„A számítástudomány legnagyobb alakjai közé tartozik" - méltatta pár éve kollégáját Michael R. Genesereth. - „Segített létrehozni a szakterületet, amelynek hosszú évek óta meghatározó tudósa. Az emberi szintű intelligenciával rendelkező számítógépet célzó vizsgálódásai egyetemisták és kutatók több generációjának inspirációs forrásai."
A szerteágazó tevékenységéről ismert - például sci-fi-novellákat írt, majd élete utolsó éveiben az emberi fejlődés fenntarthatóságát tanulmányozó -, 2000 óta nyugalmazott egyetemi tanár elsősorban „névadóként", a LISP létrehozásával, az időosztásos rendszer feltalálásával, az MIT és a Stanford MI-laborjainak alapításával, az Advice Takerrel, valamint a logikai megközelítés terén elért eredményeivel írta és alakította a mesterségesintelligencia-történelmet.
Mesterséges intelligencia
1927-ben, Bostonban született, 1948-ban a Kaliforniai Technológiai Intézetben, a Caltechen szerzett matematikus diplomát, majd 1951-ben a Princeton Egyetemen doktorált. Utána a „témakör hivatalos szülőhelyének" számító Darthmouth College-ban (Hanover, New Hampshire) tanított. 1956 nyarán Marvin Minsky (Harvard), Nathaniel Rochester (IBM), és az információelméletet kidolgozó Claude Shannon (Bell) segítségével a neurális hálók (akkori kifejezés szerint: neuron nets), az automaták (automatic computers), valamint a kapcsolódó területek kutatói számára kéthónapos munkatalálkozót szervezett, Kutatási projekt a mesterséges intelligenciáról (Research Project on Artificial Intelligence) címmel.
McCarthy egy évvel korábban ötlötte ki a „mesterséges intelligenciát." Később derült ki: történelminek bizonyult a két hónap. Az MI gyökerei ugyan az ókori görögökig, Arisztotelész logikájáig és Alexandria mechanikus gépszínházaiig nyúlnak vissza, modern tudományként (és ezen a néven) viszont a Darthmouth Konferencia óta tartja számon a világ.
Pedig ott és akkor nem értek el világraszóló áttörést, ráadásul kevesen is voltak. Ám pont azok gyűltek és ismerkedtek össze, akik (akkori és leendő tanítványaikkal együtt) a következő két évtized legfontosabb mesterségesintelligencia-trendjeit alakították.
Az 1950-es évek végén McCarthy és Minsky megalapította az MIT MI Laboratóriumát, majd 1963-ban, immáron egyedül a Stanfordon az MI-labort, melyet 1980-ig igazgatott.
LISP
1956 és 1958 között kidolgozta a rengeteg változáson keresztülment, függvényalapú, számítási műveleteket számok helyett inkább szimbolikus kifejezésekkel végző, az objektumok, számok és más szimbólumok közötti kapcsolatokat listastruktúra segítségével ábrázoló LISP-t (List Processing Language, Listafeldolgozó Nyelv).
A LISP (a FORTRAN után) a második legidősebb, jelenleg is (szakértői rendszereknél, természetesnyelv-programoknál) használatban lévő programozói nyelv. „Azt is feltételezhetjük, hogy túlélése elsősorban annak a sokak által, például szerintem is, hátrányként felfogott ténynek köszönhető, hogy programjai listák" - írta McCarthy 1996-ban.
A LISP a programozási nyelvek két nagy - eljárásközpontú (procedurális), illetve funkcionális - csoportja közül az utóbbihoz tartozik. A listákon belüli listákat elkülönítő számtalan zárójeléről, nagy tárigényéről ismert LISP függvényeket értékel ki. Megjelenése óta permanensen fejlesztik, rengeteg - sokszor egymással inkompatibilis - változata, „dialektusa" létezik. Az eljárásközpontú nyelvek népszerűségét soha nem érte el, viszont gyakori MI-problémák egyszerű megfogalmazásában hosszú időn keresztül a legideálisabbnak bizonyult. (Ugyancsak fontos csoportot képeznek, az elsősorban az 1972-ben létrehozott - magyar vonatkozással is rendelkező - Prolog által fémjelzett logikai programozási nyelvek.)
Időosztás
A LISP megalkotásakor ugyan már rendelkezésére álltak a megfelelő eszközök, ám munkáját jócskán megnehezítette a drága számítógépekhez való hozzáférés. A problémát orvosolandó, az optimális kihasználtságot megcélozva, McCarthy és más MIT-kutatók feltalálták az erőforrásokat egyes programok között ütemező, a később a számítási kapacitások elektromos szolgáltatásokhoz hasonló kezelését megvalósító üzleti modellhez, „informatikai közműhöz" (gridhez, felhőszámításokhoz) vezető időosztásos (time-sharing) technológiát. Lényege, hogy a számítógépbe épített óra alapján a rendszer igen rövid időn belül igen rövid időszeletekre minden futó programnak átadja a vezérlést. Az adott programmal dolgozó úgy érzi, mintha egyedül lenne a rendszerben. Az időszeletek azonos hosszúságúak is lehetnek, de valamiféle elv alapján el is térhetnek egymástól.
Advice Taker
Szintén 1958-ban jelent meg McCarthy Programs with Common Sense dolgozata melyben a sokak által első teljes MI-rendszernek tekintett Advice Taker programot vázolta fel. Az Advice Taker egyrészt hasonlított Allen Newell és Herbert Simon következtető Logic Theoristjéhez (1955), Herbert Gelernter Geometriai tételbizonyítójához (Geometry Theorem Prover, 1959), másrészt mindkettőt túlszárnyalta. Mindhárom program tudás felhasználásával oldott meg egy-egy problémát, ám az Advice Takernek „a világra vonatkozó általános tudással kellett rendelkeznie" - olvassuk Stuart Russell és Peter Norvig MI-történeti összefoglalójában (Mesterséges intelligencia, modern megközelítésben, 2003). McCarthy „a programot úgy tervezte, hogy képes legyen normális működés közben új axiómákat is elfogadni, s ennek eredményeként új területeken is kompetenciát mutatni átprogramozás nélkül. Az Advice Taker ily módon a tudásreprezentáció és a következtetés leglényegesebb elveit testesítette meg, miszerint hasznos, ha a világot és az ágens cselekvéseinek eredményét leíró explicit és formális reprezentációval rendelkezünk, és képesek vagyunk ezt a reprezentációt deduktív módon manipulálni."
A tanulmányban (és a szimbolikus MI fejlesztésében) McCarthy a formális logikai következtetésre helyezte a legfőbb hangsúlyt - a logika segítségével írta le az intelligens gépek, illetve az ember viselkedését (Logical AI). Ez a megközelítésmód vezetett a programok működőképességéből kiinduló, s a logikaellenességig eljutó Minskyvel való szakításhoz. A Stanfordon idővel az 1958-as dolgozatot elméleti alapnak tekintő Formális Következtető Csoport (Formal Reasoning Group) alakult.
McCarthy számos elismerésben és kitüntetésben részesült, és megtörtént vele, ami nagyon kevesekkel: életében legendává vált.
