Az Apple-mobilok felhasználói gyakran azzal cukkolják az androidosokat, hogy míg az iPhone-ok közel száz százalékára a kiadás után villámgyorsan felkerül az iOS legfrissebb verziója, a droidos telefonokon gyártók, modellek, szolgáltatók függvényében a lehető legnagyobb összevisszaságot lehet tapasztalni a rendszerverziók terén. Vegyük végig, miért van ez és miért kellemetlen, aztán nézzük meg azt is, hogy áll az androidos megosztottság manapság!
Kiadástól telepítésig, avagy a droid-káosz okai
Ahhoz, hogy megértsük az androidos verziófrissítések összevisszaságát, a nagy versenytárstól kell kiindulnunk. Az Apple mobilos operációs rendszerének ugyanis van egy hihetetlen előnye, mégpedig az, hogy csak az Apple által kiadott eszközök használják. Épp ezért a frissítéseknél és verzióváltásoknál a képlet egyszerű: ugyanaz a szoftver és a hardver gyártója, nincs akadálya az azonnali telepítésnek, ezért az összes kompatibilis mobilra és tabletre felkerül.
Persze egy bizonyos életkor fölötti modellek már itt sem kapják meg a legújabb rendszert, de itt nagyjából 4-5 évvel lehet számolni, ennyi idő alatt pedig maga a telefon is kikopik már a használatból, tehát végeredményben az iPhone-os felhasználói bázisról elmondható, hogy kilencvensok százalékban mindenki a legfrissebb rendszerverziót futtatja.
Az Androidnál más a helyzet. A nyílt forráskódú alapokon a Google által fejlesztett rendszert és ökoszisztémát egy tonnányi gyártó használja a mobiljain és tabletein, olyan nagyoktól kezdve, mint a Samsung vagy a Xiaomi, egészen olyan feltörekvőkig, amelyek neveit még ki se tudjuk ejteni. A rendszert licencelő készülékgyártóknak csak egy része használ "pucér" Androidot, tehát azt a változatot, amely pontosan úgy néz ki, ahogy az a Google műhelyéből kigurult. Ehelyett azzal igyekeznek megkülönböztetni magukat a versenytársaktól, hogy különféle saját felhasználói felületeket hegesztenek az alap Android fölé, egyedi kinézettel, funkciókkal és extra appokkal.
Ha a Google kiad egy rendszerfrissítést, a változtatás nélkül használók, mint amilyen a Nokia, viszonylag gyorsan képesek teríteni az új verziót saját készülékeikre. Ellenben ott a Samsung a One UI nevű felületével, a Xiaomi a MIUI nevű launcherrel és így tovább - nekik a saját felületük összes funkcióját, tulajdonságát és működésbeli sajátosságát át kell alakítgatniuk az érkező új Android változásaihoz, kompatibilissé kell tenniük a saját appjaikat és így tovább - ez pedig komoly időveszteséget jelent.
Ha még ehhez hozzávesszük azt is, hogy az egyes területeken a lokalizációt, valamint a szolgáltatók saját extráit is minden egyes esetben újra kell hegeszteni, akár egy év is eltelhet az adott Android főverzió és annak a készülékre való eljutása között. Ugyancsak változó, hogy melyik gyártó milyen készüléktípusokra engedi fel a legújabb verziókat, egyeseknél kifejezetten régi mobilokra is felférnek, másoknál alig 1-2 évig néznek vissza.
Apró adalék, hogy a Huawei a jól ismert amerikai-kínai kereskedelmi haragszomrád és az ebből következő embargó miatt már csak az Android eredeti, nyílt forráskódú alapját használhatja mindenféle Google ökoszisztéma és szolgáltatás nélkül, ami szintén fokozza a verziók összevisszaságát.
Mit okoz a verziók káosza?
A leginkább látható különbség az, hogy míg iPhone és iPhone között minden lényeges funkció megegyezik, tehát két készülék közötti kommunikáció, adatcsere és egyéb extrák is teljesen ugyanolyanok az egységes verzióhasználat miatt, ha egy idei Xiaomit, egy tavalyi Samsungot és mondjuk egy két éves ASUS-t nézünk, háromféle naptárral, három különböző NFC metódussal, azonosítási módszerekkel találkozunk.
Rövid szakmai kitérő: a lehető legkellemetlenebb feladat valamilyen androidos tippről cikket írni, ugyanis hiába szedjük össze, hogy a beállítások menü melyik alfejezetében hogy hívják az adott kapcsolót az egyik gyártó modelljén, ha az összes többin máshol, máshogyan és mást kell átállítani ugyanahhoz - pedig elviekben ez is Android és az is.
Ami viszont még fontosabb, az a biztonság kérdése. Értelemszerűen egy operációs rendszer minden egyes új verzióját felvértezik az addig felismert támadások, sérülékenységek, veszélyek ellen, tehát minél régebbi egy rendszerverzió, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy olyan rés található benne, amelyet az újabb változatokban már befoltoztak, de a mi készülékünkben még szabadon tátong adathalászok, hackerek és egyéb kiberbűnözők előtt.
Hogy állnak most az Android verziók?
A Google legutóbbi felmérése világszerte 2,5 milliárd aktív Android felhasználót regisztrált idén májusban. Ugyan a Google egy ideje arról nem ad pontos információkat, milyen részesedései vannak ezen belül a különféle rendszerverzióknak, egy nemrégiben közzétett blogbejegyzésben azt állította, a tavaly szeptemberben bejelentett Android 10 az indulása után 5 hónappal már 100 millió eszközön futott, ami jó hír, mert azt mutatja, hogy 28 százalékkal gyorsabban terjed, mint elődje, az Android Pie. Ez egy nagyon alapvető becslés szerint azt jelentheti, hogy jelenleg az Android 10 körülbelül az összes aktív droidos készülék 16 százalékán futhat, ami bizony nem túl jó szám.
Minimálisan többet mért az internetes elérések adataiból statisztikát készítő Statcounter is. Szerintük júniusban az Android 10 22 százalékon állt, míg az Android Pie nagyon óvatos csökkenéssel még mindig magasan a legnépszerűbb Android verzió a maga 32,5 százalékával. Ehhez képest még mindig van 11,5 százalék, ahol a 7.1 verzió (Oreo) dolgozik, és az aktív eszközök 4,76 százalékán a ma már kifejezetten ősinek és túlhaladottnak számító Lollipop változatot találjuk, ami konkrétan az Android 5.1 - ezt 2014 júniusában adta ki hivatalosan a Google és a legutolsó stabil kiadása is 2015 áprilisi.
Source: StatCounter Global Stats - Android Version Market Share
Változhat mindez a közeljövőben?
Az Android 11 kiadása már itt van a kanyarban, a piac idén szeptemberre várja a bejelentést, miután a rendszer különféle béta verzióit már jó ideje tesztelik a fejlesztők. Húzósan hangozhat, hogy még a jelenlegi változatot is mindössze 16-22 százalék használja akkor, amikor már kopogtat a következő, de a Google csak a terjedési folyamat felgyorsításának egy részét tudja saját kezében tartani. A készülékgyártók és szolgáltatók továbbra is saját berkeiken belül végzik a saját szájízük szerinti igazításokat, tehát sok minden rajtuk múlik.
A Google azért igyekszik megkönnyíteni a munkájukat azzal, hogy egyre modulárisabbá teszi a rendszert. Egyre összébb zsugorodik például a rendszer alapvető kernele, míg a különféle komponensekből már 21 olyan lesz az idén megjelenő verzióban, amelyet különállóan, Google Play Store-ból lehet telepíteni. Ezáltal könnyebb az átállás, a gyártók is gyorsabban alkalmazhatják a változtatásokat saját felhasználói felületeikre. Szintén segít ez a modularitás abban, hogy a készülékgyártóknak csak ezt a fő kernelt kell saját OTA telepítés formájában (over-the-air, azaz távoli telepítés) kilőni a felhasználókhoz, a rendszer többi komponense lefrissülhet a Play Store irányából.
Persze ez is csak gyorsíthat a folyamaton, de az összevissza rendszerverziók káosza a sokszereplős gyártói szisztéma miatt sosem lesz teljesen megoldva. Viszont azt azért reméljük, hogy az aktuális főverzió egy éves fennállásán tapasztalható 20 százalék környéki elterjedtség szép lassan növekedésnek indul.
