A méltán híres Noname Companytól származó, hűséges, első generációs Centrino-alapú ultrahordozható noteszemnek egy mai netbookéhoz egészen hasonló paraméterei vannak, csak a kijelzője nagyobb egy kicsit - nem 10, hanem 12 hüvelykes. Egyébként ugyanaz pepitában. Mindig kiszolgált, használható tempóban fut rajta az XP és minden olyan alkalmazás, amelyet utazáskor egy újságíró igénybe vesz. Eszembe sem jutna lecserélni, ha be lehetne szerezni hozzá egy új akkut a halott helyett. Szóval ugyanazt, mint ez, röhögve megcsinálja egy netbook is, így sohasem értettem, miért mondják az inteles srácok, hogy a netbookok nem kannibalizálják a noteszgépek piacát.
Aztán kaptam ajándékba egy Linux-alapú, SSD-s netbookot. A hardver kitűnő, nem véletlenül adtak el belőle nyár óta pár millió darabot szerte a világban. Már volt is hozzá szerencsém a mellékelt, Xandros-alapú Linux disztribúcióval, és arról pontosan tudtam, hogy amire képes, az nekem kevés. Kellene, hogy lehessen windowsos hálózatot böngészni rajta, meg egy icipicit intelligensebb médiajátszóra, illetve a Microsoft Messengerével kompatibilis azonnali üzenetelő alkalmazásra is szükség volna.
Hónom alá vettem a cumót, és szeánszra mentem cégünk Linux-gurujához. Nekem eddig csak Windowsokhoz meg OS X-hez volt szerencsém, ezért fordultam az ősz mesterhez. Ő vakargatta a fejét, és azt mondta, hogy ezzel a rendszerrel csak pocsékolom az időt, tegyek fel Ubuntut. Adok a szavára, kerítettem Ubuntu telepítőt. Először egy érintőképernyős MID-ekre szabottat, aztán teljeset is. Telepítettem - tényleg gyerekjáték. Minden gyönyörűen muzsikált, a diétára fogott Ubuntu úgy viselkedett, mint egy kis angyal, még ezen a memóriában és háttértárban kihívásokkal küszködő konfiguráción is szép tempót produkált. Nagy volt az öröm!
Aztán kihúztam a hálózati kábelt. Az a Wi-Fi vezérlő, ami a Xandros alatt probléma nélkül tette a dolgát, ült, mint dinnye a fűben. A rendszer állította, hogy minden rendben a hardverrel és a szoftverrel is, csak wifiződni nem akart. Ethernet kábel vissza, keresés. Szerencsémre volt egy francia fiatalember, aki az Ubuntu fórumon ugyanezekkel a gondokkal küszködött, és arra kérte a jelenlévőket, hogy magyarázzák már el neki a lehető legegyszerűbb angolsággal, hogyan is tudná életre kelteni a gép Wi-Fi-vezérlőjét. Le a kalappal a linuxos társadalom előtt, megtették.
Tulajdonképpen csak a Háború és béke első pár fejezetét kellett begépelni, hogy a dög működni kezdjen. A rossz hír az volt, hogy hibernálás után még így sem kel életre a szerencsétlen, a működést engedő-tiltó kapcsoló nem működik - pontosabban tiltani lehet, engedélyezni nem, és csak újraindításra éled fel.
Nem örültem neki, de belementem a játékba. A gép látta a környéken lévő összes Wi-Fi hálót, csak az enyémet nem, pedig már ott tartottam, hogy minden titkosítást kikapcsoltam. Óriási szerencsémre ennek a bizonyos gyártmányú netbooknak a rajongói oldalán valaki pont azt a kérdést tette fel a fórumban, hogy melyik Linux disztribúciót válassza, mert bizony az Ubuntu alatt nem működő Wi-Fi őt is eltántorította. Állították, hogy a Mandriva minden gond nélkül megy ezen a hardveren.
Letöltöttem, telepítettem. Lassabb volt, mint a karcsúsított Ubuntu, de tényleg működött. Csakhogy... nem látta a Wi-Fi hálózatomat! Pont úgy, ahogy az Ubuntu sem. Persze bármelyik Windowst vagy OS X-et futtató eszköz, amit valaha megpróbáltam rákapcsolni, gond nélkül működött vele, és - mint ahogy már említettem - az eredeti Xandros-alapú is ment. Azonnal meglátta, beírtam a WPA2-höz a jelszót, és tette a dolgát. Ezek meg nem. Az már csak apróság volt, hogy valamiért a bejelentkezés után úgy viselkedett a gép, mintha be lenne ragadva a jobb oldali Alt, és csak akkor volt hajlandó "|ħ¤" helyett "QWERTY"-t írni, ha oda-vissza váltottam a magyar és az angol billentyűkiosztás között.
Itt sóhajtottam egy nagyot, szépen letisztogattam, elcsomagoltam, és meghirdettem, hogy eladó. Ma elvitték, és ki is fizették. A terv az, hogy veszek egy ugyanilyet, csak Windows XP-vel, 6 cellás akkuval és 160 gigabájtos merevlemezzel. Meg ne sértődjön, akitől kaptam, hogy pénzzé tettem az ajándékát.
Hogy miért mesélem el mindezt, miért vállalom fel, hogy béna vagyok a Linuxokhoz? Drága hozzáértő emberek! Kérlek benneteket, hogy terjesszétek az igét! A közelgő karácsony alkalmából a legjobb szándékkal se vegyen senki olcsó SSD-s, Linux-alapú netbookot a hozzá nem értőnek, mert egy életre el fogja venni a megajándékozott kedvét - nem csak a Linuxok világától, hanem mindentől, ami villannyal megy! Az alapszolgáltatásokat nyújtó, ugyanakkor bombabiztos Linuxot hamar ki fogják nőni a legtöbben, ha pedig tovább akarnak lépni, akkor óriási korlát lesz nekik a lassú, kis kapacitású SSD. Ha pedig úgy járnak a Linuxos disztribúciókkal, mint én, akkor üröm lesz az örömből, bár remélhetőleg előbb-utóbb befoltozzák az említett hibákat.
Ja, és most már tényleg értem, hogy mire gondoltak az inteles srácok! Csak azt nem tették hozzá, hogy ők az egészen fapados, alapszolgáltatásokat nyújtó linuxos netbookokról beszéltek.
