Anna Patterson 2004-től 2007-ig állt a Google alkalmazásában. Nevéhez fűződik a 2006 elején indított TeraGoogle index, ezen kívül ő vezette a jelenleg nyilvános béta állapotban lévő GoogleBase adatbázis fejlesztését. Tom Costello a Stanford Egyetemen végzett kutatásokat a keresőmotorok területén; a Cuil elnöki és vezérigazgatói posztját elfoglaló házaspár mellett a projekt harmadik társalapítója és alelnöke, Russell Power a BEA Systems után szintén éveket töltött a Google-nél, ahol a spamek szűrésével, a keresési indexeléssel és a web ranking rendszerrel foglalkozott.
Maga a Cuil kereső állítólag több mint 120 millió oldalt indexelt - maga a Google éppen múlt csütörtökön jelentette be, hogy túl van az ezermilliárd egyedi URL felfedezésén, ám arról nem közölt adatokat, hogy a keresés szempontjából hányat vett fel a nyilvántartásába. A 120 milliós mennyiség a Cuil közleménye szerint a Google-index háromszorosa, és tízszer annyi, mint amennyit a Microsoft felmutathat.
A Cuil saját meghatározása szerint azzal válik versenyképessé, hogy eddig nem látott módon elemzi az egyes weblapok tartalmát és a felhasználó egyes keresései mögötti mintákat. A Cuil a hasonló kereséseket rendezi csoportokba, és lehetőséget kínál arra is, hogy ezeken keresztül egyértelműsítsük a keresés tárgyát. Ez azt jelentené, hogy a találatokat kevésbé befolyásolja egy-egy adott oldal népszerűsége, viszont az egyéni peferenciák alapján relevánsabb eredményeket kaphatunk.
Arról természetesen szó sincs, hogy új Google-riválisról beszéljünk. Az utóbbi időben több ígéretes projekt is elindult - gondoljunk például a Wikia Search-re -, ám a látványos sikerek még váratnak magukra. A Cuil neve az oldal szerint régi ír kifejezésből ered, amely "tudást" jelent, és ugyanúgy kell kiejteni, mint az angol "cool" szót. Azt, hogy a Cuil mennyire "kúl", mindenki eldöntheti; az első benyomások alapján szimpatikus szolgáltatásról van szó, de még sok időnek el kell telnie, hogy a felhasználók ne a Google keresőjéhez kapjanak, ha információra van szükségük.
