Az előfizetői hozzáférési hálózatokban alkalmazott fényvezetőszálas technológia most kezd terjedni Európában. Az Egyesült Arab Emirátusokban minden harmadik, Japánban minden negyedik háztartás lakásig érő optikai hálózaton keresztül kap szélessávú hozzáférést. Ezt csak az FTTH adja, az összes többi technológia rövidebb-hosszabb rézvezetékes szakaszt is tartalmaz a lakásig. Európa ebben a tekintetben erősen le van maradva: 2010 végén Litvánia (17%), Norvégia (13%), Szlovénia (12%) és Svédország (7%) FTTH elterjedtségi mutatói a legjobbak.
A legtöbb országban a jövőálló távközlési infrastruktúra - nem csekély támogatással - előbb valósul meg, mint a valódi szélessávot is igénylő alkalmazások, a hálózatra tehető szolgáltatások. Hollandiában például a szinte teljes lefedettségű Almere városa a lakosság bevonásával tartott ötletroham keretében döntött arról, hogy a várost különösen vonzóvá teszik az idősek számára, így 3 különböző videoszolgáltatást (egy élő, egy rögzített felvételen alapuló és egy műsorelosztó típusút), valamint online közösségépítő szolgáltatásokat (például énekkar) vezettek be, továbbá az idősek minden ügyüket otthonról tudják intézni. Hasonlóan több angol, svéd és norvég, korábban infrastruktúrában szegény település vált így üzleti vállalkozások vonzó célpontjává.
Vajon van-e egyáltalán olyan ország a világon, ahol mindent az üvegszálra tettek fel? Abhu Dabhi 100 százalékos lefedettségű lesz 2011 őszére, Hollandia és Svédország egyes városaiban jelentős az optikai lefedettség és aktív bekötések száma. A környező országok közül Szlovénia és Szlovákia gőzerővel fejleszt, jelentős az optikai hálózatépítés a Balkánon is. A 2015 végére, Európára szóló előrejelzések szerint (amelyben hazánk változatlanul nem szerepel) Szlovéniában kevesebb, mint minden harmadik háztartás rendelkezik majd tisztán optikai szélessávval.
Magyarországot tehát még nem jegyzik a prognózisokban. Kérdés, mekkora költséget jelentene a lakásokig terjedő optikai hálózat országos kiépítése, illetve mekkora megtérüléssel lehetne számolni. Az FTTH hálózatok kiépítése kétségtelenül költségigényes, és jelentős mértékben függ a környezet meglévő kiépítettségétől. A megtérülés a többemeletes, tömblakóházas körzetekben, a szélessávú szolgáltatásokat jelenleg is intenzíven használók esetében a leggyorsabb, a gyéren lakott, családi házas, szélessávú szolgáltatásokra érzéketlen előfizetőknél pedig a leglassúbb.
Ugyanakkor a szolgáltatókat a meglévő koaxiális és sodrott érpáras hálózatokhoz képest alacsonyabb üzemeltetési költségek is váltásra késztethetik. Az FTTH hálózatok elektromos fogyasztása kisebb - akár a huszad része is lehet a jelenleginek. További előnye az FTTH-nak, hogy a hálózatüzemeltetés és fenntartás teljes automatizálással és szoftveres vezérléssel egyszerűsíthető, így kevesebb kijáró műszerészre van szükség. Ráadásul nincsenek karbantartást igénylő aktív eszközök a hálózatban, az optikai elemek megbízhatósága pedig nagyobb. Az elmúlt évek gyakori kábellopásai is jelentősen csökkenthetők.
A legnagyobb amerikai FTTX szolgáltató, a Verizon szerint a hálózati hibák 80 százalékkal csökkentek, amióta teljesen optikai átvitelre álltak át. Előfizetőik elégedettebbek a szolgáltatásaikkal, mivel azok stabilabbak, és a hálózatkiesés a töredékére csökkent. A nagyobb ügyfél- elégedettség növeli hűségüket, csökkenti az elvándorlást, ami végül is ugyancsak csökkenti a fajlagos üzemeltetési költségeket - olcsóbb egy meglévő előfizetőt kiszolgálni, mintsem egy újat szerezni. Tehát az FTTH-szolgáltatásokat tipikusan magas CAPEX, valamint alacsony OPEX jellemzi (körülbelül 30 év távlatában).
Magyarországon a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság gyorsjelentése szerint körülbelül 240 ezerre tehető azon háztartások száma, amelyeknél legalább az épületig ér el fényvezető, de az „élő" (előfizető) lakásokra, valamint a tisztán fényvezetős elérésre vonatkozó adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre. Tény, hogy hazánkat egyelőre nem jegyzik a nemzetközi és európai, tisztán fényvezetős úton ellátott háztartások számának versenyében, és a 2015-ig szóló előrejelzésben sem szerepelünk.
Ugyanakkor a jelentős mértékben kiépített HFC (vegyesen optikai, valamint az előfizető előtt pár 10-100 méteres távolságban koaxiális kábel) infrastruktúra következtében az úgynevezett kábeles szélessávval ellátott háztartások száma igen magas (768 ezer). Magyarországon már vannak FTTH-val ellátott területek, illetve terveznek továbbiakat, többek között az alábbi térségekben: működő rendszerek - Bóly, Balázsfalva, Szolnok, Budapest egyes területei; Hódmezővásárhely, Pannonhalma, Kecel, Vasvár, Hajdúböszörmény, Hatvan - tervezés vagy kiépítés alatt.
Az FTTH hazai terjedésének komoly gátjai vannak. Az első ezek közül a forráshiány. További akadály, hogy a szélessávval jelenleg jól ellátott területeken nincs valódi verseny. Ez a helyzet visszatartja az FTTH-fejlesztéseket, mivel a hálózatok tulajdonosainak piaci pozíciói új FTTH hálózatfejlesztés nélkül is erősek. Ezen valóságos csapdahelyzet feloldására változatosabb üzleti modellekre és az ezeket támogató kormányzati infrastruktúra-politikára van szükség (világszerte több követhető minta létezik). Végül, de nem utolsó sorban hátráltató tényező a kormányzati kiállás és elkötelezettség hiánya a valódi, jövőálló szélessávú infrastruktúra megvalósítása mellett.
Jurenka Oszkár
e-Contact Consulting Kft.
