Mindennapi életünk során számtalan alkalommal találkozunk user interface-szel (UI), azaz felhasználói kezelőfelülettel. Nem csak akkor, amikor laptopunk kijelzőjét nézzük, de például a tömegközlekedési jegyeket árusító automata, a pénzfelvételt biztosító ATM ugyanúgy ide tartozik, mint a buszokon található leszállásjelző gombok és lámpák. Emellett UI „köszön vissza" a szórakoztatóelektronikai eszközökből, a mobiltelefonokból, a vállalatirányítási rendszerekből - a lista szinte a végtelenségig folytatható. Ebből következően gyakorlatilag minden alkalmazás rendelkezik valamilyen felhasználói felülettel, amit ember-gép kommunikációs feladatokra is képessé tett fejlesztője.
A UI tehát megkerülhetetlen része életünknek. Nem csak információt szolgáltat a felhasználó számára, hanem lehetővé teszi a folyamatokba való beavatkozást is. Ez természetesen az éppen használt rendszertől függően többféle aktivitást jelenthet: egy gomb megnyomását (legyen az akár fizikai, akár virtuális), kattintást, adatmegadást, grafikon paraméterének megválasztását stb.
A fentiekből következően a felhasználói felületek kialakítása nagy változatosságot mutat. Többnyire - de nem mindig - azon cél mentén születik meg, hogy a beavatkozást, a helyes(nek tartott) válaszadást vagy folyamatvezérlést a lehető legkönnyebben tehesse meg az ember. Elég csak felidézni egy adatkitöltő űrlapot: nem véletlenül kerül a keresztnév a vezetéknév után (angolszász rendszerekben elé), nem pedig ötletszerűen elhelyezve, hiszen az összefüggő adatok megadását a felhasználó logikusan, a megszokott sémák szerint keresi. Egy bonyolultabb adatközlő rendszer esetében, vagy olyan területen, amelyről még nem vagy csak minimális mértékben áll rendelkezésre korábbi példa, persze kevés, kialakításra vonatkozó irányelvet lehet követni.
Egy megfelelően létrehozott UI jelentős mértékben megkönnyítheti a felhasználó munkáját. Ha „keze alá dolgozik" a rendszer, a számára lehető leglogikusabban felépített kezelői felülettel találkozik, akkor ez kimutathatóan jelentkezik az alkalmazott munkahatékonyságában is. Ilyen esetben beszélhetünk invisible interface-ről (láthatatlan interfész); a felhasználó kvázi észre sem veszi az adott rendszer használatát, annak megértése nem igényel számára felesleges kognitív műveleteket, állítja Herendy Csilla usability szakértő. A felhasználói felület észrevétlensége és láthatatlansága egyben annak problémamentességét is jelenti.
Természetesen nincsen „univerzális megoldókulcs" a jó UI kialakításához. Habár a korábbi minták követése (vagy legalább felmérésük) mindenképpen ajánlott a kezelői felület létrehozása előtt, igazán jól használhatóvá csak úgy tehető, ha az adott interfész tervezésénél és fejlesztésénél bevonják azt a felhasználói kört (vagy legalább egy részüket), akik később napi szinten érintkezésbe lépnek vele. Emellett fontos a UI tesztelése is, még utólag is komoly problémákat lehet viszonylag egyszerűen megszüntetni egy célzott beavatkozással.
A nem kézre eső user interface ugyanis nehézkesen használható rendszereket eredményez - tipikus példái ennek a magyar állami/önkormányzati elektronikus ügyintézés felületei. Ezek többnyire a rendszert fejlesztők, a témában szakértők elképzelései alapján valósultak meg, így számukra ugyan teljesen logikusak, de a felülettel napi szinten szembekerülő átlagpolgárok többsége átláthatatlannak tartja. Éppen ezt igyekeznek elkerüli vállalati szinten, hiszen míg az állampolgár bosszankodása maximum négyévente materializálódik egy szavazat formájában, addig egy gazdálkodó szervezet számára a kényelmetlen, nehézkes, nem ergonomikus és nem szabványosított kezelői felület azonnali hatékonyságcsökkenést és így alacsonyabb teljesítményt jelent.
A hasonló feladatokra kialakított, de egymástól eltérő rendszerek közötti eltérést jól szemlélteti az a 2007-es tanulmány, melyben a Windows XP, a Windows Vista és a Mac OS X felhasználói felületét vetették össze hatékonysági szempontból. Olyan benchmarkokat végeztettek el valós személyekkel (tehát nem algoritmizált módon), melyek az operációs rendszerben mindennapi feladatoknak számítanak - könyvtár létrehozása, almenük megtalálása, állománytörlés jobbkattintással stb. -, hogy felmérjék, melyik OS hatékonyabb. Az ehhez hasonló kutatások eredményeinek kiértékelését aztán az adott fejlesztő felhasználhatja platformjának következő változatához, így még kézenfekvőbb rendszert hozhat létre - amint az nyomon is követhető a Windows Vista „finomhangolásával" létrejött Windows 7 esetében.
Különösen nagy hangsúlyt kap a UI kialakítása a vállalati riportkészítő alkalmazásoknál. A vezetői értekezleteket egy nagyvállalat esetében nemhogy nem támogatja az elmúlt, vizsgált időszak számszerűsített adatainak ömlesztett változata, hanem inkább hátráltatja a folyamatok áttekintését. Ezért azokat átlátható formába kell önteni, olyanra kell alakítani, hogy az relatíve könnyen kezelhető legyen minden érintett számára. Az üzleti intelligencia részeként így az operatív riportkészítés megmutathatja, mi történik a folyamatokban (míg az üzleti elemzés arra világít rá, miért történnek meg ezek a folyamatok).
Emellett az is fontos, hogy a vállalati vezetés mely szintje számára készül jelentés. Míg a menedzserek többnyire taktikai tervezésben vesznek részt (akár napi vagy heti szinten), így ezek támogatására van szükség, addig a csúcsvezetés már elsősorban a stratégiai tervezéshez veszi igénybe a riportokat. Értelemszerűen a jelentéseknek igazodniuk kell az adott igényekhez, hiszen a stratégiai tervezés sokkal komplexebb feladat, mint egy taktikai elemzés.
Minden szintre kiterjedő riportolási lehetőségeket biztosít például a teljes vertikumot átfogó SAP Business Object Edge. Lehetőséget nyújt papírformátumú riportok készítésére, ad-hoc webalapú jelentések létrehozására, többdimenziós elemzések készítésére - képi ábrázolással támogatva. A vállalkozásra jellemző adattartalmak, összefüggések megjelenítésével támogatja a döntéshozatalt mind taktikai, mind stratégiai szinten.
Habár a fenti platform kifejezetten PC-s környezet számára készült, napjainkban a riportkészítési feladatok már okostelefonok és táblagépek segítségével is összeállhatnak. Erre példát egy hazai, a KFKI berkeiben készült fejlesztés szolgáltat. Az üzleti folyamatokat támogató, cloud rendszerben működő üzleti mobilalkalmazások fejlesztésével foglalkozó csapat Mobilengine mobil riportolási és vezetői jelentéskészítő alkalmazása a vállalatok irodán kívül dolgozó munkatársainak munkáját segíti. A testreszabható űrlapok segítségével az adatrögzítés folyamata felgyorsítható, az adatok pontossága és megbízhatósága lényegesen növelhető. A tetszőleges szerkezetű automatikusan generálódó management riportokkal a munkatársak aktivitása és eredményei akár napi szinten egyszerűen követhetők a vezetők számára.
Mobil környezetben különösen fontos tényező a gyorsaság, például a kitöltendő űrlapok automatizálhatósága, automatizáltsága. Kihívást jelent a gyors törlés/javítás, különösen az érintőképernyős felületeken. Ami egy billentyűzettel, egérrel ellátott asztali számítógépen könnyen kezelhető felületnek bizonyul, az útközben egy érintésérzékeny kijelzőn keresztül már igen kényelmetlenné válhat. A jelentéskészítés során becsúszó hibák előfordulásának valószínűségét lehet csökkenteni, végső soron pedig gördülékenyebbé és biztosabbá tenni a folyamatot, ha a UI létrehozásakor odafigyelnek ezekre a környezeti paraméterekre.
