Míg pár éve még piacvezetőként ült a mobiltelefon-királyság trónján az egykor gumicsizmát is gyártó vállalat, nemrég a Samsung feltörekvő termék- és üzletpolitikája okán visszaszorult a második helyre. A trend ráadásul tartós, hiszen az elmúlt 2-3 évben folyamatosan csökkent a finnek piaci részesedése. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a vállalat bejelentette 10 ezer alkalmazottjának elbocsátását és egyetlen finnországi gyárának megszüntetését (vagyis nem csak itthon jár rá a rúd a dolgozókra). A következő év elejéig végrehajtandó racionalizálástól további 1,6 milliárd eurós megtakarítást remél a cég, mely a luxustelefonokat készítő Vertu értékesítésével már megpróbálta helyrebillenteni mérlegét.
Ben Wood, a CCS Insight kutatási igazgatója szerint a lépés egyértelműen jelzi, hogy a Nokiánál szembenéztek a valósággal. Wood úgy véli, hogy a napjainkban a Nokia előtt álló lehetőségek a piaci igények megváltozása miatt nagyon más már, mint amiben a finnek „felnőttek” mobiltelefon-fejlesztő és -gyártó cégként. És, úgy látszik, a Symbian eldobása és a Windows Phone alkalmazása nem volt elég drasztikus lépés ahhoz, hogy magára találjon a vállalat; kénytelen európai és mexikói gyárait a távol-keletre költöztetni, ha tartani akarja a lépést riválisaival.
A Windows Phone-nal érkező Lumia értékesítései ugyan nem alakultak rosszul, de mégsem váltották be maradéktalanul azokat a reményeket, amiket a Nokia az egyébként remek készülékhez fűzött. Eközben pedig az alsó(közép) kategóriában még jelenlevő Symbian telefonok iránti igény drámai gyorsasággal csappant meg - hiszen ma már szinte mindenki okostelefont akar -, ami komoly érvágás volt a pozícióit ebben a szegmensben jól tartó finnek számára.
Nem elég racionalizálni
Noha a szerkezeti változásokra, átalakításokra égető szüksége van a vállalatnak, ez nem elég a boldoguláshoz. Elkoptatott fogalom, de tény: innovatív termékek nélkül még ideális termelési struktúra mellett sem lehet sok keresnivalója egy cégnek az igen kompetitívvé vált mobilpiacon. Szerencsére ezt is látja a Nokia, így több kitörési pontot is meghatározva igyekszik visszahódítani egykori rajongóit.
Ezek a sarokkövek a képkezelési és a helymeghatározó szolgáltatások köré épülnek. Mindjárt említést érdemel az ugyan Symbian alapokon nyugvó PureView 808, amely megdöbbentő érzékelő-felbontásával hívta fel magára a figyelmet: 41 megapixeles szenzora nemcsak a mobiltechnológiában számít ismeretlenül nagynak, de még a profi fényképezők körében is. Ebben az irányban még befektetni is hajlandó a vállalat: a svéd Scalado nevű, képkezeléssel foglalkozó cég felvásárlását fontolgatja, hogy továbbfejlessze képességeit ezen a téren.
Emellett a Nokia Public Transport - mellyel a felhasználók számára tömegközlekedési rendszereket is tartalmazó navigációra nyílik lehetőségük - és a Nokia City Lens kiterjesztett valóságot (augmented reality) kínáló szolgáltatás egyaránt jövőbemutató lehetőségek. Persze itt is kihívásokkal kell szembenéznie a finneknek, például az első esetben kezelniük kell tudni a közösség adta adatokat (crowd-source data), amivel megvalósítható a közlekedési dugók (előre)jelzése. Ezen a téren az iOS és az Android is dinamikusan jön fel; elég csak arra gondolni, hogy az utóbbit fejlesztő Google birtokában levő Google Maps milyen navigációs lehetőségeket kínál már ma is.
Ha olcsóbban lehet előállítani innovatívabb készülékeket, akkor még egy téren kell előrelépést elérnie a vállalatnak, hogy igazán komoly versenyt támasszon az Apple-nek és az Android telefonokat gyártóknak: a készülékárak tekintetében. Olcsóbb Windows Phone-os okostelefonokat kell(ene) kínálnia a Nokiának ahhoz, hogy (újra) elkápráztassa azt a mintegy 2 milliárd embert, akik kezében/zsebében ma is ott lapul egy kicsiny méretű kommunikációs eszköz.
