Mit tehetnek a felsőoktatási intézmények azért, hogy a hatalmas informatikushiány belátható időn belül számottevően csökkenjen? Jakab László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) dékánja elmondja, milyen lépéseket tettek, illetve milyen továbbiakra készülnek. Ugyanakkor hangsúlyozza: az egyetem kizárólag az oktatást támogató kutatás-fejlesztési együttműködésekben partnere az iparvállalatoknak. A fiataloknak, az egyetemnek és az egész gazdaságnak káros, ha a cégek a hallgatókat, tehát a félkész szakembereket csábítják el.
JAKAB LÁSZLÓ: Több adat forog közszájon, akár 30 ezer is lehet a hiányzó informatikusok száma. Valamit azonban érdemes tisztázni. Az informatikus szakma ugyanúgy nem homogén, mint bármelyik másik. Különböző tudásszintek vannak, amelyekre más és más képzési helyeken és képzési idővel lehet eljutni. Az informatikus szakmán belül azonban még nem tiszta ez a kategorizálás, a különböző szintű tudásokra még elnevezések sincsenek. Egyszerűen mindenkit informatikusnak hívnak, holott igen széles a skála. Azokat, akik valamilyen programozói tanfolyamot végeztek - ezek általában 250-280 órásak, amelyek óraszámban nem felelnek meg egy egyetemi félévnek sem -, én informatikai szakmunkásnak vagy technikusnak tekinteném. Egy képzési szinttel magasabbra tenném a felsőoktatási szakképzésben végzetteket, őket követnék az informatikai üzemmérnökök, majd az informatikai mérnökök. A VIK mérnökinformatikus szakáról informatikai mérnökök kerülnek ki BSc és MSc diplomával, illetve doktori fokozattal. Amikor 30 ezer betöltetlen informatikai állásról beszélünk, lehet, hogy ebből 20 ezer pozícióra nem informatikai mérnököket keresnek. Ezeket az álláshelyeket ezért nem is a Műegyetem vagy más felsőoktatási intézmény hallgatóival kellene betölteni. Nagyon fontos volna a cégek részéről is pontosan meghatározni, milyen informatikusból mennyi hiányzik. Véleményünket az informatikusképzésben érintett többi felsőoktatási intézmény és az IVSZ is osztja.
COMPUTERWORLD: A cégek sokszor mégis a Műegyetemre mennek, és már az alapképzés befejezése előtt állást ajánlanak a hallgatóknak.
JL: Ez nem csupán a VIK problémája. Az informatikai felsőoktatás minden szereplője ki van téve annak, hogy a cégek elcsábítják a hallgatóikat. Sokan dolgozni kezdenek az egyetem mellett, és így a tanulás háttérbe szorul, a végzés ideje kitolódik, sőt talán soha nem lesz meg a diploma. Jelenleg a negyedik félév végén hallgatóink kétharmada már legalább egy félévvel le van maradva a mintatantervhez képest. A céges ajánlatok csábítóak, de vajon kinek jó, ha egy kiváló képességű fiatal megreked egy informatikai technikus szintjén? Meggyőződésem, hogy a felvett hallgatóink egytől egyig el tudnának jutni az MSc szintig. Ebben az évben a mérnökinformatikus szakon 375 volt a felvételi ponthatár, és a gólyák átlagpontszáma meghaladja a 428-at. Ez kiváló eredmény. Az egész ország szempontjából is hatalmas pazarlás, ha ezek a fiatalok nem, vagy csak jelentős késéssel jutnak el a diplomáig. A nálunk végzettek tudása nem avul el néhány év alatt, mi arra képezzük ki hallgatóinkat, hogy évtizedek múlva is el tudjanak igazodni az informatika világában.
CW: A pénz azonban nagy úr, és ha a jó fizetés még érdekes munkával is párosul, ki tudna ellenállni neki. Még akkor is, ha a perspektíva nem életre szóló. Van valami, amivel az egyetem el tudja tántorítani hallgatóit az idő előtti munkavállalástól?
JL: Az ELTE-vel közösen, az IVSZ támogatásával konkrét javaslatot tettünk arra, hogy a felsőoktatási intézmények jól tanuló informatikushallgatói részesüljenek állami ösztöndíjban. A javaslatot eljuttattuk a Digitális Jólét Program vezetőjéhez. Deutsch Tamás azt maximális egyetértésével és támogatásával küldte tovább az EMMI-nek.
Jakab László dékán, BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar
CW: Mekkora összegről volna szó, mikor indulna az állami ösztöndíj, illetve milyen feltételekhez kötnék a folyósítását?
JL: Havi 100 ezer forintot javasoltunk. Ez az összeg összemérhető azzal, amit egy egyetemista keresni tud. A hallgató akkor kaphatja meg az ösztöndíjat, ha az előző félévben legalább 24 kreditet teljesített, és a tanulmányi átlaga meghaladta a 3,5-et. Bízunk benne, hogy 2018 februárjában felmenő rendszerben elindulhat az állami ösztöndíjrendszer. Mint ahogy abban is bízunk, hogy hallgatóink a keményebb tanulást és a hosszú távú perspektívát választják majd.
CW: Ahogy korábban mondta, a piacnak különböző szintű informatikusokra van szüksége. Nem tervezi a Műegyetem, hogy a BSc, MSc és PhD szint alatt is képez informatikához értő szakembereket?
JL: Kormányzati kezdeményezésre már folyik az engedélyeztetése egy úgynevezett üzemmérnök informatikus, Bachelor of Profession szak indításának. A BProf - akárcsak a BSc - felsőoktatási alapképzés lesz, és felsőfokú diplomát ad. Ha minden a tervek szerint halad, 2018 szeptemberében az intézmények elindíthatják az új szakot. Pontos számokat még nem tudok mondani, nálunk az induló létszám várhatóan 300-500 között mozog majd. A karra évente felvett informatikushallgatók száma ezzel az ezret is elérheti.
CW: Mi a különbség a BSc-t és a BProfot végzett hallgatók tudása között?
JL: A BSc képzés programját hét, a BProfét hat félév alatt lehet majd elvégezni. A BProf utolsó két félévében az egyetem a vállalatokkal kooperatív képzést folytat. Lényege, hogy a tantárgyak nagy részét a vállalatnál végzett munkával teljesíti a hallgató. Ez a vállalat számára azt jelenti, hogy már a harmadik egyetemi évtől kezdve munkatársakhoz jut. Szigorú elvárás, hogy a hallgatók munkahelyi tevékenysége témájában és színvonalában illeszkedjen az egyetemi képzési programhoz. Általánosságban a BProfon valamivel kevesebb természettudományos alapismeretet kapnak a diákok, mint a BSc-n. Viszont a szak lényegesen gyakorlatorientáltabb lesz.
CW: A BProf diplomával befejezettnek tekinthető a hallgató képzése?
JL: Képzéseink átjárhatóak. A BSc-ről viszonylag könnyen lehet majd váltani a BProfra, innen viszont csak 60 plusz kredittel, azaz két plusz félévvel lehetne átmenni a BSc-re. Ugyanezen az ágon - tehát némi kerülővel - nyitva áll az út a BProf hallgatói számára az MSc felé is. A BProf egyenes ági folytatása egyébként az MProf, tehát a Master of Profession. Ez utóbbi indítását jelenleg nem tervezzük.
CW: A BProf hallgatói is kaphatnak majd állami ösztöndíjat?
JL: Ha lesz állami ösztöndíj, akkor minden bizonnyal igen. Mi nekik is kértünk.
CW: A BProf képzési programban való ipari-felsőoktatási együttműködésen kívül már a duális mesterképzésben is megpróbált közeledni egymáshoz a két oldal. Milyen sikerrel?
JL: A kísérleti fázisban lévő duális mesterképzésben jelenleg három cég vesz részt, a Knorr-Bremse, a Bosch és a Siemens a villamosmérnök képzésben. Hamarosan indul az evosoft és a Nokia duális mesterképzés is a mérnökinformatikus szakon. Az együttműködés cégenként egyelőre 4-5 hallgatót érint. Sok vállalat keresett meg minket a témában. A duális mesterképzés lényege, hogy az önálló munkákhoz kapcsolódó tantárgyakat vagy magát a diplomamunkát a cégnél végzi a hallgató. Elvárás, hogy a feladatok színvonalasak legyenek, továbbá a vállalat adjon konzulenst és infrastruktúrát a munkához. A minőségellenőrzés a mi feladatunk.
CW: Nemrég jött a hír, hogy a BME-n Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ alakult. Mi a FIEK célja, mivel foglalkoznak a tagjai?
JL: A FIEK létesítéséhez szükséges közel 4 milliárd forintos támogatást a BME, a Siemens Zrt., a Richter Gedeon Nyrt., a Nokia Solution and Networks Kft. és az MVM Zrt. konzorciuma a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal pályázatán nyerte. A kiírás szerint az ipari partnereknek 500-500 millió forint saját erővel kellett csatlakozniuk a projekthez. A konzorcium vezetője a BME, a FIEK munkájában az egyetem karai vesznek részt. Első lépésben a gyógyszeripar és az energetika területén alkalmazott új módszerek kidolgozása, új közös infokommunikációs platformok és okostechnológiák kifejlesztése várható. A konzorciumhoz további tagok is csatlakozhatnak.
