A steampunk a '80-90-es években született irányzat, mely a viktoriánus korszak, a (gőz)gépek hőskora iránti nosztalgiából táplálkozik. Ebben az időben még természetes volt a gépek iránti rajongás - minden szerkezet egyedi remekmű volt, és még azt sem lehetett sejteni, merre vezet a robbanásszerű fejlődés. A steampunk irodalom is H. G. Wells és Verne Gyula örökségét viszi tovább, és egy olyan alternatív jövőt fest le, amelyben a csúcstechnikát az egyre fejlettebb léghajók és analóg számítógépek képviselik. Természetesen az irányzat kedvelői is a XXI. század digitális eszközeit használják mindennapi életük során, különösen, mert legtöbbjük éppen a technológiai iparban dolgozik. Amit ízlésükhöz igazíthatnak, az a készülékek dizájnja - a Boston Globe vonatkozó cikkében úgy fogalmaz, hogy a nosztalgia a csúcstechnikával találkozik, a kettőt pedig réz csavarokkal fogjaták össze. Terry Gilliam Brazil című klasszikusa ma már a számítástechnikában is visszaköszön.
Az utóbi években egyre többen próbálkoznak steampunk szerkentyűk építésével, közülük az egyik jellegzetes kísérletet I-Wei Huang San Franciscó-i művész hajtotta végre. I-Wei gőzhajtású robotokat épített, a különféle, eredetileg más céllal gyártott alkatrészekből hozott létre szellemes konstrukciókat. A robotok képesek végrehajtani a feladatokat, amelyekre tervezték őket, és - noha miniatűr gőzgép dolgozik bennük - 10 perces működési idejük során rádióvezérléssel irányíthatók. A 2006-ban két RoboGames aranyérmet is elhódító gépek mellett a művész több hasonló alkotással is büszkélkedhet, ezek közül gőzhajtású R2D2 robotja, az R2S2 (s mint steam, vagyis gőz) és a Steam Beetle (Gőzbogár) révén vált népszerűvé. Tavaly Joe Klann-nal közösen indította el a Mechanikus Pók projektet, mely szintén a rajongók kedvence.
A steampunk érdekes módon egyre inkább divatba jön Japánban is. A Chief Magazine terjedelmes interjúban mutatta be Haruo Szuekicsit, aki különös karóráival a tokiói bolhapiac sztárja lett. Az furcsa szerkezetek külseje Verne-regényt idéz, a régi üvegek, az antikolt fém és bőr mögött azonban mindegyikben Seiko vagy Citizen kvarcórák szerkezetét találjuk. A nevadai Burning Man fesztiválon már egy acélfára emlékeztető házat is bemutattak, ami hatalmas sikert aratott. A steampunk a gépeken és az öltözködésen túl az élet minden területén megjelent, sőt egyesek öntudatlanul is az irányzat követőivé válnak - gondoljuk csak a nappali- és hálószobákban festmény helyett falra akasztott plazmatévére. A különféle technológiák megjelenésük után hosszabb vagy rövidebb idővel elavulttá válnak, azonban nehezen elképzelhető, hogy a XIX. századi, míves szerkezetekhez hasonlóan az iPhone-okat is múzeumokban csodálják majd száz év múlva.
A steampunk egyrészt a technikában rejlő esztétikumot próbálja meghatározni, másrészt meglovagolja a jelenlegi csináld-magad divatot, ami az internethasználat és a kommunikáció lehetőségeinek kiszélesedésével szintén egyre népszerűbb felfogás. Paul DiFilippo, az 1995-ben megjelent The Steampunk Trilogy (Steampunk trilógia) szerzője kiemeli, hogy a kézművesség és a tömegtermelés egyaránt gazdag vizuális többletjelentéssel ruházhat fel egy-egy tárgyat. A mai termékek legtöbbjéből mindkettő hiányzik, a steampunk viszont mindkettőt kiaknázza. A viktoriánus hőskorban az amatőrök és a szakemberek között kevésbé volt éles a határvonal, hiszen az ismeretanyag kisebb, a felfedezésre váró terület nagyobb, a szabályozás pedig gyengébb volt - mindez sokak számára rendkívül vonzónak tűnik. Nem véletlen, hogy mára a steampunk saját esztétikummal rendelkező irányzattá vált, sokszínűségére pedig jó példa a steampunkworkshop.com oldal.
Nemrég a Gizmodo internetes lap is a steampunk formatervezés legismertebb képviselőjével közölt beszélgetést. A Datamancer művésznéven futó Rich Nagy már számtalan egyedi szerkezetet készített, közülük a világhálón az egyik steampunk laptop, egy lapolvasó, valamint a Nagy Magical-Movable-Type Pixello-Dynamotronic Computational Engine elnevezésű, meglehetősen rendhagyó számítógép vált közismertté. A funkcionalitásukat tekintve teljes értékű PC-k egy mechanikus írógép billentyűzetével és egy kisebb szekrény vagy doboz méreteivel rendelkeznek. Természetesen szó sincs gőzhajtású számítógépekről, a lényeg azonban az eszközök külseje, melynek alapján akár ez is elképzelhető lenne.
Datamancer az interjúban nagyszabású terveiről is beszél: ezek közül az egyik egy kormányozható léghajó megépítése, ami külsőleg egy spanyol galleonra hasonlítana. A művész legújabb projektje egyébként a Tesla-bot, ami nem más, mint egy sétapálca, Tesla-gömbbel (más néven plazmalámpával) a végén. A többi szerkezethez hasonlóan nem hangzik valami praktikusnak, de a steampunk irányzat kedvelőinél ez nem is alapvető feltétel...
