Olyan sok éve küzdenek a vállalatok az egyre gyorsabb ütemben növekvő adatmennyiséggel, hogy ma már közhelyszámba megy, mekkora kihívás ez nekik - de attól még nagyon is igaz, ráadásul az adattárolás problémája korántsem orvosolható pusztán a tárkapacitás bővítésével. Hiába jelentek meg ugyanis a nagyobb meghajtók és a tárolók horizontális bővítésére szolgáló technológiák, a digitális tartalom kérlelhetetlenül duzzadó áradatának kezelése továbbra is fejtörést okoz megannyi szervezetnek.
Bár méretezéssel a vállalatok csökkenthetik a tárolósilók számát, következésképpen a felügyeletükön is könnyíthetnek valamelyest, az adatmennyiség mai szintjén, a sokrétű és fejlődő, változó munkaterheléssel jellemezhető informatikai környezetekben a skálázható tárolók már nem tudnak eleget tenni minden üzleti követelménynek, mivel csupán a silók méretét növelik - mutatott rá az Enterprise Strategy Group (ESG) fehér könyvében (Software-defined Storage for a New Generation of Information Technology), amelyet a Lenovo megbízásából készített. A hagyományos tárolóarchitektúrák, amelyeket méretezhetőeknek hittünk, napjainkban túlhaladottá válnak. Rávilágított erre az ESG egyik korábbi, észak-amerikai felmérése (Data Storage Trends) is, amelyben a megkérdezett 373 közép- és nagyvállalati informatikai döntéshozó az adatmennyiség növekedésének gyors ütemét emelte ki a tárolás legnagyobb kihívásaként - és ennek megválaszolásához a méretezhetőség önmagában egyszerűen kevés.
Újgenerációs tárolóarchitektúra
Szoftveralapú tárolás (software-defined storage, SDS) gyűjtőnév alatt ezért a szállítók új technológiákkal jelentek meg, amelyek a továbbfejlesztett méretezhetőségen túl agilitást, rugalmasságot és hatékonyságot visznek az adattárolásba. A feljövő munkaterhelések - például az üzleti és a mesterséges intelligencia, a fejlett bigdata-analitika - a digitális tartalom újszerű elérését feltételezik, és ezzel átírják a tároló-infrastruktúrával szemben támasztott követelményeket is. A munkaterhelések fejlődésével és változásával az informatikai osztályoknak mindinkább olyan tárolóarchitektúrára lesz szükségük, amely képes az üzlet által megkövetelt tempóban fejlődni és átalakulni. SDS-megoldásokkal ezt könnyebben bevezethetik és menedzselhetik.
Tömb-, fájl- és objektumalapú tárolómegoldások széles választéka tartozik a szoftveralapú tárolás kategóriájába, amelyeket a szállítók különböző - például gyors adatelérést, nagy kapacitást vagy virtualizációt követelő - munkaterhelésekhez kínálnak, így azok eltérő funkcionalitással bírnak. Az ESG szerint a megoldástípusok változatossága miatt helyesebb, ha az SDS-ben nem a tárolópiac kibontakozó szegmensét látjuk, hanem egy új architektúrát és szolgáltatási modellt, amely a piac több szegmensében megjelenik, és sokféle munkaterhelést támogat.
Minden sokszínűségükkel együtt valami mégis közös az SDS-megoldásokban: az absztrakció, a szoftverréteg elvonatkoztatása a hardvertől. A tárolószoftver funkcionalitásának különválasztása a hardver alkotóelemeitől nagyobb szabadságot ad az informatikai osztálynak a hardvereszközök beszerzésében, telepítésében és finomhangolásában, az infrastruktúra igény szerinti gyors továbbfejlesztésében. Bár gyakran hallani, hogy a vállalatok ennek köszönhetően olcsóbb, tömegcikknek minősülő vasat is vásárolhatnak, és így csökkenthetik költségeiket, az SDS-nek korántsem ez a legnagyobb előnye - arról nem beszélve, hogy ez a gondolatmenet alábecsüli a hardver szerepét. A szoftveralapú tárolás igazán nagy lehetősége, hogy a vállalat mindig az optimális, az adott feladatra legalkalmasabb, kategóriájában legjobb hardvert vezetheti be. Feltéve, hogy az informatikai osztály pontosan fel tudja mérni a kiszolgált munkaterhelések által támasztott specifikus követelményeket, és ennek alapján fel tudja építeni a megfelelő hardverkörnyezetet - ehhez ugyanis házon belül az esetek többségében nincs meg minden szükséges szakmai kompetencia.
Egyszerűbb felügyelet
Amikor az ESG említett felmérésében az SDS-ről kérdezte az informatikai döntéshozókat, azok élénk érdeklődést mutattak az új architektúra iránt, 60 százalékuk mondta, hogy vállalata elkötelezett az SDS bevezetése mellett. A válaszadók további 23 százaléka jelentette ki, hogy érdeklődik az új architektúra iránt, azaz a szervezetek 83 százaléka kedvezően ítéli meg az SDS lehetőségeit.
Tükrözi ezt az International Data Corporation (IDC) előrejelzése is, amely szerint a szoftveralapú tárolás piaca 2017 és 2021 között évente átlagosan 13,5 százalékkal fog bővülni világszinten, mérete így az időszak végére eléri majd a 16,2 milliárd dollárt. A piacelemző is annak tulajdonítja az SDS kedvező fogadtatását, hogy az új architektúra sokkal jobban megállja a helyét az újgenerációs adatközpontokban, mint a hagyományos tároló-infrastruktúrák.
Az ESG felmérésében az informatikai döntéshozók 55 százaléka az SDS legnagyobb előnyeként az egyszerűbbé váló tárolófelügyeletet emelte ki. Holtversenyben ezt a birtoklási összköltség (TCO), az üzemeltetési és a beruházási költségek csökkenése követte a listán - ezen előnyöket a megkérdezettek 50-50 százaléka nevezte meg. Bár az SDS révén a vállalat csökkentheti hardverberuházásainak költségét, a válaszokból kitűnik, hogy az informatikai osztályok ennél többre értékelik a felügyelet és az üzemeltetés terén elérhető hatékonyságnövekedést, valamint az ebből fakadó költségcsökkenést.
Rugalmasságával könnyíti meg a tárolómenedzsmentet az SDS, mivel lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy különböző munkaterheléseikhez a legoptimálisabb hardvert válasszák. Az ESG által megkérdezett informatikai döntéshozók 47 százaléka mondta, hogy az új architektúra nagyobb agilitást ad számukra, így gyorsabban alkalmazkodhatnak az üzlet folyton változó igényeihez, és ez a legfőbb oka annak, hogy vállalatuk bevezette az SDS-t, illetve ezt tervezi. Az eltérő típusú munkaterhelések kiszolgálása azonban más-más tárolóképességeket követel. Bár az SDS megkönnyíti az infrastruktúra igény szerinti átalakítását, a vállalatoknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy ennek a rugalmasságnak ára van.
Összetett integráció
Az SDS elvont környezetében, amelyben a vállalat külön szerzi be a hardvert és a szoftvert, a kompatibilitás ellenőrzése és az alkotóelemek integrálása gyakran a házon belüli informatikai osztályra hárul. Az esetek többségében új szakmai kompetenciák kiépítésére, akár a létszám bővítésére is szükség lesz ahhoz, hogy a vállalat valóban kiaknázhassa a szoftveralapú adattárolás rugalmasságát, és élhessen a szabad vasválasztás minden előnyével, figyelmeztet az ESG.
Ha integrált tárolómegoldás mellett dönt a vállalat, akkor a hardvert, a szoftvert és a támogatást is egyazon szállítótól szerezheti be, amely előre tesztelte és integrálta a komponenseket, hogy a megoldás megbízható módon optimális teljesítményt nyújtson. Szoftveralapú tárolókörnyezet kialakításakor ezt a kényelmet el lehet felejteni. Referenciaarchitektúrák formájában ugyan az SDS-hez is elérhető bizonyos mértékű támogatás, azonban a választható hardverelemek rendkívül széles palettája, a komponensek és a keretrendszerek folyamatos frissítése miatt tanúsításukban hiányosságok adódhatnak. A megfelelő vas kiválasztására, a környezet megtervezésére és az optimális infrastruktúra kezelésére ezért alaposan fel kell készülni. Ha ez a szakmai kompetencia házon belül nem építhető ki maradéktalanul, akkor a vállalatnak hozzáértő tanácsadó partnert kell keresnie.
