Hasonló trendek tapasztalhatóak a robottechnikai fejlesztésekben, a különféle robotok alkalmazásában a világban és Magyarországon. Az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központja (BARK) tűzközelből követi az eseményeket, hiszen - Galambos Péter igazgató vezetésével - számos fejlesztésnek tevékeny résztvevője.
Galambos Péter: Sokáig, tehát az 1960-as évektől kezdve nagyjából negyven évig az ipari robotika azt jelentette, hogy gyárakban, illetve jól strukturált környezetekben a robotok gyorsan és megbízhatóan teszik a dolgukat. A 2000-es évekre azonban a robottechnika sokat finomodott, így jelentős változás indulhatott el: a robotok - a szenzortechnika és a számítástechnikai megoldások fejlődésének köszönhetően - már nem csak jól strukturált ipari környezetekben tudnak működni, hanem új képességeik révén számukra ismeretlen térben is feltalálják magukat. Valójában ez teszi lehetővé, hogy a robotok széles körben kezdjenek terjedni. Az utóbbi években tanúi lehettünk annak, ahogy a legfejlettebb mechatronika az intelligens számítástechnikával találkozik. Ez a nagy találkozás forradalmasítja a robottechnika valamennyi ágát, beleértve az ipari robottechnikát, a szervizrobotikát és az orvosi robotikát. Ahogy a mesterségesintelligencia-módszerek elképesztő mértékben fejlődnek, és ahogy a különböző húzóterületek, mint például az önvezető autózás vagy a dróntechnika hihetetlen fejlődésnek indult az elmúlt években, úgy kerülnek be ezek a technikák a robotalkalmazásokba.
Computerworld: Az internetes szolgáltatásokban mennyire jelenik meg a robotizáció, illetve ennek milyen hatása van más területekre?
GP: A technikai óriások már régóta dolgoznak mesterségesintelligencia-módszerekkel képek felismerésén és szegmentálásán, hangalapú és írott szövegek megértésén, videók elemzésén stb. Ez napjainkban annyira általánossá vált az internetes szolgáltatásokban, hogy például a különböző tartalomszűrési feladatokat algoritmusok végzik, dominánsan emberi felügyelet nélkül, legfeljebb emberi jóváhagyással. Ezek a technikák jól adaptálhatóak a robotikai problémákra, így robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi. Részben ennek köszönhető, hogy olyan feladatokat is lehet az iparban robotizálni, amelyeket korábban nem lehetett, vagy olyan helyeken is lehet szolgáltató robotokat alkalmazni, ahol korábban biztonsági megfontolásból vagy a feladatok összetettsége miatt nem. Nagyon látványosak például a szállodai recepciós, vagy más ügyfélterekben és üzletekben mozgó robotok, amelyek Magyarországon ugyan nem terjedtek el, de Ázsiában több tízezer ilyen robotot értékesítenek évente.
CW: A mezőgazdasággal kapcsolatban is gyakran szóba kerülnek a robotalkalmazások. Hogy jön össze ez a kettő?
GP: Valóban, az okos-mezőgazdaság is a húzóterületek közé tartozik. Annyival jobb helyzetben van azonban, mint az önvezető autózás, hogy a mezőgazdasági járműveknek nem a közúti forgalomban kell mozogniuk. Egy sereg, a közúti forgalomban nélkülözhetetlen szabályozás tehát nem érinti a földeken dolgozó önvezető munkagépeket. Sőt tájékozódásukat olyan eszközökkel, például differenciál-GPS referenciaadókkal és egyéb speciális kereskedelmi műholdas szolgáltatásokkal is lehet segíteni, amelyek a közúti megoldásokban nem életszerűek.
CW: De ezek - legalábbis a szó klasszikus értelmében - nem a robottechnika körébe tartoznak. Vagy mégis?
GP: A robottechnika mint fogalom ma már nehezen értelmezhető önálló területként. Egy 2016-os PwC-elemzés kimondja, hogy a robottechnika lényegében egy megatrend, ami csak együtt értelmezhető a mesterséges intelligenciával, a gépi látással, a mechatronikával, az intelligens járművekkel, vagy éppen a dolgok internetével (IoT). Ez az átalakulás megfigyelhető abban is, hogy napjainkban a robot szó egészen mást jelent a fiatal generáció és a gazdaságban vezető szerepet betöltő középgeneráció számára. Egy mai egyetemistának például nem ritka, hogy a robotokról először a chatbotok jutnak eszébe. Hallgatóink jellemzően a tanulmányaik során döbbennek rá, hogy a robotika mennyire széles terület, és hogy minden programozható, hasznos munkát végző berendezés, tehát az önvezető autók, a drónok és az okos-mezőgazdasági gépek is a robotika körébe sorolhatóak.
CW: A pandémia, illetve a személyes jelenlét csökkentése újabb lökést ad az ipari robottechnikai fejlesztéseknek?
GP: Markáns hatásokról egyelőre nem tudok beszámolni. Ennek oka valószínűleg az, hogy mind itthon, mind világszerte a robotok szerepe már eddig is annyira hangsúlyos volt az ipari automatizálásban, hogy nehéz leszűrni a pandémia hatását. Az ügyféltérben, például a szállodákban, éttermekben, irodaházakban alkalmazott robotok iránti kereslet azonban némileg megcsappant. A trendeket azért is ismerjük, mert sok témába vágó kutatás-fejlesztési megkeresés érkezik az Óbudai Egyetemre, számos ilyen irányú fejlesztésben veszünk részt. Egy vállalati együttműködés keretében például humanoid szolgáltató robotok fejlesztésében működünk közre, amelyek irodaházakat ellenőrizhetnek, szállodai portaszolgálatot láthatnak el vagy bevásárlóközpontokban végezhetnek útbaigazítást. A vírushelyzetben lényegesen kisebb a különböző közösségi terek látogatottsága, ami részben megmagyarázza a robotok iránti érdeklődés visszaesését.
CW: Milyen más projektek folynak jelenleg a BARK-ban?
GP: Az egyik legjelentősebb folyamatban lévő munkánk egy önvezető targoncarendszer fejlesztése. Az ipari logisztikában használt autonóm irányítású járműflotta kialakításán a Gamma Digital Kft.-vel és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen, konzorciumban dolgozunk. A cél egy olyan, heterogén járműállományú logisztikai flotta kifejlesztése, amely a gyár területén, üzemcsarnokon belül és kívül szállítási feladatokat tud elvégezni. A projekt 3 éves, jelenleg már az utolsó fázisnál tartunk. Mivel a teszteket ipari környezetben kell elvégezni, a járvány nem könnyíti meg a munkát, de összességében jól halad a fejlesztés. A munka során számos olyan kutatás-fejlesztési eredmény született, ami más robotikai megoldásokban is alkalmazható.
Egy másik, részben orvostechnikai ihletésű, az egészségügyhöz kapcsolódó projektben a 3DHISTECH Kft. a partnerünk. A fejlesztés során a patológiai szövetminták tárgylemezeinek automatizált archiválását valósítjuk meg robottechnikával. Az igény a 3DHISTECH részéről merült fel. A cég olyan irányban szeretné kiterjeszteni szolgáltatásait, hogy ne csak a tárgylemezek szkennelésére alkalmas berendezést, valamint az ahhoz kapcsolódó hardver-szoftver háttér-infrastruktúrát, hanem teljes laborautomatizálási szolgáltatáscsomagot kínálhasson megrendelőinek. Ezzel a szkennerek kiszolgálásának hatékonysága a jelenlegihez képest megsokszorozható. Ezt a fejlesztést jelentős EU-s és kormányzati pályázati forrás (2019-1-3-1-KK-2019-00007) bevonásával, az Óbudai Egyetem által koordinált Kiberorvosi Kompetencia Központ (KIKOK) keretében végezzük, egyéb nem robotika fókuszú kutatásokkal párhuzamosan.
CW: Vannak az orvosi területhez köthető más projektjeik is?
GP: Kiemelném az orvosi robotikai fejlesztéseinket. Büszkék vagyunk rá, hogy az ország egyetlen da Vinci sebészeti robotrendszere az Óbudai Egyetemen található, és a BARK-ban működik. Tagjai vagyunk a világszerte mintegy 30 laboratóriumot magában foglaló da Vinci Reserarch Communitynek, ami a gyártó, tehát az Intuitive cég támogatásával sebészeti robotikai kutatásokat és fejlesztéseket végez. A BARK két területen aktív. Az egyik a sebészeti képességfelmérés. Célja, hogy valamilyen objektív analitikát nyújtsunk a sebészképzéshez, illetve objektív elemző rendszert adjunk a praktizáló sebészek képességének méréséhez. A másik a robotsebészet, ami ma leginkább a távirányítással végzett sebészeti beavatkozásokat jelenti. Nem autonóm robotokról van tehát szó. Az önvezető autózáshoz hasonlóan e téren is elindult egy olyan trend, hogy a sebészeti beavatkozások bizonyos mozzanatait, jellemzően a nagyfokú precizitást igénylő mozdulatsorokat autonóm funkciókkal próbáljuk meg segíteni. Jóllehet nem az elkövetkező 5-10 évben, de hosszabb távon, fokozatosan beépülhet a sebészrobotika gyakorlatába, hogy egy robot, a megfelelő paraméterek beadását követően, közvetlen felügyelet alatt, de önállóan tudjon elvégezni bizonyos részműveleteket, például varrásokat, metszéseket. Megjegyzem, itt nem csupán műszaki és tudományos kihívások vannak, hanem a szabályozás kapcsán hasonló, vagy még kritikusabb kérdések merülnek fel, mint az önvezető járművek esetén.
CW: Meddig jutnak el a kutatás-fejlesztési projektekben? Mi kerül ki a laborból?
GP: Ez projektenként változó. A sebészrobotos projektben működési alapelvek kidolgozása, illetve azok nagyon kezdeti fázisú kísérletei képezik a munkánkat. Ennek megfelelően ez alapkutatásnak számít. Az önvezető logisztikai járműflottán ipari partnerrel dolgozunk együtt. Itt a cél egy működő prototípus előállítása, amit a vállalat, a projekt végeztével, önállóan képes a termékeibe és szolgáltatásaiba integrálni. A mikroszkópminták tárgylemezeinek automatizált archiválását tekintve közös célunk az ipari partnerrel a megoldás kifejlesztése, illetve egy tanúsított termék piacra vitele. Ez a három irány jól tükrözi a BARK-ban folyó kutatás-fejlesztési tevékenység komplexitását.
CW: Jellemzően hogy történik a kapcsolatfelvétel a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ és az ipari partnerek között?
GP: Szerencsére már vannak élő ipari kapcsolataink, amelyek révén szinte szájról szájra terjed, hogy az iRobottechnikai Központ jól tud együttműködni az iparral, a BARK-ban magas a szolgáltatási színvonal. Természetesen az a jó, ha a megkeresések kétirányúak, ezért az elmúlt években mi magunk, személyes kapcsolataink, illetve más egyetemi kollégák kapcsolatai révén is építettük a vállalati kooperációkat. Összességében mindenféle kapcsolatfelvételre nyitottak vagyunk.
