Várhatóan az eredetileg tervezetthez képest nem egy, hanem csak fél évvel csúsztatja el a kormány a használatarányos, elektronikus útdíj-fizetési rendszer bevezetését. Ennek megfelelően a 3,5 tonnás, valamint az annál nehezebb tehergépjárművek már 2013 júliusától a megtett kilométerek arányában fizetnének a hazai autópályák használatáért. A matricás rendszert felváltó megoldás tehát annál érzékenyebben érinti a fuvarozókat, minél hosszabb távolságot tesznek meg Magyarország területén. A kisebb tehergépjárművek, a személyautók és a motorok – egyelőre legalábbis – maradhatnak a matricás rendszerben. Becslések szerint fél év alatt akár 50 milliárd forint bevétel is származhat a használatarányos útdíj-fizetésből. Ez az összeg a GDP több mint 0,1 százalékát teszi ki. Nyilván nem véletlen, hogy öt szomszédos országban már alkalmazzák ezt a rendszert. A vonatkozó kormányrendelet előkészítését a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen végzi. Az egyeztetések első fordulója várhatóan márciusban lezárul.
Felkészült az IT-szakma
„Az elektronikus útdíj beszedését kiszolgáló informatikai rendszer megvalósítása sem komplexitását, sem robusztusságát tekintve nem igényel több szakmai tudást, mint amellyel a Magyarországon működő multinacionális vállalkozások, illetve a hazai IT-cégek rendelkeznek. Vannak példák hasonló méretű, hasonló felhasználói kört érintő IT-megoldásokra. Ezek között említhetjük például az elektronikus autópálya-matrica rendszert, a mobilfizetési rendszert – amelyek akár az e-útdíj alrendszereiként is működhetnek majd –, vagy a NAV széles felhasználói kört érintő informatikai rendszereit” – fogalmazott Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének elnöke.
Az Európai Unióban 2009 óta előírás a használatarányos elektronikus útdíj; e megoldást több tagországban alkalmazzák. A fogadó oldal, különösen azok a fuvarozók, amelyek országhatáron átnyúló megbízásokat teljesítenek, már rendelkeznek tapasztalatokkal az ilyen rendszerek használatában. Laufer Tamás szerint igazságosabb is ez a megoldás, így a használathoz képest magasabb díjat fizetők oldaláról egyértelműen a rendszer bevezetésének támogatása várható.
Például Németország
Az elektronikus útdíj-fizetési rendszer hazai megvalósítására 2007–2008-ban már futott egy pályázat. A nyolc induló közül négy konzorcium ajánlatát fogadták el, ám a pályázatot végül megszüntették. Azóta a témában nem történt érdemi előrelépés. A versenyben maradtak között volt a Magyar Telekom és a T-Systems Enterprise Services konzorciuma. Megkeresésünkre a hazai T-Systemsnél azt az információt adták, hogy a vállalat jelentős szerepet kíván betölteni a magyarországi elektronikus útdíjszedő rendszer kiépítésében és üzemeltetésében. A rendszer bevezetése – az államháztartási egyenleg javításán túl – rendkívül fontos azért is, mert segítségével nőhetne a magyar fuvarozók versenyképessége, valamint csökkenne a környezetterhelés mind a közúthálózaton, mind az erősen terhelt nagyvárosok területén. A T-Systems ezért bízik benne, hogy az útdíj bevezetéséhez szükséges stratégiai döntések mihamarabb megszületnek. Még egy adalék: Németországban a rendszer 2005-ös bevezetése óta az államháztartásnak mintegy 24 milliárd euró bevétele származott az útdíjakból.
Mikrohullám és műhold
Az Európában működő elektronikus útdíj-fizetési rendszerek mikrohullámú (dedicated short-range communication, DSRC) vagy műholdas (GSM-mel, illetve GPRS-szel kombinált GPS) technológiára épülnek. Mikrohullámú rendszer működik például Csehországban, Ausztriában és Lengyelországban, míg Németország és Szlovákia a műholdas rendszer mellett tette le a voksát. Elképzelhetők hibrid megoldások is.
A DSRC rendszer erős infrastruktúrára épül, miközben működési költségei alacsonyak. Lényege, hogy az úthálózat minden egyes díjazási szegmensében egy autópályadíj-állomást állítanak fel; a gépjárművek fedélzeti egységei az ezeken az állomásokon elhelyezett antennákkal kommunikálnak (mikrohullámon). A útdíj-fizetési rendszer központja a szegmensenkénti autópályadíj-állomásokkal áll kapcsolatban, azoktól kapja meg a vezetékes vagy a mobilhálózaton keresztül az illető szegmensben közlekedő gépjárművekre vonatkozó adatokat.
A műholdas rendszerben a járművek fedélzeti egységei közvetlenül küldik a GPS-ből kinyert adatokat a rendszer központjába, GPRS-technológiát alkalmazva. Ezt követően a központi rendszer minden egyes felhasználónak egyenként határozza meg a fizetendő díjat. A szatellites rendszerben tehát gyakorlatilag elmarad az infrastruktúra-építés, ugyanakkor a műholdas szolgáltatóval specifikálni kell a műszaki követelményeket, majd szerződést kötni, azt követően pedig fizetni a műhold igénybevételének bérleti díját. A szatellites megoldásnál meglehetősen bonyolultak a fedélzeti egységek, illetve komplex a fedélzeti egységek és a központi rendszer közötti adatkommunikáció, valamint az így nyert adatok feldolgozása.
Egy elektronikus útdíj-fizetési rendszer kiépítésének időigénye nagymértékben függ a választott megoldás típusától, továbbá a rendszer méretétől – tájékoztattak a Kapschnál (2008-ban szintén versenyben maradt az a konzorcium, amelynek a Kapsch több vállalata is tagja volt). A vállalat tapasztalata szerint egy országos rendszer felállítása jellemzően 9–15 hónapot vesz igénybe. A sikeres bevezetésnek természetesen előfeltétele, hogy a hatóságok alaposan előkészítsék a tendert, illetve pontosan meghatározzák a követelményeket.
