Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (European Organization for Nuclear Research, CERN) vezető fizikusai két hete jelentették be: nagy valószínűséggel rábukkantak a régóta keresett Higgs-bozonra. A bozon létét a részecskefizika egyik legfontosabb alapelméletének tartott standard modell alapján jósolta meg a névadó angol fizikus, Peter Higgs.
A részecskét – amely valamennyi eddig megfigyelt bozon közül a legnehezebb – a világ legnagyobb részecskegyorsítójában, a 17 kilométer hosszú Nagy Hadronütköztetőben (Large Hadron Collider, LHC) végzett kísérletek során figyelték meg a kutatók.
A tudósok július negyedikei bejelentésükben óvatosan fogalmaztak: ahogy írták, olyan új részecskét figyeltek meg, ami viselkedése alapján nagyon hasonlít a Higgs-bozonra, de a felfedezés megerősítéséhez további vizsgálatokra és adatgyűjtésre is szükség lesz. „Már most is kétszer annyi adatot gyűjtöttünk, mint egy évvel ezelőtt” - írta közleményében Sergio Bertolucci, a CERN kutatási igazgatója.
A CERN-ben másodpercenként több száz millió részecskekarambolt generálnak. Az adatok rögzítése, tárolása és elemzése óriási kihívást jelent a szakemberek számára; az ütköztetőben folytatott kísérletek során közel húszmillió gigabájtnyi adat keletkezik évente.
A CERN részben saját, Genfben található szerverparkjában tárolja az adatokat; ám a dedikált szerverek kapacitása közel sem elegendő, ezért az információk nyolcvan százalékát a Worldwide LHC Computing Grid-heu tartozó, globális hálózatot alkotó adatparkokba kell továbbítaniuk.
A hálózat kulcsszerepet játszik a CERN kutatásaiban. „A világméretű hálózat nélkül sohasem értük volna el ezt az eredményt” - nyilatkozta a Higgs-bozon feltételezett felfedezése kapcsán Rolf-Dieter Heuer, a szervezet főigazgatója.