A telefon rendkívül vékony, a specifikáció szerint 9,1 milliméter, nyugodtan használható akár könyvjelzőként is (kipróbáltuk...) Billentyűzete egyszerű, gumírozott felület, a gombok nagyok. A leírás szerint a készülék por- és ütésálló, ez utóbbit nem állt módunkban tesztelni. Középen a navigációs gombot találjuk, melyet előre és hátra, fel és le tudunk irányítani. Az "oké" gomb baloldalt, a képernyő alatt található, lejjebb pedig a telefonhívásokat fogadó gomb, másik oldalon a telefonkönyv és a hívásokat visszautasító/lezáró gomb helyezkedik el.
A telefon automatikusan importálja a SIM-kártya telefonszámait, igaz, egy névhez csak egy számot tud hozzárendelni, ezért szétszedi azokat a bejegyzéseket, ahol egy néven több szám szerepel. A készülék menürendszere a bonyolult menükhöz szokott felhasználóknak szokatlan, de pillanatok alatt meg lehet tanulni, a többieknek meg ott a rövid használati utasítás. Mindig a telefonkönyvből kell elindulni, ahol kikeressük az adott számot, és vagy felhívjuk (zöld gomb), vagy SMS-t írunk (zöld gomb felett). Ha egy adott szám szerepel a híváslistában, akkor - miután kikerestük, majd megnyomjuk a telefonkönyv gombot - máris a telefonkönyvben vagyunk, és elmenthetjük el az új számot - csak egy nevet kell hozzá megadni.
Hangos menükalauz
Meglepetés, hogy miután bekapcsoljuk a telefont, egy férfihang szólal meg, és a SIM PIN kódot kéri. A hangos útmutatás tovább folytatódik: három nyelv közül lehet választani, az egyes a magyar, a kettes a cseh, a hármas pedig az angol. (A telefon azért megkérdi, szeretnénk-e hangos útmutatót.) Az útmutató egyébként valóban hangos, erőteljes, így például metrón is jól hallható. A hangos utasításokat az indiai (és más földrészen élő) írástudatlanok igényeit szem előtt tartva építették be a telefonba, de szerintem az idősebb, szemüvegüket éppen nem találó írástudóknak is hasznos lehet. A férfihang az üzenet küldése, üzenetek olvasása, hívásinformáció, csengőhangok megváltoztatása, ébresztő beállítása és óra beállítása menüpontokat olvassa fel - ezzel a telefon összes funkcióját felsoroltuk. A további beállításokhoz a kézikönyvben számkódokat adnak meg.
A kijelző papírból van
A telefon kijelzője külön fejezet. Annak érdekében, hogy minél kevesebb energiát használjon a készülék, a Electrophoretic Display (EPD) technológiát használták fel. A kijelző tehát valóban e-papír, a technológiát az E-Ink találta és fejlesztette ki. A kijelzőnek nincs szüksége üvegre, így lehetséges, hogy ennyire vékony a készülék, erős napsütésben pedig tisztán olvasható, hiszen olyan, mintha papírt nézegetnénk. Ha sötétben nézzük a kijelzőt, ahogy a papír esetében, nem látható semmi, ilyenkor érdemes a billentyűzetet megnyomni, ezzel aktiváljuk a billentyűzet háttérvilágítását és láthatóvá válik a kijelző is.
Nemcsak a húszéveseké
A kijelző LCD típusú, a régi kvarcórákra emlékeztető betűket használ. Nagyok, jól olvashatóak. SMS írásakor a szöveg egy sorban jelenik meg, a telefon az ékezetes betűk ékezeteit levágja, és ö helyett o betűt jelenít meg, esetenként viszont á betű helyett csak egy vonal látszik. Az SMS írása és olvasása nem túl kényelmes, azonban - például édesapám számára - ez nem kizáró ok, hiszen ő életében egyetlen SMS-t sem írt.
A telefon oldalán vagy hátán nincsenek gombok, nincs fényképezőgép vagy egyéb zavaró, bonyolító, drágító tényező. A kijelző tetején a Motorola logó mellett baloldalt van a hálózat erősségét jelző négy csík, jobboldalt pedig az akkumulátor töltöttségét jelző csíkok. Pofonegyszerűen telefon.
