A Keio Egyetem két kutatóintézetének bejelentése szerint egy új technológia révén mesterséges DNS-t hoztak létre, amelyen belül egy génszekvenciára 100 bitnyi adatot lehet elhelyezni - adta hírül a JCN Newswire. Ehhez egy egyszerű talajbaktérium, a Bacillius subtilis génjeit használták fel. A technológiát valószínűleg a gyógyszeriparban fogják először használni, de lehetővé teszi azt is, hogy szöveget és képadatokat is tároljanak, mégpedig több ezer évig. Ez azért áttörés, mert a jelenlegi tárolási technológiák legfeljebb száz évig képesek adatokat tárolni.
Az egyetem munkatársai szerint a baktériumok DNS-ét az teszi különösképpen alkalmassá a feladatra, hogy rendkívül kompakt, vagyis csaknem teljes egészében kódol valamit - ellentétben például az emberi genom mindössze 1,5 százalékos információtartalmával. Az információt rögzítő mesterséges DNS több DNS-másolatot készít, és azokat beilleszti a bakteriális génszekvenciába. A másolatok backupként működnek a tárolt adatok mentésére. A Keio Egyetem kutatói elmondták, hogy próbaképpen már sikeresen bekódolták az "e= mc2 1905!" szöveget, majd sikeresen vissza is olvasták azt.
Yoshiaki Ohashi, a kutatások vezetője elmondta: a technológia elméletileg hatalmas mennyiségű adat tárolását teszi lehetővé, és a baktériumok sokkal ellenállóbbak, vagyis kevésbé sérülékenyek, mint egy hagyományos merevlemez. (A DNS mint az adattárolás eszköze végülis már 100 millió éve jól működik.) Jelenleg a fő problémát annak kiküszöbölése jelenti, amit a baktériumok más mikrobákkal való kapcsolatba kerülése okozhat. A szakemberek szerint azonban az esetleges mutációk elég lassan zajlanak ahhoz, hogy az adatok még így is elég sokáig hibátlanul olvashatóak maradjanak.
Ohashi professzor szerint a kutatások nemcsak baktériumokkal kapcsolatban hozhatnak eredményeket, jelenleg egyes növényekkel és rovarokkal is foglalkoznak. A kutató a csótányokban lát nagy lehetőségeket, mivel ezek az állatok igen szélsőséges körülményeket is elviselnek, a sugárzással szemben például kivételesen ellenállóak.
