A szoftveralapú adatközpontok (software defined data center, SDDC) az adattárolás és -feldolgozás innovatív módját teszik lehetővé a vállalatoknak, amelyek digitális átalakulásukat a DevOps agilis módszereivel gyorsítanák fel. A hagyományos kialakítású adatközpontokkal szemben a szolgáltatásközpontú modell olyan előnyökkel bír, hogy sokan ebben látják minden adatközpont jövőjét, mutatott rá blogbejegyzésében (What Is A Software Defined Data Center?) a többfelhős környezetekhez felügyeleti megoldásokat szállító BMC Software.
Összecseng ez a Gartner előrejelzésével is, amely szerint 2020-ban a világ kétezer legnagyobb vállalatának 75 százaléka a DevOps módszerek alkalmazásakor és hibrid felhőkörnyezetek kialakításakor már alapkövetelményként kezeli majd az SDDC-k képességeit. A piacelemző azonban azt is hozzáteszi, hogy a vállalatok többsége ma még nem érett egy szoftveralapú adatközpont létrehozására és működtetésére - az informatikai infrastruktúra kiépítéséért és üzemeltetéséért felelő vezetőknek mindenképpen érdemes foglalkozniuk a váltás gondolatával, de arra alaposan fel kell készülniük.
IT mint szolgáltatás
Lényegében felhőplatformként működik a szoftveralapú adatközpont, amely szolgáltatásként elérhető virtualizált infrastruktúrájával üzleti és informatikai oldalon egyaránt javítja a gyors válaszadás képességét és a rendelkezésre állást. Az SDDC konszolidált és automatizált infrastruktúrája erőforrásokat szabadít fel informatikai oldalon, amelyek egyrészt a gyorsan változó üzleti igények kiszolgálására csoportosíthatók át, hogy növeljék az üzlet agilitását, másrészt a hosszabb távú stratégia tervezését, gyakorlatba ültetésének előkészítését támogathatják, emelte ki a BMC.
Nagyban segíti ezt az értékteremtést, hogy a hagyományos adatközpontokkal összevetve az SDDC-k kisebb költségek mellett üzemeltethetők, így szolgáltatásaik is kevesebbe kerülnek. Egy klasszikus kialakítású, házon belüli adatközpont működtetéséhez a vállalatnak például több informatikai szakembert kell alkalmaznia, akik ráadásul váltásban, a nap 24 órájában fognak dolgozni, így a bérköltség jóval nagyobb lesz. A drága IT-eszközök beszerzése és hűtése, az adatközpont energiafogyasztása is megterheli majd a vállalat költségvetését, a fizikai létesítmény, az épület kialakításának vagy bérlésének, fizikai védelmének költségeiről nem is szólva. Az SDDC eleve olcsóbb szolgáltatásait ezzel szemben az üzleti területek jól tervezhető havidíj megfizetésével használhatják, amit kisebb költségvetésből is ki tudnak gazdálkodni.
Egy hagyományos adatközpont esetében a vállalat sohasem lehet száz százalékig biztos benne, hogy informatikai erőforrásait a lehető legjobban méretezte, azok a zavartalan működéshez kellő redundanciával, a méretezéshez megfelelő tartalékkal bírnak, más szóval a kelleténél többet vagy kevesebbet költött rájuk. Az SDDC viszont a felhőre jellemző magas rendelkezésre állást és szinte korlátlan méretezhetőséget ad. Ha nagyobb tárkapacitásra, gyorsabb feldolgozásra, rövidebb válaszidőre van szüksége, az üzleti oldal az igényelt erőforrásokat akár önkiszolgáló felületen is hozzárendelheti alkalmazásaihoz, vagy ezt kérheti az informatikai osztálytól, amely ennek megfelelően fog a továbbiakban számlázni a szolgáltatásokért. Mindez sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb, mint a hardver és a szoftver előre ütemezett vagy eseti beszerzése és emberierőforrás-igényes telepítése, tette hozzá a BMC.
Nem eszik forrón az SDDC-t
Bár a szoftveralapú adatközpontok meggyőző előnyöket adnak mind az üzleti, mind az informatikai oldalnak, a váltásra a vállalatok többsége ma még nem készült fel kellő mértékben. Első körben csupán a leginnovatívabb, a DevOps agilis módszereit alkalmazó szervezetek gondolhatnak SDDC kialakítására, a többieknek alaposan mérlegelniük kell néhány dolgot, mielőtt belevágnának, figyelmeztet a Gartner.
Kulcsrakész SDDC-t ugyanis egyetlen szállítótól sem tud vásárolni a vállalat. A döntéshozóknak ezért először tisztázniuk kell, miért lenne érdemes váltaniuk, a szoftveralapú adatközpont pontosan mit adhatna az üzletnek. Ha az érvek az SDDC-beruházás mellett szólnak, akkor a környezet megtervezését követően a kialakításhoz szükséges alkotóelemeket valószínűleg több gyártótól kell majd beszerezniük, telepíteniük, integrálniuk és összehangolniuk. Mindehhez olyan tudásra és vállalati kultúrára lesz szükség, amely nagy valószínűséggel még nem adott a vállalatnál. A várható előnyök mellett ezért a kockázatokat is realisztikusan kell felmérnie minden szervezetnek, mielőtt SDDC-projektet indítana, különben aligha számíthat sikerre.
Legalábbis a remélt előnyök biztosan elmaradnak, ha hagyományos adatközponti infrastruktúráját pusztán szoftveralapú megoldásokra cseréli a vállalat. Mielőtt egy funkciót vagy műveletsort automatizálna, és eléréséhez, indításához bevezetné az önkiszolgálást, a szervezetnek az adott IT-szolgáltatáshoz fűződő folyamatokat is alapjaitól kell újraterveznie és optimalizálnia. Ehhez minden bizonnyal külső tanácsadó közreműködésére is szükség lesz, de a megfelelő kompetenciákat - vagy azok egy részét - és szemléletet, kultúrát házon belül is ki kell alakítania. Érdemes ezért lehetőséget adni az infrastruktúra megtervezésével és megépítésével foglalkozó informatikusoknak, hogy kisebb projektekben kísérletezzenek a felhő lehetőségeivel, illetve eljussanak olyan szakmai rendezvényekre, amelyeken hasonló fejlesztésekre készülő vagy ezen a téren már előbbre járó kollégáikkal cserélhetnek tapasztalatot, tanácsolja a piacelemző.
Addig is, amíg elérkezik a megfelelő pillanat, a vállalat DevOps-csapatának és alapvető szoftverinfrastruktúrájának felkészítésével alapozhat meg a sikeres váltáshoz, fogalmazott bejegyzésében a BMC. Hozzátartozik ehhez a felhőmenedzsment-stratégia kidolgozása és a megfelelő felügyeleti rendszer bevezetése, amely úgy támogatja az üzlet agilitását, hogy közben segít az összetett informatikai környezetben fellépő kockázatok kezelésében is.
Szoftverbe zárva
Bár a vállalatok többségét még évek választják el az SDDC-re váltástól, sokuk életében ez a pillanat előbb érkezhet el, mint azt várnák, ezért a felkészülés megkezdését nem szabad halogatniuk. Miután megértették a szoftveralapú adatközpontok lényegét, a döntéshozóknak a következő szakaszban a piacon elérhető megoldásokat kell kiértékelniük, valamint felmérniük, hogy az egyes folyamatok és szolgáltatások automatizálása milyen előnyöket adna az üzletnek. Ha megtalálták az igényeiknek megfelelő megoldásokat, akkor a felkészülés harmadik fázisában kidolgozhatják az SDDC kiépítésének ütemtervét.
A jó időzítés nem csupán a vállalat házon belüli felkészülése miatt fontos. A döntéshozók figyelmét nem kerülheti el, hogy a szoftveralapú adatközpontok technológiája meglehetősen új, még a kiforrottabbnak számító hálózati és tárolómegoldásokat is viszonylag kevés vállalat használja élesben. A Gartner ezért azt tanácsolja a vállalatoknak, győződjenek meg arról, hogy az SDDC-k alkotóelemei miként teljesítettek a gyakorlatban, a korai felhasználók milyen tapasztalatokat szereztek velük, és ennek alapján szakaszos bevezetést tervezzenek, amihez jó kiindulási pont lehet egy szoftveralapú tárolómegoldás kiválasztása.
Nyílt forráskódú megoldások és felhőmenedzsment-platform bevezetésével a vállalatok elejét vehetik, hogy valamely szállító túl szorosan magához láncolja őket, de a kötöttséget teljes mértékben nem kerülhetik el. Az alkalmazásprogramozási felületek infrastruktúrájának például még nincs egyetemesen elfogadott szabványa, ezért amikor a vállalat egy adott API-ra fejleszt, bizonyos mértékig bezárja magát. Szállító vagy technológia választásakor azt is mérlegelni kell, hogy egy későbbi migráció vagy váltás milyen költségekkel jár majd, figyelmeztet a Gartner. Amikor hagyományosról szoftveralapú adatközpontra vált a vállalat, akkor hardver helyett szoftverbe zárja magát. A tények ismeretében célszerű ebből is tudatosan a legelfogadhatóbbat választani.
