"A közelmúltban ismét előtérbe került az internetes kalózkodás elleni fellépés, az internetes tartalmak, letöltések nemzetközi jogi szabályozásának kérdése. Ön szerint szükség van-e ilyen nemzetközi jogi szabályozásra?" - ezt a kérdést tették fel abban a február végén készült piackutatásban, amit az NRC a Petőfi Rádió Netidők című produkciójának felkérésére készített 1000 fős online mintavétellel.
A február 23. és 27. között végzett kutatás szerint a felnőtt hazai netpolgárok 46 százaléka egyetért a szabályozással (nem feltétlenül a mostanában sokat emlegetett ACTA-val, hanem általában véve az internet valamilyen jogi szabályozásával), és csak minden harmadik válaszadó volt ellenkező véleményen. Ugyanakkor szembeötlő, hogy az internetező válaszadók egyötöde vagy nem tudott, vagy nem kívánt véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben.
A netezők között egyébként jelentős eltérés mutatkozik, ha demográfiai adatok alapján szétbontva vizsgáljuk meg az eredményeket. Az derült ki, hogy a férfiak kevésbé támogatják a szabályozást, mint a nők, és a fiatalok körében is magasabb az elutasítók aránya, mint az idősebbek között. Az egyik végletet – a letöltésekben leginkább jeleskedő – huszonéves férfiak jelentik: mindössze egynegyedük támogatja a törvényi szabályozást, 62 százalékuk viszont ellenzi; a skála másik végén az 50 évnél idősebb internetező hölgyek állnak: az ő körükben 76 százalék a támogatók, és mindössze 7 százalék az ellenzők aránya.
Mint a Netidők blogjában Kurucz Imre, az NRC piackutató cég munkatársa felhívta rá a figyelmet, a netezők többsége egyetért azokkal az érvekkel, amelyeket a szabályozás ellenzői hangoztatnak. A legáltalánosabb ellenérv az információ szabadságának elve. A hazai netezők elsöprő többsége, közel 90 százaléka egyetért azzal, hogy ennek teljesülése mindennél fontosabb, ugyanakkor a szabályozás-ellenesek körében az egyetértés foka érezhetően magasabb, mint a korlátozást támogatók között. A szabályozással egyet nem értők 85 százaléka emellett azon a véleményen van, hogy az internetes letöltéseket jogi eszközökkel sem lehet korlátozni, és érdekes módon a szabályozás-pártiak kétharmada is többé-kevésbé osztja ezt a véleményt.
További érdekesség, hogy a hazai internetezők többsége sem a zene-, sem a filmipart nem félti a szabad letöltésektől. Négyből hárman úgy vélik, a mozi akkor is működni fog, ha a neten szabadon terjedhetnek a filmek, háromból két netpolgár szerint pedig a zenészek inkább a koncertezésből éljenek meg, mint a felvételek után járó jogdíjakból. A szabályozást ellenzők természetesen ezekkel az állításokkal is inkább azonosulnak, mint azok, akik szerint szükség van valamilyen korlátozásra. Utóbbiak körében a kiadók iránti rokonszenv is nagyobb: 53 százalékuk gondolja úgy, hogy a nagy kiadók fontos értéket adtak, adnak a popkultúrához, míg a szabályozást elutasítóknak csak az egyharmada van ezen a véleményen.
Az elmúlt hetekben ismét különösen nagy vihart kavart az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán az internet nemzetközi szabályozására, miután több EU-tagállam (köztük Magyarország) január végén aláírta a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást, közkeletű nevén az ACTA-t. Mind több aggály fogalmazódik meg a szabályozásokat, illetve azok vélt hatásait illetően; az internet szabadságát féltők tiltakoznak, az Európai Bizottságnak címzett petíciót pedig 2,4 millióan írták alá. Az ACTA aláírása miatt utcai demonstrációkra is sor került - többek között Budapesten is kiálltak az egyezmény ratifikálása ellen az internetezők, illetve azok egy csoportja.
(E sorok szerzője 2001 és 2007 között a Netidők munkatársa volt.)
