Ami annak idején a Nokiának nagyon ment, az utóbbi időben érthetetlen módon nem jött össze. A csúcskategóriás, alapvetően multimédiára, de ezzel együtt szinte minden másra is becélzott N széria minőségben és megbízhatóságban visszaesett, ami önmagában nem is lett volna akkora gond. Csak éppen a versenytársak nem álltak meg, sőt, rendkívül agresszíven eredtek a Nokia nyomába, és persze az sem javított a helyzeten, hogy az iPhone 3GS is megjelent időközben. Az okostelefonok piacán már régen nem egyértelmű a Nokia-fölény, és az N97 (valamint várhatóan az őt követő típusok) éppen ezen helyzet mentésére jött létre. Tesztünkben arra keressük a választ, hogy van-e esély a visszakapaszkodásra.
Nagy fehér bálna
Egyetlen elemében sem jelent újdonságot az N97 a Nokia modellek között. Érintőképernyője már volt az 5800-nak, teljes, oldalra csúsztatható QWERTY billentyűzettel pedig a Nokia E75 jelentkezett nem olyan rég. A mechanikai megoldás mégis új, hiszen itt nem egyszerű szétcsúsztatásról, hanem egyfajta szétnyitásról, pattintásról van szó. De a billentyűzetről kicsit később.
A készülékház műanyag, de fogásakor, használatakor nincsenek negatív felhangok az emberben. Meglepően könnyű is, ami főleg a nemrégiben tesztelt HTC Touch Pro2 fényében feltűnő, észrevehető. Az előlapon egyetlen fizikai gomb található a bal alsó sarokban, ami a menübe vezet, ha pedig nem nyúlunk a készülékhez, akkor a körvonala enyhén pulzál. Amennyiben SMS érkezett, vagy nem fogadtunk egy hívást, a villogás gyorsabb ütemre vált.
Itt az érintésérzékeny híváskezelő gombok találhatók még zölddel és pirossal jelölve. Felül az előlapi kamera lencséje, illetve a különböző érzékelők szakítják meg a fehér felületet. (Természetesen létezik fekete verzió is.) Az ujjlenyomatok problémája itt is felvetődik, de a fehéren nem látszott annyira, és a kijelzőn sem ragadtak meg annyira feltűnően a zsíros pacák. A hátlapon pedig még kevésbé, mert a borításhoz matt felületű műanyagot használtak.
Bal oldalon a billentyű/képernyőzárhoz használatos csúszka található, amelynek meghúzása után egy rezzenés kíséretében kiold a billentyűzár. Felette a sajnos nyitott microUSB-csatlakozó található, mellette egy aprócska fehér LED-del, ami töltéskor, szinkronizáláskor világít. Erről a modellről már eltűnt a köznyelvben csak "vékony Nokiatöltő"-ként emlegetett csatlakozó és az USB tölti is az N97-et. A múlt azért még kísért, hiszen a csomagban kapunk egy átalakítót, amely egyik végén microUSB-ben, a másikban pedig a vékony és vastag töltőcsatlakozóban végződik.
Felül a bekapcsológomb és a 3,5 mm-es jack található, jobb oldalon pedig a szokásos hangerőállító, valamint kameragomb helyezkedik el, stílusosan a keret ezüst színét felvéve magára. A kamerát a hátlapon egy objektívvédő takarja, aminek a tapasztalat szerint túl kicsi az ellenállása. Emiatt gyakran előfordult, hogy a tokból vagy zsebből kivéve véletlenül elhúztuk a helyről, a kamera pedig aktiválódott. De ennél nagyobb gond az, hogy ezzel a sérüléseknek van kitéve az objektív, vagy legalábbis az azt védő üveg.
Szövegbevitel
A rezisztív érintőképernyő érzékenysége, kezelhetősége kifejezetten jól sikerült. Egyértelműen észrevehető a fejlődés az 5800 óta, amelynél igencsak rapszodikusan lépdelhettünk a menüben, vagy írhattunk meg egy SMS-t. A listáknál való duplakattintás rendszerét meghagyták, ami következetes dolog volt, hiszen kizárólag így lehet rászoktatni a felhasználókat erre a nem szokványos rendszerre. A dobozban egy apró pálcát is találhatunk, viszont nekünk egy percig nem volt rá szükségünk, mert ujjheggyel is boldogultunk.
A billentyűzet ambivalens érzéseket hagyott bennünk. Egyrészt a készülék méretei miatt érthető, hogy nem lett három sornál több rajta, de a gombok méretét ettől még növelhették volna. Főleg úgy, hogy nagyon laposak is, a megnyomásukat alig lehet érzékelni. Az ötirányú navigációs pad balra került, a szóköz pedig jobbra, nem pedig középre. A normál, ékezet nélküli karaktereken kívül mindenhez valamelyik shift gombot meg kell nyomni, ami kissé hátráltatja az embert - persze az ékezetekről könnyű így leszokni. Összességében mégis használható, megszokható, csak hosszabb időre van szükség, mint mondjuk a HTC Touch Pro2 esetében volt.
A mechanika puhán, elegánsan nyitja a készülékházat. A kijelző fix, kb. 45 fokos szöget zár a billentyűzettel, ami körülbelül annyi embernek tetszett, mind ahánynak nem. Pontosan emiatt lett volna jobb megoldás, ha legalább két, ha nem három állást (a vízszintest is) engedélyeztek volna a készítők a fedlapnak, és így mindenki olyan szögben használhatta volna, ahogy akarja. Technikailag megoldható, hiszen példának ismét ott a már emlegetett HTC Touch Pro2.
Widget á la Nokia
Az S60 érintős felülete (Symbian OS v9.4, Series 60 rel. 5 egészen pontosan) az 5800-hoz képest markánsan a nyitóképernyőben változott, amit nevezhetünk persze aktív készenlétnek is. Ugyanarról van ugyanis szó, csak most már divatosan widget a nevük és arra szolgálnak, hogy minél gyorsabban elérjük kedvenc alkalmazásainkat, kontaktjainkat vagy figyelemmel követhessük barátaink aktivitását a Facebookon.
A koreai gyártók widgetrendszereihez képest annyiban feltétlenül jobb a Nokia megoldása, hogy csak öt panelt rendezgethetünk a képernyőn, de egyetlen jobbra vagy balra irányított képernyősimítással az egészet eltüntethetjük a kijelzőről. A widgetek a méretük miatt még éppenhogy csak kezelhetők maradnak, de ez egyben a hátrányuk is, hiszen sok infó le is marad róluk. Az óra és a dátum, valamint az üzemmódjelző nem mozgatható, de az összes többi szabadon rendezhető, törölhető, megváltoztatható.
A billentyűzet kinyitásakor a képernyő azonnal megfordul, és a widgetek is átrendeződnek. Sajnos a Facebook-widget gyakran fagyott, állt le, amin csak a telefon újraindításával tudtunk segíteni. Ilyen esetekben a menüből gond nélkül működött, de a főképernyőről nem volt hajlandó elindulni. Egyéb szoftveres bizonytalanságot nem észleltünk, az N97 a teszt ideje alatt stabilnak volt nevezhető.
Tudásözön
Csúcsmodellhez képest sokat tud az N97: a 32 gigabájt belső memória igazán nagy dobás - a többiek egyelőre még meg sem közelítették ezt az adatot. Persze tehetünk bele microSD-kártyát is, amiből egy 16 gigás verzióval egészen 48 GB-ig növelhető a kapacitás. A memóriakártya egyébként csak a hátlap lefeszítése (ez a művelet valóban feszegetés, erőteljesen, körömmel, máshogy nem megy) után cserélhető, de legalább az akkumulátort nem kell kivenni hozzá.
Ekkora képernyőn (3,5 hüvelyk) luxusszámba megy a fényképezés, főleg úgy, hogy a keresőkép zökkenőmentesen követi mozdulatainkat. Az autofókusz gyors, a képek minősége pedig a Carl Zeiss optikának köszönhetően kiemelkedik az 5 megapixeles mezőnyből. Kommunikációs kapcsolatok terén sincs szégyenkeznivalója az N97-nek, hiszen a 3,6 Mbps-os HSDPA mellett ott a Wi-Fi is, bár a HSUPA kimaradt, ami a Touch Pro2 esetében nem hiányzott.
A nagyméretű kijelzőhöz minimum 1500 milliamperes akkumulátor dukál, amit meg is kapunk, de el kell dönteni, hogyan spórolunk vele. Mivel a widgetek többsége állandó adatkapcsolatot igényel (Accu Weather, Facebook, e-mail kliens, hírolvasók stb.), ezért ezt megéreztük a fogyasztáson is. Ha ki akarjuk használni az N97 tudásának legtöbbjét, azaz navigálunk, zenét hallgatunk, fotózunk vele, és emellett még beszélünk is rajta nem keveset, készüljünk fel rá, hogy fél nap elteltével dughatjuk töltőre. Ha átlagos használatra rendezkedünk be, akkor talán elmegy két napig, de ilyenkor éjszaka érdemes kikapcsolni.
Feltámadás?
Le kell szögezni, hogy az N szériában frissnek, újnak, jónak tekinthető az N97, egy olyan kezdetnek, amire lehet majd építkezni a későbbiekben. Igazi csúcsmodellről van szó, minden földi jóval megpakolva, amit manapság el lehet érni. Lehetne 8 megapixeles a kamera, a Xenon vakut is sokan hiányolják, a HSDPA akár 7,2 Mbps-ot is bírhatna, a HSUPA-ról nem is beszélve, végül a kijelző felbontása sem a csúcs, bár ez a használat során nem jelentkezett hátrányként.
Az anyaghasználat rendben van, de mégis hiányzik belőle a fém, amit a Nokia inkább az E szériának tartogat. Sok új elem megtalálható benne, ami kizárólag a finnek termékei közt értékelhető újnak, hiszen mindenre, mindenhol találhattunk már megoldást. Úgy érezzük, a nagy innováció, a nagy attrakció elmaradt, de így is megszületett egy korrekt és véleményünk szerint túlárazott multimédiás készülék, ami újra lendületet adhat a Nokia N sorozatának.
