 TMDA [INJECT]" típusú kódokat emlékezetből, javítási lehetőség nélkül felhordani a szóban forgó gépekre. A megbízhatóság, a használhatóság és a fenntarthatóság mellett azonban Page felvet egy kevésbé nyilvánvaló szempontot - ez pedig a biztonság.
A kék halál pontos felbukkanását, még ha előfordulna is, az ellenség nyilvánvalóan nem tudja előre betervezni. Kivéve, ha rosszindulatú kódokkal idézi elő a rendszer összeomlását, vagy - rosszabb esetben - a rendszer feletti irányítás átvételét, illetve a rajta található információk továbbküldését, megváltoztatását.
Érdekes, hogy Page szerint - a közhiedelemmel ellentétben - a valós veszélyt nem a nukleáris fegyverek jelentik. A nukleáris fegyverzettel rendelkező Vanguard osztályú tengeralattjárókra, amelyek szintén érintettek a Win2k bevezetésében, nyilván nem egyszerű dolog észrevétlenül beszivárogni egy USB-kulccsal, amihez mellesleg csatlakozó sem található rajtuk. A cél pedig valószínűleg nem is a fegyverek élesítése lenne (ami kissé bonyolultabb dolog, mint a mozifilmekben), hanem azok hatástalanítása a megfelelő pillanatban, hogy a képzeletbeli ellenség kényelmesen hátradőlhesen, tudván, nem éri majd semmilyen válaszcsapás.
A fent említett Type 45 rombolók, melyeket légvédelmi feladatokra terveztek, a szerző megítélése alapján sokkal nagyobb kockázatot jelentenek. Példaként a hangsebességnél gyorsabban haladó orosz Moszkító rakétákat hozza fel, melyek észlelésétől számítva 30 másodperc áll a hajó harcászati rendszerének rendelkezésére, hogy lelője azokat. Nyilvánvaló, hogy a feladatot ilyen gyorsan csak az operátor kiiktatásával, vagyis a rendszer teljes automatizálásával lehet megoldani, ezért azt éles helyzetben akár napokra is úgy állítják be, hogy azonnali, saját döntéseket hozzon. Innentől nem kell sok képzelőerő egy-egy halálos baleset forgatókönyvének felvázolásához - sajnos ilyen eset már a valóságban is történt. Page szerint kérdéses, hogy a Win2k valóban azzal a sziklaszilárd megbízhatósággal működik-e, amire ezek elkerüléséhez szükség lenne.
A rombolók rendszeréhez természetesen hozzáférni is egyszerűbb lehet, mint a rettegett atomtengeralattjárókéhoz, hiszen az nemcsak a többi hajóval, repülőgépekkel, műholdakkal és a kormányszervek gépeivel kommunikál folyamatosan -a NATO-hoz hasonló rendszerek protokolljaihoz és kódjaihoz való külső hozzáférés pedig korántsem elképzelhetetlen dolog. Egy rombolón elrejtőzni sem a legnehezebb feladat, márpedig a hajók fedélzetére rendszeresen lépnek fel különböző vendégek és látogatók.
Legyen szó véletlen vagy szándékosan előidézett összeomlásokról, a rendszer saját maga vagy malware által hozott hibás döntéseiről, a világ bizonyos pontjain - például a Perzsa-öbölben - a brit flotta légvédelmi rendszerei automatikusan tüzelnek minden szuperszonikus sebességgel mozgó tárgyra, amit csak észlelnek. Az utasszállító gépeket a Windows 2000-re épülő harcászati rendszereknek kell megkülönböztetnie a veszélyes objektumoktól. Lewis Page úgy gondolja, megengedhetetlen, hogy ilyen feladatot ne a létező legmegbízhatóbb, legkiszámíthatóbb (és legdrágább) rendszerekre bízzanak. Márpedig - noha a híradások arról nem számolnak be, hogy az OS szóban forgó változata milyen módosításokon ment át a hagyományos verzióhoz képest -, a Win2k a szerző szerint nem ilyen.
